Blogturné – Sarah J. Maas: Köd és harag udvara [Nyereményjáték]

A sztorit még mindig a főszereplők és a romantika hajtja, így fontos, hogy az olvasó is beleszeressen egy picit (vagy nagyon) ezekbe a szereplőkbe és a köztük lévő kapcsolatokba. És itt szólok előre, hogy ez nem YA, és bizony van benne részletes szex jelenet – nem is egy. 😉 Szerencsére azért ismét volt néhány jelenet, ami jócskán felvitte az adrenalinszintünket és a vérnyomásunkat, viszont nem volt egyik sem olyan epic, mint az ACOTAR-ban. De például több szerepet kapott most a politika és a diplomácia is, a tervezgetés, mint az előző részben. Na nem kell aggódni, egyáltalán nem lett ettől vontatott. Én legalábbis nagyon élveztem, hogy láthatom, hogyan működik ez a világ és egy-egy udvar.

Az átívelő cselekményszál a már említett Hybern király elleni küzdelem, akiről már hallottunk az előző részben. Most viszont találkozhatunk is majd vele. Erről nem beszélnék sokat, de a lényeg, hogy ha Feyréék nem állítják meg időben, annak fatális következményei lesznek a világ mindkét – emberek és tündérek – oldalára nézve. Minden reményünk a bosszúállókban… vagyis Rhys kis hat fős csapatában van.

Valójában viszont az egész könyv egy baromi nagy karakterfejlődés. Mindenkinek, még a fontosabb mellékszereplőknek is van egy útja, amit végigjár a könyv elejétől az utolsó oldalig. Előfordul azonban, hogy egyes szerepek felcserélődnek, pozitív karakterek negatívvá válnak és fordítva. Álmomban sem gondoltam volna, hogy Sarah meglépi azt, amit, és folyamatosan azt vártam, hogy mikor tépi ki a szívem (párszor megszorongatta a gonosz nőszemély). Megmondom őszintén először én is elég furcsán néztem ezekre a változásokra, nem igazán tudtam hová tenni, logikus magyarázatot találni, amivel mellettük érvelhetnek – a könyv végére mindez megérkezik, de addig mondhatni csak a vak rajongással találhatunk benne értelmet. Ez sok olvasónak negatívum, ahogy láttam, sokan emiatt nem fejezték be a könyvet, de én azt mondom, hogy ha az elején nem is érted, fel is idegesít, minden reményedet szétcincálja… tarts ki! Mert megéri, és idővel minden értelmet nyer majd.

Bővebben a szereplőkről nem könnyű beszélni, mert ami említésre méltó az spoiler, én pedig nem szeretném elrontani senkinek sem a meglepetéseket, de megpróbálok nagy vonalakban pár szót mondani róluk.

Kezdjük Feyrével, hisz mégiscsak a legfontosabb szereplője a történetnek. A könyv elején nem igazán szerettem, valóban úgy tűnt megtört és csak siránkozik, aztán ez szép lassan kezdett megváltozni és ismét sikerült megszeretnem, a könyv végére megint igazi badass lett. Persze ezt nem látom negatívumnak, hisz EZ a karakterfejlődés. Imádom, hogy intelligens, bátor, és nem kell másra számítania, ha pácba kerül – valahogy mindig megoldja.

Tamlint leginkább csak a könyv elején és végén látjuk, de visszaszívok mindent, amit az előző értékelésemben írtam róla (ha nem akarsz spoilert, ne nézd meg!). Ennél többet nem mondhatok róla. 😛

Rhysről viszont napokig áradoznék. Imádtam őt az első részben, még jobban az első feltűnésekor ebben a könyvben, a közepénél pedig kezdtem azon gondolkozni, hogy távolságtartási végzést kérne ellenem, ha létezne. A teljes hárememet odaadnám érte (beleértve Raphit [Singh], és Bonest [Frost] is, úgyhogy ez nagy szó). Komolyan úgy érzem meg kell látogatnom egy pszichiátert, mert ez a szintű rajongás már nem normális…vagy igen?? Na, de a lényeg, hogy aztarohadt! Hogy is mondaná Oscar? Tudtam én, hogy ennyire összetett karakter, csak nem sejtettem. Sarah – hálám örökké üldözni fog!! El nem tudom képzelni, hogy lesz, aki ne szeretné meg ebben a részben, ha eddig nem tette.

A mellékszereplők közt vannak régiek ( Lucien, Feyre tesói) és újak is. Lucient is kb. annyit látjuk, mint Tamlint, ám a végén egy jó kis fordulat szerencsétlen áldozata lesz. Nagyon kíváncsi vagyok ez hogyan fog majd elsülni. Feyre tesói sem ússzák meg és fejjel esnek a lecsóba. Az egyik rajongói teória velük kapcsolatban bejött, de nem mondom el melyik. 😛

Akikről muszáj picit bővebben beszélnem, azok az új szereplők, leginkább Rhys belső körének tagjai. Cassian, Amren, Morrigan és Azriel. Ennyire vegyes társaságot csak egy sorozatban láttam – Kenyon League sorozatában, és simán beillenének ők is oda. Mindegyikük egytől-egyig egy igazán különleges figura, sok titokkal, múlttal, bonyolult kapcsolatokkal. Cassian és Mor arzenáljába tartozik a humor és a harc, Azriel a bőbeszédű kémmester (Aki ismeri Nalini Jasonjét, egy az egyben rá hasonlít), Amren pedig… hát a csaj egy teljesen más világ (szó szerint).

Ha már a humort említettem, rengeteg van a könyvben, erről Cassian, Feyre, Rhys és Mor gondoskodik. Feyre és Rhys párosítása telitalálat, eszméletlenül szórakoztatóak tudnak lenni. De még így sem volt egy lightos könyv, hiszen míg bőven van min nevetnünk, ugyanennyit bőghetünk, dühönghetünk, rengeteg WTF és OH SHIT pillanattal van tele.

Szerencsére akkora függővége nem volt, mint elődjének, vagyis mondjuk úgy, hogy nem volt annyira ködös, úgyhogy picit könnyebben élhetjük majd túl ezt a várakozást és innen köszönöm a kedves írónőnek, hogy nem két oldallal előbb hagyta abba, mert az viszont 100x kegyetlenebb lett volna, mint az ACOTAR vége. Ám így is Izgatottan várhatjuk, hogy alakul a háború és a szerelmi szál és mennyire fogunk szenvedni közben.

Ezt a részt ugyanúgy, sőt talán még jobban imádtam, mint az ACOTAR-t.

Kedvenc karakter(ek): Rhysand, Mor, Cassian, Feyre
Kedvenc jelenet(ek): A csillaghullás. Romantikus lélek vagyok na 😀

---

Ajánlom?

MEGRENDELEM

[alert type=”e.g. warning”]Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.[/alert]