Gaura Ágnessel és Magyarország legbelevalóbb vámpírkutatója, Borbíró Borbála újra a Blogturné Klub virtuális porondján! A Delta Vision kiadóval együttműködve most folytatjuk Bori kalandjait. Érdemes ezúttal is követni minket, hiszen a szeptember 28-tól szeptember 30-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a Lidércnyomás egy példányát!
[alert type=”info”]
Kiadó: Delta Vision
Terjedelem: 440 oldal
Sorozat: Borbíró Borbála #3
Műfaj: Urban Fantasy
Vannak, akik nagy esküvőről és tengeren túli utazásokról álmodnak – és vannak, akik jól tudják, hogy az előttük álló utazás és lakodalom csak belépő egy igazi rémálomba. Eric Bowman kérésére Bori Coloradóba utazik Attilával, és egy esküvő leple alatt megpróbálja kideríteni, vajon miféle szerzet gyilkolja sorban az alakváltókat a Bowman-fivérek falkájában. A szálak egy alakváltó szépségversenyhez vezetnek, s ha ez még nem lenne elég, Borinak közben meg kell küzdenie Attila egyre aggasztóbb fizikai állapotával is – valamint egy jóslattal, mely semmi jót nem ígér.
Vajon kinek az életébe fog kerülni az elkerülhetetlen lidércnyomás?
Ki tartja rettegésben a vérfarkasokat, és ki lopózik be éjszakánként a Bowman-birtokra?
Borinak több fronton is helyt kell állnia, de ez nem egyszerű: szembe kell néznie legbelsőbb félelmeivel és barátai titkaival. Mint mindig, most is eltökélten lép a tettek mezejére – ám életében először, egy pillanat erejéig, a döbbenettől elakad a szava…
Magyar nyakba magyar szemfog!
[/alert]
Én a Borbíró Borbála sorozatot az Urban Fantasyk közé sorolom, tehát azon könyvek közé, ahol a történet, a kaland, a fantasy elemek vannak előtérben és nem a romantika. A Lidércnyomás viszont inkább a Paranormális romantika felé billentette a mérleget, ami jó hír azok számára, akik több romantikát vártak az előző rész után. Én is szeretem a PNR-t, de bevallom őszintén nekem ez kicsit sok volt és nem egészen azt kaptam, amit várok ettől a sorozattól.
A könyvet két részre is lehet választani: az első felének azt a címet is adhatnánk, hogy Attila ostroma. Sok minden nem történik, azon kívül, hogy Attila folyamatosan ostromozza Borit szerelmével és szexmániájával, emelett az írónő igyekszik elindítani a háttérbe szorult nyomozós történet szálat is, felvázolják nagyjából azt, amit a fülszöveg is leír, megismerkedünk néhány új szereplővel és lepacsizunk egy-két régivel. Ezt a részt eléggé untam, Attila pedig már idegesített és ahelyett, hogy szurkolnék a párosnak inkább azért imádkoztam, hogy tényleg elmúljon a múzsa csók hatása. Borit viszont nem tudtam hibáztatni az ellenállása miatt, őt nem a rózsaszín köd vezeti hanem a józan esze és a félelmei, ami szerintem teljesen reális. Két dolog volt, ami a könyv első felében tartotta bennem a lelket: az alakváltók tudományos magyarázata (a szereplőkkel szemben én nagyon élveztem ezeket a kis leckéket, és bár fingom sincs, hogy mennyire van alapja, mennyi kutatómunkát vett igénybe, le a kalappal, én minden szót elhittem) – mondjuk nekem kicsit furcsa, hogy Boriék szinte SEMMIT nem tudnak a világban élő alakváltókról, azon is meglepődnek, hogy többféle alfaj van – a másik pedig Evelyn humora volt, ahogy Bori szerelmi kríziseit kezelte. Na jó, nem is kettő, inkább három dolog, mert azért volt egy-két poén, ami rendesen betalált.
[alert type=”info”]-A népi képzeletet lehetetlen felülmúlni – álmélkodott Attila. – Bár nekem nagyon úgy tűnik, hogy ezt az elméletet olyasvalaki gyárthatta, aki nagyon be volt szíva, amikor a Dr. Bubót nézte a tévében. [/alert]
[alert type=”info”]– Meglepetés alapjában véve jó dolog, nem? – kérdezte Attila.
– Gyerekkoromban még az volt – lohasztottam le a lelkesedését. – Amióta ismerlek, nos…mondjuk úgy, hogy a meglepetés már nem egy édes műanyag póni rózsaszín dobozba csomagolva, hanem az a nagy adag szar, amit a varázslattól életre kelt póni benne hagyott.[/alert]
A könyv második fele már sokkal jobban tetszett. Végre beindultak az események, kezdett összeállni a történet – el nem tudtam képzelni, hogy mi a rossebnek tartanak az alakváltók szépségversenyt…-, elkezdődött az igazi nyomozás a három alakváltó halálával kapcsolatban és végre bejöttek a mítoszok és a legendák is. El kell mondjam, hogy én még soha az életben nem élveztem ennyire az ősi magyar legendákon és hiedelmeken alapuló történeteket, mint most. Nagyon vártam már a Rézfaszú bagollyal való találkozást, amit mindenki emlegetett és nem csalódtam: tényleg őrülten zseniális. A főkolomposunk, ha nem is az eddigi legerősebb és legbadassebb főellenség azok közül, akikről olvastam, de kétségtelen, hogy az egyik legkreatívabb: a háttértörténete, a legendák és mesék keveredése és a megjelenítése borzasztóan tetszett. Viszonylag hamar sikerült összeraknom, hogy mi okozhatta a három szerencsétlenül járt alakváltó korai elmúlását, de a nyomokat szépen, egyenletesen adagolta Ági és az külön tetszett, hogy kicsit megkeverte a dolgokat a mítoszokkal. Itt már nem csak a kaland volt több, de a humor is jobb lett (nem tudom miért, de az eddigi részekben mindig újra és újra ki kellett fornia). Bár a történet még mindig Bori és Attila kusza kapcsolatára épült, itt már jobban keveredett a történet és a romantikus szál, és talán az is segített, hogy kevesebbet “érintkezett” Bori és Attila. A kedvenc jelenetem a szex les volt Borival és Markkal, azt hiszem mondhatjuk, hogy ez volt a könyv csúcspontja, ami a humort illeti.
Azt már mondtam, hogy sajnos Attila leginkább idegesített a könyvben, de igazából Bori sem nyűgözött most le. Úgy éreztem, mint egy jobb Charley Davidson kötetnél, a humora a legerősebb erénye, de az is fele-fele arányban homlokcsapkodós és sírvanevetős. Mark, Evelyn és Fehérholló viszont viszi a prímet. Úgy olvasnék egy spin-offot velük!
A könyv vége számomra külön érdekes: először is az első nyomnál felkiáltottam, hogy “ezaaaz Egyiptom!!” (a borítónak hála tudtam, hogy a következő résznek köze lesz hozzá, de ez volt az a pont, ahol tudatosult bennem, hogy hová tartunk). Szóval gyakorlatilag kettős függővéggel kell a rajongóknak itt megküzdenie, a fentebbi, a sorozaton átívelő szállal kapcsolatos új fejlemény az egyik, míg a másik ismét csak Bori és Attila kapcsolatát forgatja fel. Azért volt ez extra speckó számomra, mert nem tudtam eldönteni, hogy ordítsak vagy teljes szívemből röhögjek, és még most sem tudom. Ezért viszont külön piros pont, mert ilyet még nem éltem át egy könyvnél se, plusz szerintem merész húzás volt.
Összességében abszolút nem egy kihagyható könyvről van szó, de úgy érzem talán ez lesz a sorozat és a főszereplők karakter fejlődéseinek mélypontja is. Egy nagyon lassan induló, de egész érdekes történet alakult ki a végére, az ismert és megszokott humorral és némi rég várt világfelépítéssel társítva. A paranormális romantikus szerelmesei minden oldalát imádni fogják, az Urban Fantasy rajongóknak talán kicsit csalódás lesz, de ha szereted Bori világát és felejthetetlen kalandjait, biztos vagyok benne, hogy a Lidércnyomás is jó szórakozást fog nyújtani. Ja, és a címadás még mindig a toppon van!
VERDIKT
MEGRENDELEM
Nyereményjáték
A Lidércnyomásban feltűnik néhány alak az ősmagyar népi hiedelmekből és a mi játékunk is ehhez kapcsolódik. A feladatotok nem más, mint a leírások alapján kitalálni, hogy melyik mitikus lényről van szó és a nevét beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
A kiadó felajánlásával egy példányt sorsolunk ki a helyesen válaszolók között.
[alert type=”e.g. warning”]Ne feledjétek, a beírt válaszokon már nem áll módunkban javítani. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Kérjük, hogy levelünkre 72 órán belül válaszoljatok, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk! A kiadó csak magyarországi címre postáz.[/alert]
A magyar mitológiában alapvetően időjárásdémon, többek között a jégesőt is ez okozza. Úgy tartották, hogy olyan kígyókból és halakból lesznek, amik 7 éven keresztül mocsárban élnek. A táltos feladatai közé tartozhat a vele való harc, de nem a fizikai világsíkon, hanem szimbolikus, vagy szellemi síkon.
Turné állomások
09/28 – Bibliotheca Fummie
09/29 – Függővég
09/30 – Deszy könyvajánlója