Értékelés – Callie Hart Quicksilver

Sorozat: Fae & Alchemy #1
Megjelenés: 2024. június
Terjedelem: 610 oldal (Kindle)
Műfaj: Dark Fantasy Romance

This #1 New York Times bestseller is a highly addicting enemies-to-lovers Romantasy with razor-sharp banter, heart-stopping action, and blistering hot romance.

Do not touch the sword. Do not turn the key. Do not open the gate.
Twenty-four-year-old Saeris Fane is good at keeping secrets. No one knows about the strange powers she possesses, or the fact that she has been picking pockets and stealing from the Undying Queen’s reservoirs for as long as she can remember. In the land of the unforgiving desert, there isn’t much a girl wouldn’t do for a glass of water. But a secret is like a knot. Sooner or later, it is bound to come undone.

When Saeris comes face-to-face with Death himself, she inadvertently reopens a gateway between realms and is transported to a land of ice and snow. The Fae have always been the stuff of myth, of legend, of nightmares…but it turns out they’re real, and Saeris has landed right in the middle of a centuries-long conflict that might just get her killed.

The first of her kind to tread the frozen mountains of Yvelia in over a thousand years, Saeris mistakenly binds herself to Kingfisher, a handsome Fae warrior, who has secrets and nefarious agendas of his own. He will use her Alchemist’s magic to protect his people, no matter what it costs him… or her. Death has a name. It is Kingfisher of the Ajun Gate. His past is murky. His attitude stinks. And he’s the only way Saeris is going to make it home.

Be careful of the deals you make, dear child. The devil is in the details… Now with an embossed cover, silver foiling, and an updated interior design.

N.B. Quicksilver contains depictions of graphic violence/adult situations and is therefore recommended for readers 17+. For a full list of tropes and TWs, please visit the author’s website.

ÉRTÉKELÉS

Miért nem szólt előbb valaki, hogy a tipikus YA, szépfiús borító mögött valójában a Trónok harca és a Mad Max szenvedélyes szerelemgyereke lapul, egy elképesztően ötletes mágiarendszerrel, sötét intrikákkal, pszichopata ellenfelekkel, veszélyesen karizmatikus alfahímmel, izzó kémiával, kifejezetten fűszeres jelenetekkel és egy rakás emlékezetes mellékszereplővel? Ha ezt tudom, biztosan nem porosodik ennyi ideig a várólistámon.

De akkor miért nem lett ötcsillagos?

Az igazság az, hogy időnként rezgett a léc a 3,5 csillag felé. A történet tempója ugyanis hajlamos leülni és inkább a karakterek közti dinamikára épít, mintsem a folyamatos cselekményre. Időnként kapunk egy-egy lendületesebb szakaszt, de ezek után rendszeresen visszakanyarodunk a hosszabb beszélgetésekhez és kapcsolatépítéshez. Ezek többnyire érdekesek, sőt gyakran szórakoztatóak is, de néha egyszerűen hiányzott, hogy most már történjen VALAMI. Egyszer-egyszer jön egy kis akciófröccs, aztán visszaülünk beszélgetni.

Szereplők:

Saeris számomra meglehetősen semleges főszereplő maradt. Talpraesett, szókimondó, önfenntartó, humorérzéke is van, ráadásul nem hibátlan karakter – ami mindig pluszpont. Mégsem sikerült igazán közel kerülnöm hozzá. Nem lett kedvenc, de legalább nem jutottam el arra a pontra, hogy legszívesebben a falhoz vágtam volna miatta a telefonomat. Manapság ez már fél siker.

Az írónő igazi ütőkártyája azonban egyértelműen Kingfisher. Igen, ez egy név. Nem, én sem tudom feldolgozni.. Viszont teljesen mindegy, hogy hívják: egyszerűen fantasztikus karakter. A közte és Saeris között izzó dinamika gyakorlatilag a hátán viszi az egész történetet.

A mellékszereplők szintén sokat hozzátesznek az élményhez. Carrion, Saeris egykori… nevezzük exének, zseniális figura, teljesen őrült, de pont ettől működik. Renfis remek mentor és az ügyeletes értelem hangja a káosz közepén. Taladaius pedig alig néhány percet tölt a színen, mégis azonnal kíváncsivá tett, erősen ajánlom, hogy a folytatásban sokkal nagyobb szerepet kapjon! Az ellenfelek ugyan nem klasszikus sakkmesterek, akik húsz lépéssel mindenki előtt járnak, de cserébe mindegyikük romlott, kiszámíthatatlan és ijesztően elborult elme.

A világ

A világépítés néhol erősen idézi a Trónok harca és a Mad Max világát, illetve körülbelül minden tündés és vámpíros trope megtalálható, de egyáltalán nem zavaró, nem forradalmi, de teljesen jól működik.

Ehhez jön még a regény egyik legerősebb eleme, a mágiarendszer. Az alkimista vonal, a quicksilver (higany) és az árnymágia működése kifejezetten kreatív, és itt mutatkozik meg igazán Callie Hart fantáziája. Ritka, amikor egy fantasy világának szabályai ennyire érdekesek önmagukban is.

Lezárás

A végső, vagy legalábbis annak tűnő leszámolás kifejezetten izgalmas lett. Feszült, jól felépített, nem összecsapott, és végre valódi válaszokat is kapunk. A befejezés ráadásul tartogat néhány váratlan fordulatot. Az Isteni Gondviseléssel kapcsolatos jelenetsor viszont olyan érzés volt, mintha valaki valamit kevert volna az italomba. Nem mondom, hogy maradéktalanul értettem, mi történt, de kétségtelen, hogy egy élmény volt.

A folytatástól egy kicsit tartok, főleg az olvasói véleményeket látva, amelyek szerint a főszereplők közötti távolság nem tesz túl jót egy olyan sztorinak, ami a köztük lévő kémiára tesz fel mindent. Viszont Kingfisher és Carrion párosára veszettül kíváncsi vagyok, úgyhogy nehéz lesz sokáig halogatni.

És végül egy tanács azoknak, akik még csak most vágnának bele: ha tehetitek, válasszátok a hangoskönyvet. Anthony Palmini narrációja Kingfisherként egészen brutális pluszt ad a karakternek, és a többi férfi szereplőt is kiválóan kelti életre. Stella Bloom Saerisként az elején kissé túljátssza, mintha minden mondat élet-halál kérdése lenne, de szerencsére idővel megtalálja az egyensúlyt, és a regény második felére már kifejezetten élvezetes az előadása.

VERDIKT

Nem hibátlan regény. Néha belassul, túl sokáig időzik a karakterek között. De amikor működik, akkor nagyon működik. A végére úgyis magához láncol és már rég nem a történet miatt lapozol tovább, hanem mert… Kingfisher.