Gena Showalter rajongói duplán örülhetnek, hiszen idén az Alvilág urainak két újabb kötete jelent meg!
Számos olvasó szívébe lopta be magát Gideon, a hazugság őrzője és az Éjsötét lelkekben végre őt és az előző rész végén foglyul ejtett Scarletet ismerhetjük meg jobban. A titkok démonát őrző Amun pedig az Éjsötét titkokban kerül közelebb hozzánk és az ellenséghez…
[alert type=”info”]
Kiadó: Insomnia könyvek – Libri
Terjedelem: 491 oldal
Fordította: Sóvágó Katalin
Jéghideg fém és forró bőr, ínycsiklandó páros
Gideon a tökéletes rossz fiú. Makacs, vad és kemény de még neki is akad egy gyenge pontja. Ha csak egyszer is igazat mond, a kínok kínját éli át. Felismer minden hazugságot, egészen addig, amíg rabul nem ejti Scarletet, a megszállott halhatatlant, aki az ő rég elvesztett feleségének mondja magát. A parázslóan fekete szemű, vérvörös ajkú nő nem idéz fel emlékeket benne, de felkorbácsolja a szenvedélyét.
Csakhogy Scarlet, aki a Lidércnyomás őrzője, túl veszedelmes ahhoz, hogy szabadon engedjék. Különösen miután Gideon esküdt ellenségei egyre közelednek Vajon képes legyőzni a fájdalmat, és megtalálni az igazságot, vagy elveszti a nőt, és mindent, amit szeretett?
Gena Showalter a paranormális-romantikus irodalom csillaga. Világszerte népszerű sorozataiban démoni vágyakkal és emberfeletti hatalommal rendelkező férfiak, és az őket csábító nők szerelmét írja meg, szenzációs sikerrel.
[/alert]
Gideon, a hazugság őrzője és Scarlet története már az előző rész végén elkezdődött, amikor az Alvilág Urai fogjul ejtették Scarletet és bezárták.
Gideonra is igazából inkább itt figyeltem fel, eddig nem nagyon izgatott az ő története. Scarlet és démonja, Rémálom viszont azonnal megváltoztatta ezt. Nagyon kíváncsi voltam erre a könyvre.
Ezek után nem kicsit voltam csalódott, amikor a könyv elején egy klisékkel teli, túlmagyarázott (értem én, hogy Gideon nyelvét meg kell szokni, és az elején jól is jön, hogy az írónő minden hazugságot lefordít nekünk, de a 20. oldalnál szerintem már senkinek nincs rá szüksége), túl nyálas sztorinak indult két bipoláris, idegesítően döntésképtelen főszereplővel, ami semmiben sem volt különlegesebb, egyedibb, kreatívabb, mint eddig bármelyik paranormális romantikus történet (lehet, hogy kezd kiégni nálam ez a műfaj?). Az Alvilág Urai sorozattal, amúgyis úgy vagyok, hogy minden évben elolvasok egy két részt, aztán megfeledkezem róla, pedig imádom a világot. Itt is azt éreztem, mintha Gena egy kezdő író lenne és nem egy nagy név a szakmában.
Aztán fellélegezhettem, amikor Gideon és Scarlet félretették a gyerekes viselkedést és rájöttek, hogy egyesített erőikkel, ha még nem is idézhetik a bolygó kapitányát, de mégis többre mennek, és elkezdtek nyomozni, hogy vajon mi vagy ki állhat Gideon amnéziája hátterében. Na innentől kezdtem érezni az írónő neve által ígért minőséget: a két főszereplő érzelmi fejlődését, a történet egyre pörgősebb és szövevényesebb lett, Gena remek humora is élő jött.
Scarletet imádtam, még ha nem is váltotta be teljesen a hozzá fűzött reményeimet: tökös volt, nem fél a drasztikus megoldásoktól, reális, hosszú életében, mondhatni elszenvedett negatív tapasztalatait fel tudja használni, és a javára saját javára tudja fordítani. Plusz, úgy tudja cinkelni Gideont, ahogy senki. Az egyik legérdekesebb és legveszélyesebb démon őrzője, a Rémálmoké. Látja mások legnagyobb félelmét és azt használja ellenük álmukban, és aki az álomban meghal, azzal ugyanaz történik a való életben is, ez teszi elméletben az egyik legveszélyesebb fegyverré az Alvilág Uraival szemben. Sajnos azért csak elméletben, mert akármennyire is ki volt hangsúlyozva, hogy milyen veszélyes lenne Scarlet, ha nem az ő oldalukra állna, igazából ebből sosem születik konfliktus, ami számomra egy elég erős negatívum. Sokkal jobb lehetett volna a történet, ha ténylegesen érezhettük volna ezt a fenyegető veszélyt. Idővel érthető módon, de kicsit azért mégis sajnálom, hogy egy picit veszített magabiztosságából és tökösségéből és visszatért a döntésképtelenséghez, ahogy a könyv, és talán az egész sorozat egyik legütősebb, legváratlanabb fordulata szinte teljesen felforgatta az életét. Gideon leginkább a démonja, a Hazugság miatt érdekes. Persze persze, ő is nagyon sármos, ahogy az összes többi Lord, és igen, talán a legkedvesebb is, de valljuk be, semmi extra.
Viszont a kettejük közti kémia nagyon is jól működött, és a közös múltjuk és lehetséges jövőjük kérdése önmagában elég volt ahhoz, hogy szinte pörgessem a lapokat. A fentebb említett hatalmas csavarral Gena mesterein állította szembe Gideon és Scarlet karakterét: a válasz arra a kérdésre, hogy ki szenvedett több hazugságtól élete során talán nem is olyan egyértelmű, mint elsőre gondolnánk. A démonaik közti kapcsolat szintén egy remek újdonság volt, ilyet még nem láttunk ebben a sorozatban, és szerintem nem is számított rá soha senki.
Ahogy megszokhattuk, a főszereplők drámáján kívül általában több karakter történetszálát is párhuzamosan nyomon követhetjük. Bár ezúttal kevesebb melléksztori volt, mint az előző részben, de azért itt is akadt néhány: például Strider info szerzés céljából indul egy küldetésre, ahol olyat talál, amire sosem számított, szépen fel is lett vezetve az ő könyve is. A másik mellékszál Aeron, William, és Amun kirándulása a pokolba, hogy megmentsék Aeron pajtását, Légiót (itt nem tudtam eldönteni, hogy milyen végkimenetelnek szurkolok, tekintve Légió múltbéli tetteit). Ennek Amun issza meg a levét, ami nem olyan nagy negatívum számunkra (számára viszont elég jelentős változást hoz), hiszen ezzel elindul az ő sztorija, ami ugyebár mindjárt a hetedik rész.
A humort ezúttal nem nagyon szolgáltatják a Lordok, nincs igazán köztük sok interakció, kivéve a három muskétást fentebb, de az ő kalandjuk sokkal inkább illik az HBO-ra, mint egy Comedy Centralra. Ez a felkadat Gideonra és Scarletre hárul, akik azért többé-kevésbé megtudják ugrani. Nem egy sírva röhögős rész, de azért elvétve találunk egy-két üdítő jelenetet és párbeszédet.
Egy PNR-től nem sok akciót szoktam remélni, körülbelül annyit is hozott ez a könyv is, amennyi az átlag. Sokkal inkább az érzelmi vonalon mozgatott meg minket, és már-már kegyetlenül szorongatta sokszor a szívünket.
A sorozat átívelő szála Pandórával meg a szelencével nagyon minimálisat haladt csupán előre, ha haladt egyáltalán, de még az is lehet, hogy egy lépéssel hátrébb is kerültek a Lordok.
Az Éjsötét lelkek rászolgált a kapott címére, tényleg egy sötét, érzelmek uralta történetet kaptunk, ami bár nem a sorozat legjobbja, nem mindenben hozta azt, amit én személy szerint vártam tőle, de a meglepő csavarokkal, a később még fontos mellékszálakkal és a két főszereplő szívszaggató történetével egy kihagyhatatlan részévé válik a sorozatnak.
Ajánlom?
MEGRENDELEM
Nyereményjáték
A mostani játékban ahogyan látjátok párhuzamosan fut a két könyv turnéja. Gideon démona, Hazugság a turné erejéig minket is megszállt. Ez azt jelenti, hogy minden állomáson találtok egy-egy állítást a sorozattal kapcsolatban, amiről el kell döntenetek, hogy igaz vagy hamis. A helyes választ a Rafflecopter megfelelő részébe kell beírnotok.
A kiadó felajánlásával mindegyik könyvből egy példányt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között.
[alert type=”e.g. warning”]Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.[/alert]
[alert type=”info”]Zeusz először megbízta Pandórát a különleges szelencének őrzésével, ami démonokat tartott fogva, majd később féltékenységből megölte őt, így szabadítva el a Pokol összes démonát.[/alert]
Turné állomások
02.18. – Insane Life
02.19. – Angelika blogja
02.21. – Függővég
02.22. – CBooks
02.24. – Kristina blogja