Gyere most, mese szól. Jön a hely, hol a jó mindig szenvedni fog. Hol a pajzs, hol a kard örök izgalom, harc. E kaland izgalmas beszéd. Gyere hát! Hisz vár rád ezer veszély.
Tartsatok hát velünk, ismerjétek meg Sabaa Tahir, a Cartaphilus kiadó jóvoltából nálunk is megjelent regényét, mely a Szunnyadó parázs címet viseli, és ha szerencsétek van, meg is nyerhetitek.
[alert type=”info”]Kiadó: Cartaphilus Kiadó
Sorozat: Szunnyadó parázs #1 (An ember in the ashes #1)
Megjelenés: 2016
Műfaj: Fantasy
Terjedelem: 444
Fordító: Ruzsa Kata
Laia rabszolgalány az írástudók népéből. Elias katonanövendék a harcosok közül. Egyikük sem szabad: mindketten a birodalom könyörtelen rendjének rabjai. A harcosok birodalmában az ellenszegülést halállal büntetik. Akik nem kínálják fel életüket és vérüket a császárnak, azok azt kockáztatják, hogy szeretteiket kivégzik, a birodalom elpusztít mindent és mindenkit, ami és aki kedves számukra. Ebben a kíméletlen világban él Laia, akit a bátyjával együtt nagyszüleik nevelnek. A kis család szegényesen tengődik napról napra. Igyekeznek kerülni a birodalom figyelmét, hiszen sokszor tanúi lehettek annak, mi történik az olyanokkal, akik szembeszegülnek a hatalommal. Ám amikor Laia bátyját lázadás vádjával elfogják, a lány nehéz döntésre kényszerül. Az Ellenállás titkos csoportjának tagjai segítséget ígérnek neki testvére kiszabadításához, de cserébe azt kérik, hogy legyen a kémjük a harcosokat kiképző Sötétszirt katonai akadémián, ahová a kegyetlen parancsnoknő szolgájaként kerül be. Munkája során Laia megismerkedik Eliasszal, aki évfolyamelső az akadémián, az avatás küszöbén áll. Mégis szökésre készül, pedig pontosan tudja, hogy ezért kínzás és halál jár. Ám Elias már nem hisz abban, hogy a harcosok kegyetlensége a birodalom érdekén kívül egyéb ügyet is szolgálna, és meg akar szabadulni a zsarnokságtól, melynek fenntartására kiképezték. Laiával hamar ráébrednek, hogy a sorsuk szálai összefonódtak, és hogy a döntéseik akár a birodalom jövőjét is megváltoztathatják. Vajon összeütközik és harcban szétrobban, vagy éppen eggyé olvad a két fiatal világa?
[/alert]
Már régóta szemeztem ezzel a könyvvel, miután annak idején láttam az előzeteseket hozzá. Mondjuk az első kicsit átvert, mert másra számítottam az egyik fő karaktert illetően, de elnézem, mert imádtam a könyvet (és mert nem olvasok mostanában fülszövegeket).
Mikor elkezdtem olvasni, az jutott eszembe, hogy kicsit olyan, mint a Star Wars, főleg a TFA , csak nem sci-fi hanem inkább ilyen középkori (róma/spárta) fantasy 😀 Egyik oldalon a kegyetlen, hatalmas Birodalom másikon az elenyésző Ellenállók/Lázadók. Két nézőpontra van osztva, az egyik a 17 éves Laia (ellenállók), a másik a 20-21 éves Elias (Birodalom). Ebben a világban szét vannak osztva a népek ilyen klikkekre: írástudók népe, harcosok, törzsek, tengerészek, kereskedők, stb. Ez a kegyetlen, hataloméhes birodalom mindenkire ráerőlteti az uralmát, de csak az írástudók népe lázad, ezért egyértelmű, hogy ők szívnak, mint a torkosborz (jobban, mint a többiek). Az sem segít a helyzetükön, hogy az írástudók és a harcosok évszázadok óta ősi ellenségei egymásnak. A Birodalom rendelkezik egy elit hadsereggel, mint a storm trooperek, csak jobban harcolnak és fénykardok helyett szablyákkal, tőrökkel, meg dobócsillagokkal. Sisakjuk helyett pedig egy ezüst maszkkal takarják arcuk nagy részét, amivel gyakorlatilag szimbiózisban kezdenek el élni, ha sokat viselik (összeolvad az arcukkal). Viselésük kötelező, ezzel bizonyítják hűségüket a császárhoz és a birodalomhoz. Innen kapták a nevüket is: Maszkok (nem a Jim Carrey féle). Ezeket a Maszkokat egy elszigetelt helyen, Sötétszirtben képzik ki, amit jobban őriznek, mint az Alcatraz börtönt. A kiválasztott gyerekeket 6 éves koruktól 14 éven át képzik Maszkokká, feltéve, ha túlélik addig. Körülbelül 3000 Maszk és diák edz Sötétszirtben. Szinte természetfeletti gyorsasággal és ügyességgel harcolnak, de egyelőre más szupererejük nincs.
És itt jön be az első főszereplőnk, a lázadó FN-2187, mármint…izé…. Elias, akinek rohadtul elege van ebből a porfészekből, meg a sok kegyetlenségből (gyilkolás, nők megerőszakolása, városok fosztogatása, good stuff), úgyhogy elhatározta, hogy diplomaosztója után hivatásos dezertőr lesz, és elindul, hogy felkutassa a test és a lélek szabadságának ígéretét. Viszont megszívja, mert ő az osztály első, a legjobb harcos, ezért a főguruk felfigyelnek rá (is). Szökése előtti éjjel eljő hozzá egy Augur (bővebben később), egy pap féleség, akit a népe nagy tiszteletben tart, és válaszút elé állítja. Vagy marad, és szembenéz a végzetével, rálelve a test és lélek teljes szabadságára, vagy megszökik, és sosem lesz szabad, és azzá válik majd, amit a legjobban gyűlöl. És így kezdődik Elias kalandja, ahol egy sorozat olyan veszélyes próbát kell kiállnia, mely barátokat, szövetségeseket egymás ellen fordítva lelkét, szívét és elméjét is elpusztíthatja. Mindezt a falatnyi reményért, hogy végre szabad lehet. De vajon mennyit ér a szabadság, meddig menne el érte? Hol van a határ? Ezekre a kérdésekre válaszol nem csak az ő történetszála, de minden fontosabb karakteré is. Elias fejezeteit a kezdetektől imádtam, kellően misztikus, izgalmas és maga a karakter is jól felépített. Több vihar kavarodik benne, mint Kansasben, ahogy próbálja nem csak sorsát, végzetét megérteni, a helyét megtalálni a világban, de egy-egy érzését is helyre tenni. Mellesleg a humora is a helyén van, bár nem poénkodik minden egyes oldalon, de amikor ellő egyet, az teli találat. Azt is láthatjuk, hogy miért ő az osztályelső, igenis egy kemény srác, talpraesett, jól harcol, jó stratéga, szemfüles, de nem csak fizikailag bírja a strapát, de lelkileg is. Sosem adja fel, ha valamit a fejébe vesz. Nem egy hétköznapi karakter, de nem is egy hétköznapi világ ez. Nagyon megkedveltem és kíváncsi vagyok hová viszi karakterét majd az írónő a folytatásban.
Elias mesélőtársa a 17 éves Laia, aki az írástudók népéhez tartozik, szóval egyből kvalifikált ősellensége a Birodalomnak, ezzel együtt a harcosoknak/Maszkoknak, tehát Eliasnak is. Egy szerencsétlen éjszakát követően, aminek következtében Laia bátyát, Darint elhurcolja a Birodalmi hadsereg, ő maga pedig földönfutóvá válik, a Lázadók keresésére indul, hogy segítséget kérjen tőlük Darin megmentésére. Csupa véletlen vagy Isteni gondviselés, hogy beléjük fut, ők pedig hosszas tanakodás után kénytelenek magukkal vinni, mert megint jönnek a katonák. Long story short, az Ellenállók beleegyeznek, hogy segítenek Laianak, de csak egy feltétellel, ha Laia lesz olyan elmeroggyant és elmegy kémkedni Sötétszirtbe. Így lesz hát ebből az ártatlan, félénk, törékeny lányból a Maszkok könyörtelen parancsnokának személyes rabszolgája és egyben lázadó kém. Szóval álom meló, de hát nincs mit tenni, ez az egyetlen esélye, hogy megmentse Darint. Laia karaktere bevallom őszintén jó darabig csak idegesített. Persze értem én, hogy ez karakterfejlődésének lényege, hogy egy szerencsecsomagból egy bátor hős legyen, de az ilyen csajoktól én agylobot kapok. Aztán kezdtem látni, honnan jön szegény lány, és be kellett látnom, van benne kurázsi. Az ő motivációja, a kérdés, ami az ő történetét hajtja, hogy meddig menne el a szeretteiért, és Laia kitűnőre vizsgázott. Minden esély ellenére nem dobta fel a talpát már az első nap, de azért iszonyú sokat kell kibírnia a Parancsnoknő házában, egyedül, védtelenül. A végére sikerült is megkedvelnem és látni benne a harcost, akkor is ha az nem pengével harcol. Kedvenc karaktertől messze van még, de már nem irritál. Leszámítva, hogy annyit emlegeti Darint, hogy kezdem megutálni ezt a nevet. Persze azért látszik, hogy segítség nélkül azért elég Mission Impossible feladata van, úgyhogy azért nem minden kredit az ő eszességének érdeme, de legalább a bátorság megvan.
A két jó főszereplő mellé kaptunk még egy rakás mellékszereplőt mindkét oldalról, fehéret/feketét is és szürkét is. Ezek közül csak hármat emelnék ki, az egyik Helene, az egyetlen női Maszk a végzős osztályban és Elias gyerekkori legjobb barátja. Helene is egy érdekes karakter, hiszen egyrészről hű a birodalomhoz, másrészről pedig ez még neki is túl sok, és változtatni akar, egy jobb világot teremteni, bár nem sokkal. Például a hierarchiát megtartaná, de az életkörülményeken változtatna. Hisz a Császárság és a harcos Birodalom elveiben, de nem feltétlen könyörtelen vagy kegyetlen. Elias és Helene “viszonya” fantasztikus, a barátságuk, bajtársiasságuk, a kettejük közt fennálló alapvető konfliktussal egyetemben egy nagyon érdekes kapcsolatot alkot. Elias mellett ő volt a másik kedvenc karakterem. A második, akit kiemelnék az Káin, egy Augur, ő látogatja meg Eliast és ülteti a bogarat a fülébe. Na ő az a bizonyos szürke karakter, illetve a másik 13 társa, de ő a fő PR-osuk. Gyakorlatilag ők azok, akikkel minden kezdődött, halhatatlan, gondolatolvasó és jövőbe látó szekta. Ők az egyik mozgatója a szálaknak, de nem sok mindent tudunk róluk, bár van egy sejtésem. Szóval Káin barátunk és népe mindvégig egy hatalmas kérdőjel, én pedig szeretem az ilyen karaktereket, akikről nem lehet eldönteni, hogy áldás vagy átok. A harmadik szereplő egyértelműen fekete kalapos, menthetetlenül könyörtelen és szadista. Yep, a Parancsnoknő. Annyira reális volt, hogy még én is paráztam, amikor Laia valamit rosszul csinált és szembe kellett nézni ezzel a boszorkával. Nem egy “főellenség” típus, sokkal inkább a “főellenség” csicskája típus, de abból is a jobbik fajta, viszont ő az egyetlen kézzelfogható főgonosz eddig, arra pedig tökéletes volt. Nem is csoda, hogy az Ellenállás ennyire szenved, mert a Parancsnoknő a Szunnyadó Parázs Darth Vadernéje.
Az egész könyv atmoszférája nagyon tetszett: sötét volt és drámai, izgalmas és én is éreztem a kockázatok súlyát, amiket főszereplőinknek vállalniuk kellett nem csak a céljaik eléréséért, de a túlélésükért is. Az akcióról négy brutál próba gondoskodott, ezek voltak a kedvenc részeim (ki gondolta volna…). Nem csak az akciót hozták, de drámát is bőven. Laia szenvedései a Parancsnoknő által a második kedvenc részeim voltak és nem csak azért, mert én is szadista vagyok, hanem, mert annyira reális, szomorú de közben meg rágod a körmöd, hogy most vajon hogyan büntetik meg szegényt.
A világfelépítése bukdácsolt kissé, nem igazán tudtam elképzelni, hogyan is néz ki, illetve hogy működik, mi van a Birodalmon túl, pontosan miből és kikből is áll a birodalom. A regény vége felé kapjuk meg a választ arra is például, hogyan keletkezett a Birodalom, amit most látunk. Valószínűleg a további részekre akart hagyni az írónő némi meglepetést, de így elég még most is úgy érzem, hogy sötétben tapogatózom, ha nem nézem meg a térképet. A könyvben halványan jelen van a mágia is, viszont az már most érződik, hogy a folytatásokban több és nagyobb szerepe lesz. Különböző mágikus lények is feltűnnek illetve említést kapnak, leginkább az arab mitológiából, de egyik lény sem tűnik extra barátságosnak. Néhány szereplő is rendelkezik némi mágiával, úgyhogy kíváncsian várom hogy mi lesz ebből.
Magamat is megleptem azzal, hogy mennyire nem hiányzott nekem ebből a szerelmi szál. Nem azt mondom, hogy egyáltalán nincs, mert azért vannak, de maximum a végén volt egy kicsit erősebb, egészen addig csak kisebb utalások. Szerencsére azért a végére sem ment át tinirománcba a dolog, de ott vannak a lehetőségek, de talán ez az első könyv, ahol abszolút nem shippeltem senkit senkivel, és nem is éreztem ennek erőltetését az írónő részéről.
A könyv egyébként rengeteg ma is releváns üzenetet hordoz. Már eleve az, hogy talán nem meglepő, de elég nagy a diverzitás a szereplőgárdában, úgyhogy már csak ezért is tökéletes alapanyaga a filmnek, aminek már folynak is a munkálatai. Aztán ott van a Birodalom, mint egy katonailag kormányzott meghódított államok és népek összessége, és a vele kéz a kézben járó könyörtelen diktatúra, a szólás szabadság nem létezése, a rabszolgatartás és a gyermekhadseregek.
Sabaa telibe talált a témaválasztással, és mindezt ráadásul úgy tudta bemutatni, hogy egy fantasztikus, kreatív, magával ragadó történetet írt, ahol a szereplőkben mi is meglelhetjük önmagunkat, és olvasás közben mi is elgondolkozunk azon, hogy mit tennénk meg a szabadságunkért, a szeretteinkért és a hatalomért. Ráadásul, ahogy egy barátom mondta, akinek meséltem olvasás közben: “Ebben több a fordulat, mint a Forma 1-ben, baszki!”
Na és most ide nekem a következő részt!!
VERDIKT:
NYEREMÉNYJÁTÉK
Laia legfőbb álma az volt, hogy egyszer Kehanni, vagyis mesélő válik belőle. És bár a sors közbeszólt, mostani játékunk során kiderítjük, milyen mitológiai lényekről szőhetett volna izgalmasabbnál izgalmasabb történteket, ha másként alakul élete.
Minden állomáson találtok egy leírást, melynek segítségével ki kell találnotok, milyen lényre gondoltunk, és a megnevezését beírni a Rafflecopter megfelelő sorába. Amennyiben minden állomást teljesítetek, esélyetek nyílik megnyerni a kiadó által felajánlott példányok egyikét.
[alert type=”warning”]
Figyelem! A sorsolásban azok vesznek részt, akik minden kérdésre helyesen válaszoltak, valamint felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.[/alert]
FELADVÁNY:
Elhunyt személy megnyilvánulása, ami a Földön marad a halál után.
További Állomások
02/15 Kelly & Lupi olvas – Interjú a szerzővel
02/16 Könyvvilág – Könyv előzetes
02/19 Függővég
02/20 Dreamworld – Térkép
02/21 Deszy könyvajánlója