Blogturné ~ Maria V. Snyder: Poison Study – Méregtan

Fordító: Robin Edina

Értékelés: 4,5 pont

Vedd meg!

Na így kell ezt csinálni… majdnem. Talán a Méregtan nem mindenben tökéletes, de nagyon közel áll hozzá. Abban mindenki egyetérthet, hogy valószínűleg a legjobb döntés volt Mariatól, hogy az időjárás-jelentős karrierjét írói karrierje cserélte. Köszönjük, Maria!

Bár a Méregtan Young Adultként van felcímkézve, annak ellenére, hogy az írónő felnőtt korosztálynak szánta eredetileg, nem igazán tudnám bekategorizálni. Valahol a kettő közt helyezkedik el. 

A Méregtan különlegessége, hogy mindenki megtalálhatja benne, amire vágyik (kivéve a horror és erotika rajongók!). Yelena története tele van kalandokkal, érzelmi és fizikai küzdelmekkel, titkokkal, összeesküvésekkel, kínokkal, árulásokkal, reménnyel és mágiával. A romantikus lelkekről sem feledkezett meg az írónő, de nem erre fektette a hangsúlyt. Sötétebb hangvétele ellenére, helyenként ügyesen belecsempészett némi humort is.

Az ilyen fajta regényeknél a legnagyobb félelmem általában, hogy egy irritáló, gyenge, magatehetetlen, buta főszereplő történetét kell követnem. Reménykedtem, hogy ezúttal másként lesz és Yelena egy erős és eszes karakter lesz.  Arról azért nem mertem álmodozni, hogy egy Xénát kapok.

Nos, Yelena sokkal jobban lenyűgözött, mint reméltem. Ha a tökéletes középutat egy vakmerő harcos és egy kedves, ártatlan fiatal hölgy között egy szóval kellene leírnom, az “Yelena”

lenne. Bár sokszor megmentésre szorul, egyáltalán nem ül tétlenül az utolsó vacsorájára várva. Hatalmas piros pont azért, hogy valóban egy okos karakter és ezt látjuk is, nem csak a szánkba rágják. Yelena karakterfejlődése tisztán látható, egyre merészebb, de nem megy folyton fejjel a falnak, tudja mikor hallgasson, gyorsan tanul, figyelmes, és a logikájával sincs probléma. Emellett számomra nagyon is szerethető karakter volt.

Yelena társa a bajban, vagyis inkább megmentője a híres bérgyilkos és a parancsnok jobb keze, Valek szintén érdekes karakter volt. Az idő többségében távolság tartó, kimért, és egy ravasz szemétláda 🙂 Imádtam őt is és a karakterfejlődését. Egyedül az zavart, hogy néha kissé lassan tette össze a kirakós darabkáit.

Ami a mellékszereplőket illeti, ők sem maradtak le a két főszereplőhöz képest. Volt belőlük bőven, de egyik sem volt ugyanolyan. Volt, akin jókat mosolyogtam és szívembe zártam, akadtak akiket megkínoztam volna, de olyanok is, akiknél még nem döntöttem el.

A romantikus szál egészen a könyv végéig a háttérben maradt, nem sok szerepet kapott, de kifogástalanul jelen volt. Gyönyörűen építkezett fel, de számomra túl hirtelen és egyszerre sok mennyiségben érte el a tetőfokát.   Talán jobb lett volna, ha tovább húzta volna az agyunkat az írónő.

A világfelépítés alapjába véve nem volt egyedi, viszont a működése, főleg Yelena rezidenciájának működése annyira összetett, és ellentmondásos volt (igen ez, itt és most pozitívum, jobb szó híján), hogy alig vártam, hogy egyre több és több információt kapjak róla.

A különböző, párhuzamosan futó történetszálak közt volt ami inkább, volt ami kevésbé volt kiszámítható, de olyan is volt, amire még csak a későbbi könyvekben kapunk majd teljes magyarázatot. Kiszámíthatóság ide vagy oda, én élveztem minden szálat, a nyomozást, a veszélyeket, a küzdelmeket. Az egyetlen szál, ami furcsa mód eleinte nem nagyon izgatott az a fantasy, vagyis a mágikus szál. A történetben fontos szerepe van a mágiának és a mágusoknak, de ez egy jó darabig nem nagyon érdekelt, ami tulajdonképpen újabb dicséret az írónő és a történet felé, mert ritka az, amikor letud kötni egy nem paranormális(vagy annak tűnő)történet. A végére persze sikerült felkeltenie az érdeklődésemet, úgyhogy nagyon várom a második részt!

Ahogy azt már az elején is mondtam, bátran ajánlom mindenkinek. Ne rémítsen el a romantika szó, vagy a YA címke. Fantasztikus történet, még fantasztikusabb karakterekkel egy különlegesen furcsa világban. 

Fekete Lobogó

4 cl Vodka

2 cl Kahlua

2 db ebvészmag

jég