Értékelés – Abigail Owen: The ​Games Gods Play

Sorozat: The Crucible #1
Megjelenés: 2024. szeptember
Terjedelem: 646 oldal (Kindle)
Műfaj: Dark Fantasy Romance

The gods love to toy with us mere mortals. And every hundred years, we let them…
I have never been favored by the gods. Far from it, thanks to Zeus.
Living as a cursed office clerk for the Order of Thieves, I just keep my head down and hope the capricious beings who rule from Olympus won’t notice me. Not an easy feat, given San Francisco is Zeus’ patron city, but I make do. I survive. Until the night I tangle with a different god.
The worst god. Hades.
For the first time ever, the ruthless, mercurial King of the Underworld has entered the Crucible—the deadly contest the gods hold to determine a new ruler to sit on the throne of Olympus. But instead of fighting their own battles, the gods name mortals to compete in their stead.
So why in the Underworld did Hades choose me—a sarcastic nobody with a curse on her shoulders—as his champion? And why does my heart trip every time he says I’m his?
I don’t know if I’m a pawn, bait, or something else entirely to this dangerously tempting god. How can I, when he has more secrets than stars in the sky?
Because Hades is playing by his own rules…and Death will win at any cost.

ÉRTÉKELÉS

A Blood of Hercules után hivatalosan is rákattantam azokra a sztorikra, ahol a főhősnő egy fantasy elemekkel felturbózott battle royale közepén találja magát, ahol fő túlélési stratégiája a tömény szarkazmus, az egyetlen segítsége pedig egy morálisan… finoman szólva is problémás, de pofátlanul dögös seggfej. Mivel a görög mitológia nálam mindig prioritást élvez, a The Games Gods Play papíron a tökéletes választásnak tűnt.

A főszereplők:

Lyra: Szószátyár, tüzes, lobbanékony, és kőkemény fából faragták és van némi sütnivalója is. Viszont ott van benne a gyengédség és a szeretetvágy is, ami miatt néha hoz megkérdőjelezhető döntéseket vagy szimpla hülyeségeket csinál, de amikor vérre megy a játék, akkor kíméletlenül odateszi magát.

Hades: messze nem a szokásos, egysíkú ügyeletes rosszfiú. Igazából nem is annyira dark karakter, mint az átlag. Ezerarcú, titokzatos figura, akit nem a puszta vágy, hanem sokkal mélyebb és sötétebb motivációk mozgatnak. Olykor beláthatunk az álarc mögé, a végére pedig tökéletesen megértjük a motivációját.

A főszereplők közti dinamika és a dark romance trope:

Lyra és Hádész dinamikája a tökéletes példa arra, hogyan kell a végletekig feszíteni a húrt anélkül, hogy az erőltetetté válna. Konkrétan tűzveszélyes minden közös jelenetük, megdolgoznak minden egyes elnyert pillanatért. Imádtam, hogy a szópárbajaik legalább annyi adrenalint adtak, mint maguk a halálos próbák. Igen, vannak pillanatok, amikor mindkettőt fejbe vágnád, és úgy tűnik, mintha csak a kommunikáció hiánya generálná a drámát. De megnyugtatok mindenkit: a második részből kiderül, hogy ezeknek nagyon is megvan az oka, nem csak a szerző akart idegesíteni minket!

A „Crucible” (a Próbatételek)

Brutális, olykor beteges, máskor logikai, de szinte mindig halálos jól kigondolt játékok nagyon kreatív köntösben, ahol az istenek úgy mozgatják a halandókat, mintha csak egy véres valóvilág lenne csak itt a kiszavazás általában halállal jár. Ami igazán lenyűgözött, az az egyedisége: a szabályok nem a megszokott klisékre épülnek. Minden egyes próba különleges, és zseniálisan szövi bele az adott istenhez kapcsolódó mítoszokat és azok jellemvonásait.

A világ

Maga az emberi világ nem bontakozik ki nagyon, nem igazán ismerjük meg a halandók hétköznapjait, még a második részben sem, inkább az istenek világára fókuszál. Lyra megjegyzéseiből arra következtethetünk, hogy kb. ugyanolyan, mint a mi világunk, csak az átlag youtuberek és tiktok influk helyett itt az istenek az imádott/gyűlölt nárcisztikus celebek. Az istenek világa és maguk az istenek is jól ki vannak dolgozva, nincs túlmagyarázva, mégsem maradt bennem hiányérzet. Pontosan olyan, mintha a Herculest vagy a Xenat néztem volna: a mitológia sötét, látványos, és a végére rájössz, hogy az összes isten egy hatalmas köcsög. 😀

Tempó

Mesterien egyensúlyoz a high-stakes akció és a romantika között. Pontosan érzi, mikor kell bevágni egy váratlan gyomrost, és mikor kell hagyni, hogy a karakterek közötti feszültség vigye a showt. A „teljes nyugalom” szinte ismeretlen fogalom, mert ha épp nem az életükért futnak, akkor a Hades és Lyra közti vibrálás gondoskodik arról, hogy eszedbe se jusson letenni a könyvet.

Bánat tudja. Arra jöttem rá, hogy az 5 csillag kevés, még akkor is, ha feleket is tudok adni. Nem igazán volt olyan, ami direktbe nem tetszett, egyszerűen csak vannak nagyobb kedvenceim. De ha nagyon szőrszálhasogató akarok lenni, akkor:

Boone

Na, őt szívből utálom. Ez valószínűleg csak az én egyéni szociális problémám, de akkor is irritál. 😀

Az az életkeserítő átok

Lyra átka az elején hatalmas drámának tűnt, de a végére valahogy elszürkült. Kicsit izgalmasabb lett volna, ha TÉNYLEG senki nem áll az oldalára Hádészon kívül, és tényleg érezni lehetett volna a súlyát annak a teljes elszigeteltségnek. Igen, később kiderül, hogy miért volt ez, de így nekem elvette az élét.

A szerelmi… izé… négyszög?

Volt egy pont, ahol úgy éreztem, Owen sem tudja eldönteni, akar-e egy szerelmi négyszöget a sztoriba vagy sem. Olyan „is-is” hangulata volt, ami miatt néha jobban utáltam egy-két karaktert, mint kellene. Mindenki nyugodjon le a $@!%, végül nem lett belőle az.