A Tündérkrónikák szerzője, Karen Marie Moning kitett egy hosszú magyarázatot a Facebook oldalára arról, hogy mit várhatunk a sorozat befejező részétől, a Feversongtól (17/01/17).
Mondandóját azzal kezdte, hogy végig elemezte az eddigi részeket, megemlítette, hogy talán hibát követett el az Iced megírásával, de elmagyarázta, hogy min ment keresztül akkor éppen, és miért nem tudott egyből visszaugrani Mac és Barrons történetéhez. Az Iced mai napig az egyik kedvence maradt. Azt is elmondta, hogy összességében nem bánja, hogy így megváltozott a sorozat formája és felépítése, mert végül is elért ugyanoda, ahová évekkel ezelőtt eltervezte, csak kissé göröngyösebb úton.
FEVERSONG – Mi várható?
Mielőtt megírtam az első mondatot, sok mindent el kellett döntenem. Túl sok szereplő/történetszál volt, ahhoz, hogy mindet lezárjam egyetlen könyvben, úgyhogy az első döntés, amit meg kellett hoznom, hogy mire helyezzem a hangsúlyt.
1. Elvárás: A legtöbb másodlagos szereplő története NEM kap lezárást a Feversongban. Hoztam egy tudatos döntést, miszerint szorosan a főszereplőkre összpontosítok, óvatosan a porond szélére tolva az összes másodlagos karaktert. Nem hagyom figyelmen kívül a történetüket, de nem is haladnak előre. Megemlítem őket, hogy tudjátok hol tart a történetük, de az ő sztorijuk a jövő zenéje. Nem tehettem eleget a főszereplők és mellékszereplők történetének egyetlen könyvben és nem vagyok hajlandó végigfutni a másodlagos sztorikon, mert: A.) nagy terveim vannak néhányukkal és B.) fel kellett volna áldoznom a történetük tökéletes, összetett ívét. És említettem, hogy NAGY terveim vannak néhányukkal?
2. Elvárás: Mac és Barrons története befejeződik a Feversong végén.
3. Elvárás: Más történeteknek ez csak a kezdet.
4. Elvárás: Még nem szeretnék arról beszélni mi következik majd ezután. Majd elmondom, ha készén állok.
5. Elvárás: A Feversongot két főszereplőre osztottam fel: Mac és Jada/Dani. Bár a könyv négy “részből” áll, számomra két fontos része van. Az első fele egy, a második fele pedig egy másik. Nem hiszem, hogy írtam már valaha is ehhez hasonlót. Igyekeztem az egyik fő nézőpontból a másikba váltani a lehető legkövetkezetesebb módon, de voltak idők, amikor az akció és az érzelem szembeszállt a formulával, és soha nem fogom a szabályt erőltetni, ha az a történet rovására megy.
6. Elvárás: A Feversong csaknem 160.000 szóra jött ki. A Shadowfever mintegy 190.000 szavas volt. Az általános szabály szerint 100.000 szó durván 370-400 oldalt jelent. Persze ez nagyban függ a könyv formázástól. hány sor van egy oldalon, mekkora a betűméret. 160.000 szó lehet 450 nyomtatott oldal. Vagy akár 700 oldal is. A végső oldalszám nem rajtam múlik, hanem a kiadón. Ezért számolok szavakban.
7. Elvárás: Van egy szószedet a végén. Arra kérlek tieteket, hogy ezt vegyétek figyelembe, amikor a végéhez közeledtek és e-olvasót használtok. Tudom, hogy megrendítő lehet, de hasznos is, hogy felidézzük a számos részletet.
Karen végső soraiban arról beszél, hogy az előrendelések és az első eladások fontosak, illetve ha a jövőben szeretnénk egy-egy szereplő történetét olvasni, akkor buzdítsuk a könyvek megvételével, értékelésekkel illetve zaklassuk ezzel a közösségi médián, és akkor esélyes, hogy megkapjuk.