
ÉRTÉKELÉS
Samara egy boszorkány, akit egy olyan bűnért zártak mágikus börtönbe, amit el sem követett. Tizenkét évnyi szenvedés után és 3 évvel a szabadulása előtt egy nap rájön, hogy a szabadság, amit ígértek neki, sosem volt több kegyetlen hazugságnál. Ha élve akar kijutni a Greymere Kastély falai közül, kénytelen alkut kötni a börtön legveszélyesebb rabjával: Raphaellel, egy vérszomjas vámpírral, aki történetesen pont annak a fajnak az egyik legerősebb tagja, amelyik megölte az anyját. Egyetlen apró részletet azonban nem tisztáznak: Raphael soha nem ígérte meg, hogy miután kijutnak a tömlöcből szabadon is engedi a lányt…
Jól hangzik? Az is lehetett volna. Csak épp kicsit lassan bontogatja szárnyait.
A világ
Első részhez képest meglepően kevés információt kapunk a világról, bár legalább egyelőre így nem túl bonyolult. A történet nagy részét a gonosz (kacsint kacsint) vámpírok társaságában töltjük, miközben a boszorkányságból egyelőre viszonylag keveset kapunk. Pedig a mágia működése kifejezetten érdekes, kíváncsian várom, hogy később mennyire bontja ki az írónő.
Főszereplők:
Samara nekem sajnos nem lett kedvenc. Kicsit túlságosan is a „goody two shoes” kategória. Nem utáltam, de ha eltűnt volna tíz fejezetre, és inkább a vámpír udvarra és a mellékszereplőkre koncentrálunk, akkor se hiányzott volna. Mivel élete nagy részét börtönben töltötte, nem tud sok mindent a világról, kb. csak azt, hogy vámpír=gonosz. Az erkölcsi iránytűje néha kicsit furcsán kalibrált. A vámpírok kapják tőle az ívet megállás nélkül, miközben a saját népe sem éppen az ártatlanság mintaképe. Nyolcévesen egy olyan bűnért vetették börtönbe, amit el sem követett, és később is meg akarják ölni, mégis úgy viselkedik, mintha a boszorkányok erkölcsi fölényben lennének. Lányom… nézz már körbe egy kicsit. A döntései hátterében mindig ez az elvakult gyűlölet állt, mindegy mit tudott meg a világról. Emellett hiányzott belőle az a mélység, amitől jó főszereplővé válhatott volna.
Raphael viszont abszolút működik. Van benne egy jó adag szarkazmus, kellő titokzatosság, és közben teljes természetességgel csapja le bárkinek a fejét, aki csúnyán néz Samarára. Igen… kezdem azt érezni, tényleg velem lesz a probléma. Nem túl komplex egyelőre ő sem, de tekintve, hogy az egész könyv egyszerű, mint egy faék, nem vártam el többet tőle sem.
Tempó
A könyv tempója hagy kívánnivalót maga után. Az elején van egy kis szökés és kalandozás, mielőtt megérkeznénk a vámpírok udvarába, ahol az intrikák, a politikai játszmák és a hatalmi harcok veszik át a főszerepet. A hangsúly azonban sokkal inkább a karakterek közötti kapcsolatokon és a lassan építkező feszültségen van, mint a folyamatos akción. Rengeteg a ruhaválogatós jelenet, a belső monológ, és miközben a főszál csak araszol előre, inkább Samara két világ közötti őrlődésére koncentrálunk. Ettől függetlenül valamiért mégis működött nálam. Nem unatkoztam, csak folyamatosan azt vártam, hogy na most… most már tényleg történjen valami. Aztán elérkezik az utolsó tíz oldal és olyan sebességgel kapcsol harmadikból elképzelhetetlen sebességbe, hogy már nyúltam volna a következő kötetért. Aztán megláttam, hogy 2026 június. HÁTMIAZANYÁMOT!
Romantika
A romantikus szál talán a legnagyobb türelempróba. Elképesztően lassan építkezik. Olyan szinten óvatosan adagolja a közeledést, hogy egy-egy félmondatnak vagy pillantásnak már külön örültem és egy félmosolyból próbáltam három fejezetig jóllakni. Mire azt hittem, végre átlépünk egy új szintre, már ott is volt a könyv vége. Értem én, hogy lassú víz partot mos, de itt már a vámpírok is megöregedtek volna, mire összejön valami. 😄
VERDIKT
Nem ez volt életem fantasy-ja. Vannak hibái, főleg a tempóval és a romantika is, a világ egyszerű, a történet sem tartalmaz nagy fordulatokat, amiket ne tudna előre kitalálni az olvasó. Viszont mikor olvastam, azelőtt közel egy évig nem sikerült egyetlen új könyvet sem végigolvasnom, ezt viszont igen. Szóval teljesen csapnivaló biztosan nem lehetett. Most pedig valaki legyen szíves szólni, amikor kijön a folytatás. Mert nyilván függővéges és muszáj tudnom, mi lesz.













![BLOGTURNÉ – Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.) KRITIKA [NYEREMÉNYJÁTÉK] BLOGTURNÉ – Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.) KRITIKA [NYEREMÉNYJÁTÉK]](https://i.imgur.com/ynmxTIb.png)
![BLOGTURNÉ – Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.) EXTRA [NYEREMÉNYJÁTÉK] BLOGTURNÉ – Jennifer L. Armentrout: Vérből és hamuból (Vér és hamu 1.) EXTRA [NYEREMÉNYJÁTÉK]](https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjv3AcA1nBQfCyiD53IR2X_8DSgU33_uW0EHJXz24UN47l8KLh7YnqAcLXynIXYYVHPzNu5smn2yQlmO0dRGJPWm1NpEsw6MqYdG4tN_hrSBy6TZr375PLXkFDK0GYet5RYmeF-iv4KZisxR-KNtoWp5DfUqemLBtVtS66yx4H13TpSHDwSFUYpDPe6/s1640/275665360_10217710168380930_1994245915140349066_n.jpg)
![BLOGTURNÉ – A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara (Tüskék és rózsák udvara 5.) [NYEREMÉNYJÁTÉK] BLOGTURNÉ – A Court of Silver Flames – Ezüst lángok udvara (Tüskék és rózsák udvara 5.) [NYEREMÉNYJÁTÉK]](https://i.imgur.com/oV3NmKa.png)
![Karácsonyozz a Blogturné Klubbal 2021-ben is! [Nyereményjáték]](http://pluspng.com/img-png/christmas-gifts-png-image-image-35317-1400.png)
