Hosszú várakozás után a Könyvmolyképző Kiadó végre elhozza nektek az év egyik legnagyobb fekete bárányát.
A Stormdancer – Vihartáncos a regények közt is egy hibrid. Nem sorolható csupán egy kategóriába. Legyen nő vagy férfi, tinédzser vagy felnőtt, a tősgyökeres fantasy rajongóknak ajánljuk. Ennek a fantasy sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültetve.
Patrick Rothfuss, amerikai fantasy író fejezte ki a legjobban, amire mind gondoltunk:
“Mi ez? Azt mondod, írtál egy japán steampunk regényt, amiben vannak mitikus teremtmények, polgári engedetlenség és egy erős női főszereplő? Azt hiszem, miután kiejtetted a szádon azt, hogy ‘japán steampunk’. mindenről lemaradtam. Ez volt az a két szó, amit már nagyon akartam hallani.” – Patrick Rothfuss
Még jobb hír? Betekintést nyerhettek a Vihartáncos világába, és a szerzőről is megtudhattok pár érdekességet.
Ami még ennél is jobb? A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából 3 példányt meg is nyerhettek a könyvből!
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Sorozat: A Lótusz háborúja #1
Oldalszám: 496 oldal
Fordító: Lánc Brigitta
Megjelenés: 2014
Ennek a fantasy- sorozatnak az első része egy felejthetetlen hősnőt és egy lenyűgöző, disztopikus steampunk világot mutat be, feudális japán környezetbe ültete.
HALDOKLÓ FÖLD
A Shima Birodalom a környezeti összeomlás szélén táncol; a szigeten élő nemzet régebben gazdag hagyományokkal és mondákkal rendelkezett, mára azonban lakóit megtizedelték a Lótusz Céh ipari fejlesztései és a gépek imádata. Az ég vörös, mint a vér, földje haldoklik a szennyező mérgektől, a hatalmas szellemállatok pedig, melyek régebben a vadonjaiban kóboroltak, örökre eltűntek.
A LEHETETLEN FELKUTATÁSA
A Shima Birodalom udvari vadászai megbízást kapnak a sóguntól, hogy kapják el a mennydörgéstigrist – egy mondabeli félig sas, félig tigris teremtményt. De minden bolond tudja, hogy ezek a vadállatok már több mint egy évszázada kihaltak, mégis, ha üres kézzel térnek haza, a sógun halállal bünteti őket.
TITKOLT ADOTTSÁG
Yukiko a Róka klán gyermeke, aki olyan adottsággal rendelkezik, amiért -– ha kiderül -–, a Lótusz Céh kivégzi. A lány elkíséri apját a vadászatra, melynek során égi hajójuk lezuhan, és a fiatal lány Shima utolsó, fenn megmaradt vadonjában találja magát, ahol a társa csupán egy dühös, röpképtelenné tett mennydörgéstigris lesz. Bár a lány hallja a gondolatait, és megmentette az életét, csak abban lehet biztos, hogy az állat inkább látná holtan, mint hogy segítsen neki.
Ám végül rettenthetetlen barátság szövődik köztük, és kihívják maguk ellen a birodalom hatalmasságainak haragját.
Kristoff, bár valóban a feudális Japán kultúrához hasonló világot épített fel, helyenként kissé csavart rajta egyet, hogy a fantasy és steampunk elemek is jól illeszkedjenek. Ami a korhatáros besorolását illeti, nem sorolhatjuk a megszokott ifjúsági (Young Adult) kategóriába, inkább egy szép átmenet a felnőtt és ifjúsági közt. Bőven van benne halál, vér, harc, árulás, politikai játszmák és komoly társadalmi üzenetet közvetít annak ellenére, hogy a főszereplő egy tizenhat éves lány. A könyv emellett 100%-ig uniszex, egyaránt élvezhetik fiúk és lányok, nők és férfiak is.
A történet a szigetekből álló Shima országában játszódik. A szigeteteket/városokat egy-egy zaibatsu klán irányítja, Sárkány(Ryu), Róka(Kitsune), Főnix (Fushicho) és Tigris(Tora) de mind a helyi uralkodónak felel, aki a Tigris klán feje. Shima népét különböző rétegerekre oszthatjuk. Vannak a klánokhoz tartozók és az alacsony rendű polgárok, akik nem tartoznak egyik klánba sem, azaz a Burakuminok. A Lótusz Céh emberei, akik a gépekért és azok üzemeltetéséért felelnek, illetve fanatikus üldözői a Tisztátlanoknak, a különleges képességgel rendelkező embereknek. Aztán vannak a katonák, szamurájok. Illetve a Rónin, az Ex-szamurájok. A világ, amit Kristoff megteremtett egy gépies, korához képest előre fejlődött világ, ami rohamosan pusztul el, hála a mérgező Lótusz növénynek, aminek legfőbb szerepe, hogy a belőle kinyert Chi a Céh által fejlesztett gépeket mozgassa. Aztán persze ott vannak a fantasy elemek; démonok, mítoszok, istenek, és mitológiai lények.
Ebben az elfajzott világban kényszerül egymás segítségére egy fiatal vadász és egy mitikus szörny, ha mindketten életben akarnak maradni. Yukiko és a későbbiekben Buruu névre hallgató mennydörgéstigris (egy griff) kapcsolata engem két történetre is emlékeztetett. Az Eragonra és az ‘Így neveld a sárkányod’ történetére. Aki ezt a kettőt, vagy legalább az egyiket szerette, ezt is szeretni fogja. Ellenségből szövetség, majd barátság, míg a végére testvériség alakul ki a két lény közt. A szerző fantasztikusan írta le, ahogy egymással kommunikálnak, ahogy szép lassan kialakulnak köztük ezek a kapcsolatuk, ahogy eggyé válnak. HATALMAS plusz pont azért, hogy Buruu szemszögéből is voltak részek! Merész húzás volt, de tökéletesen működött. A kettejük kalandja egyáltalán nem könnyű vagy egyszerű, néha együtt sírunk velük, máskor pedig a hülyeségeiken nevetünk (meg kell jegyeznem, hogy én végérvényesen beleszerettem Buruu-ba. Főleg amikor megtanulta a szarkasztikus humort!!). Sosem hittem, hogy bármikor egy állat felkerülhet a kedvenc könyvszereplőim listájára, de ennek a különleges lénynek sikerült. Kristoff nem csak a szánkba adta, hogy ez a lény különleges, az olvasó valóban beletudja élni magát, és valóban érzi közben pedig azt kívánja, bárcsak neki is lenne egy mennydörgéstigrise.
Viszont a könyv nem csak Yukiko és Buruu kalandjáról szól, illetve nem csak az ő szemszögükből láthatunk részeket. Shima 150%-ban diktatúra kormányzó alatt van, és ahol diktatúra van, ott polgárháború, és zendülők is vannak. És hősök, akik miután felnyitották szemüket, mindent kockára téve harcolnak egy (jobb) jövőért. Vihartáncosok.
Van benne egy apró romantikus szál, ami engem személy szerint először nagyon a zavart, de aztán akkorát csavart rajta az író, hogy még ez is pozitívum lett.
A könyv tempója változó, egy erős, gyors kezdés után kissé belassul, bemutatja a főszereplőt és szép lassan a világot is, aztán újra begyorsul, lelassul és ismét felgyorsul. Ezt a váltakozó ütemet tartja egészen a végéig. A gyors, izgalmas részek garantáltan a székhez ragasztják az olvasókat, és nem árt ha közben a pulzusunkra is odafigyelünk, mert az író mindent beleadott, hogy ne érezzük magunkat távoli nézőnek. Ennek kompenzálására vannak a lassabbak részek, ahol megnyugodhat kicsiny lelkünk, és belemélyedhetünk a világ és annak szabályainak felfedezésébe. Kialakíthatjuk saját véleményünket a megannyi karakterről, és tetteikről, illetve arra is adnak időt, hogy belegondoljunk a könyv üzenetébe (na meg hogy emlékezzünk a sok névre! Arra már rájöttem, hogy a japán és rokon nyelvei nem nekem valók…).
A szerző nem fél használni a hosszú, összetett metaforikus mondatokat (és itt ragadnám meg az alkalmat, hogy Lánc Brigitta előtt fejet hajtsak, nem semmi fordítást végzett!) egy-egy kép, vagy érzelem lefestéséhez, de ahelyett, hogy fárasztó, vontatott és unalmas lenne, még jobban beleránt minket a történetbe. A könyv vége nem volt kifejezetten függővég, de szinte biztos, hogy mindenki tovább akarja olvasni, aki odáig eljut. Én visszavonhatatlanul beleszerettem a történetbe, a világba, a mitológiájába és a szereplőkbe is.
BTK EXTRA: Így készült a borító
(csak tervrajzok)
Minden blogon találtok 1-1 kérdést, három lehetséges jó válasszal, ami a könyv témájához vagy a szerzőhöz kapcsolódik. A helyes válaszokat a turné bejegyzésiben találjátok meg, de nem feltétlenül ugyan azon a blogon, ahol a kérdést feltették, tehát figyelmesen kövessétek végig az állomásokat!
Szabályok:
– Töltsétek ki helyesen az alábbi rafflecoptert! (MINDEN feladat kötelező!)
– Csak Magyarországi levelező címmel rendelkezők játszanak!
Turné Állomások:
04/07 – Kelly & Lupi olvas
04/09 – Nem harap a…
04/11 – Deszy könyvajánlója
04/13 – Függővég
04/15 – Bibliotheca Fummie