Blogturné – Anthony Ryan: A Tűzkirálynő extra [Nyereményjáték]

Utoljára találkozunk Vaelinnel és az Egységes Királyság többi szereplőjével. A Hollóárnyék-trilógia befejező kötetét mutatjuk be nektek egy háromállomásos turné keretében. Most megtudhatjátok, mi lesz a sorsa azon szereplőknek, akiket már fiatalkorukban megszerettünk. A Fumax kiadó jóvoltából pedig meg is nyerhetitek A tűzkirálynő egy példányát.

Kiadó: Fumax
Fordító: Matolcsy Kálmán
Megjelenés: 2016. 03. 29.
Oldalszám: 762
Műfaj: High Fantasy

„A Szövetséges ősidők óta köztünk jár és építi birodalmát. Nem egy embert kell legyőznünk. Hanem egy legendát.”

A mindig harcra kész Lyrna királynőnek Alltor véres ostroma után össze kell gyűjtenie csapatait, hogy visszafoglalja a fővárost a volári megszállóktól, és kivívja az Egységes Királyság függetlenségét. Céljai érdekében kénytelen a Hetedik Renddel szövetkezni: olyan férfiakkal és nőkkel, akiknek szörnyű ereje a Sötétség rémisztő hatalmától ered.

Vaelin Al Sorna ismét a legfőbb hadúr szerepében találja magát, és felismeri, hogy csak a voláriak titokzatos Szövetségesének leleplezésével fordíthatja meg a háború menetét. Ehhez pedig mélyen be kell hatolnia a jégpáncélba zárt északi földekre, hogy rátaláljon valakire, akit szinte lehetetlen legyőzni, hiszen halhatatlan. Ráadásul mindezt immár a vér énekének segédlete nélkül, amely baljósan hallgat…

„Ryan mindent hoz,ami csak jó a fantasyben: sötét történet, ősi mágia, kegyetlen összeesküvések, kérdéses hűség és vér. Patakokban.” – Publishers Weekly

Blogturné Extra – Így írta Anthony Ryan a Tűzkirálynőt

Ryan egy vendég bejegyzésben írta le, milyen nehézségekkel és célokkal indult neki a regény megírásának.

A befejezések mindig trükkösek. A legtöbb igazán emlékezetes sztorik egy – talán nem mindig boldog, de tökéletesen passzoló csúcsponttal zárnak, ami a klasszikusok birodalmába emeli fel a művet. Tehát, bár nem akartam, hogy Sydney Carlton (Két város regénye) felmenjen a guillotine-hoz, vagy hogy Ilsa felszálljon a gépre Victorral a Casablanca végén, tudtam a mesemondó szívem mélyén, hogy ezeknek így kellett történniük. Ha Sidney nem teszi meg azt a pár lépést, akkor nem mondja, hogy “Amit most teszek, sokkal, de sokkal jobb mindennél, amit valaha tettem.” Ha Ilsa Rickkel marad, akkor Rick nem mondhatta volna Louis-nek, hogy “Lehet, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete”, és a Nácik talán megnyerik a 2. világháborút, de nem ez a lényeg. Szóval, amikor eljött az idő, hogy megírjam a Tűzkirálynőt, elhatároztam, hogy a befejezés méltó lesz az előzményekhez, úgy lesz, ahogy lennie kell és nem feltétlenül úgy, ahogy én szeretném. Semmi kifogás, semmi tündérkeresztanya, és még véletlenül sem lesz semmilyen ejtőernyő az ülés alatt, ami annyira felzaklatta Annie Wilkest Stephen King Tortúrájában.

Vaelin Al Sorna és csapatának története egy gyakran véres, érzelmileg fájó út, amit, remélem, némi humor ízesebbé tesz. Több, mint félmillió szó egy növekvően összetett cselekményt és egy folyamatosan fejlődő szereplőgárdát produkált. Bár előre szoktam tervezni, be kell vallanom, nem voltam teljesen biztos abban, hogy ki jut el a végéig, mire az utolsó vércsepp is lecsöppen az aréna padlójára. Persze voltak olyanok, akiknek az első naptól kezdve befellegzett, de olyanok is, akiket megszerettem az évek során. Akárhogyis, régóta azt vallom, hogy a fikció író egy gyilkos szülő kell, hogy legyen: amikor eljön az idő, el kell engedni. Csak kérdezzétek meg szegény Karcost (akivel kapcsolatban még mindig kapom a megtört szívű emaileket).

Persze nem csak arról szólt az egész, hogy írjak egy listát azokról a szereplőkről, akiket ki kell nyírnom. Minden karakter, mind főbb, mind mellék, egy saját történetívvel rendelkezett, amit le kellett zárnom. Reva hogyan birkózik meg a felelősséggel, ami azzal jár, hogy átveszi nagybátyja helyét, mint a Cumbrael vezetője, egy olyan teherrel, amit megnehezít még az is, hogy a népe szinte úgy tekint rá, mint egy messiásra? Mi történne, ha Frentis, az a karakter, akit a legjobban megszívattam a Várúrban, szembe kerülne Lyrnával, az Egyesített Birodalom nemrég újjáélesztett királynőjével?

Lyrna maga egy váratlan kihívásnak bizonyult. Ahogy a bosszúhadjárata egyre súlyosabb károkat követelt követői és ellenségei közt egyaránt, szembesültem a kérdéssel, hogy vajon mennyire sötét lesz az ő sorsa. Aztán ott volt Vaelin, aki elindította az egészet, amikor kb. egy évtizeddel ezelőtt megszólalt a fejemben. Az évek során sok mindent tettem Vaelinnel, többsége kevésbé kellemes, és be kell valljam, egy kissé idegenkedtem a kérdéstől, hogy még mennyit lennék képes elvenni tőle. Végül, csak remélhetem, hogy jól csináltam mindent.

Amellett, hogy le kellett zárnom a különböző karakterek történetét, ott volt még a bonyolult cselekmény apró kérdése is, ami a Tűzkirálynő eljövetelével elválaszthatatlanul összekötődött a Sötétség mechanikájával. Azzal a szándékkal kezdtem a Vér énekét, hogy a mágia homályos és titokzatos legyen, amennyire csak lehet. Sőt, azt hiszem még akkor kezdem el a könyv írását, mielőtt a “mágia rendszert” ennyire széles körben használni kezdték volna. Azt akartam, hogy a Sötétség csak az legyen: sötét, titokzatos, nem teljesen értett vagy érthető, még azoknak az embereknek sem, akik használják. Azonban, a történet előrehaladtával és a Várúrban történtek után, amik által új dolgok derültek ki Szövetségről és szolgáiról, nyilvánvalóvá vált, hogy sok titkot kell felfednem, beleértve Vaelin nemezisének eredetét.

Ez egy újabb kör világfelépítést, és háttértörténet írását a már meglévő háttértörténetnek eredményezte, ahogy Grealin mester mondta “Hogy ki volt, talán lényegesebb kérdés lenne, mert egykoron ő is ember kellett, hogy legyen.” De vajon mi fordíthatott egy átlagos embert ennyire mássá és erőssé? És le lehet-e egyáltalán győzni egy olyan teremtményt, aki fizikai formában nem létezik, de így is hatalmas erőkkel bír? Ez a szükség, hogy olyan befejezést írjak, ami drámailag értelmes és alkalmazkodik a mágia már lefektetett szabályaihoz, ez volt az elsődleges ok, amiért a Tűzkirálynő írása sokkal nagyobb kihívásnak bizonyult, mint a Várúr, és amiért húszezer szóval hosszabb is lett.

Bár a Tűzkirálynő írása nehezebb volt, mint a Várúré, az élmény ismét csak örömteli volt, még ha egy kis szomorúsággal is színezve. Búcsúzni a barátoktól mindig nehéz, még akkor is, ha tudod, hogy egy nap újra látod őket. Hiányozni fognak és sajnálom, akiket útközben elvesztettem, de így kellett lennie.

Hőseink az Egységes Királyság mellett több fontos helyen is megfordulnak, hiszen átszelik az óceánt, hogy eljussanak a Volári Birodalomba. Nektek az lesz a feladatotok, hogy a leírások és a térképek segítségével kitaláljátok, melyik városban fordultak meg a szereplők. A térképeket itt találjátok.

(Figyelem! Felhívjuk a figyelmeteket, hogy a válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.)

Az Egységes királyság fővárosa, az azraeli térségben. A Hínáros-folyó (Brinewash River) torkolatában fekszik

a Rafflecopter giveaway