Kritika – Sherrilyn Kenyon: Cloak & Silence

Egyéb érdekessége, hogy ezúttal két férfi közti kapcsolatról szól. Őszintén szólva, először mikor kijött a hír, kissé húztam a számat. Nem, semmi bajom az LMBT kapcsolatokkal, csak nem szeretek részleteket hallani/olvasni/látni belőlük. Nem shippelek semmilyen Destielt vagy hasonlót, és Darlingot sem akartam összehozni Maris-szal. És ez még mindig nem változott, viszont imádom Marist. Az első pillanattól kezdve, amikor feltűnt a sorozatban az egyik nagy kedvencem volt, így az sem izgatott volna ha valami überUFO-val hozta volna össze Kenyon. Viszont Ture és Maris annyira aranyosak voltak együtt, és mindketten annyira sokat szenvedtek(kenyon könyv, senkit sem lep meg), hogy még én is megszerettem őket és élveztem a történetüket. 

Azért annak örültem, hogy sok erotikus rész nem volt, és igazából amiket kaptunk azok sem voltak olyan nagyon részletesek. Van egy kis ballépés ami ezeket a részeket illeti, de ebbe most nem megyek bele, mert annyira nem is fontos. Ami viszont kihagyhatatlan egy League könyvnél az a szarkasztikus humor. Erről alapjáraton Maris gondoskodott, de ezúttal is összejött a Sentella banda párszor, és a könyv felében könnyeztem a röhögéstől. Ja még plusz pont, hogy lényegesen sokat szerepelt Syn! De, amit még ennél is jobban muszáj kiemelnem, ami nagyon nagyon tetszett, az az új faj. A Phrixian faj számomra az egyik legérdekesebb, ami eddig megjelent a sorozatban. Imádtam, és annak ellenére, hogy az ő társadalmuk az egyik legkegyetlenebb, mégis nagyon érdekes és jó lenne többet látni belőlük és az élővilágukból. Biztosan ott van a top3-ban az Andarionok és Trisani mellett.

Ami az izgalmas részeket és az akciót illeti, mint mondtam az elején igazából nincs sok belőlük, de ami van az hozza a megszokott színvonalat. Viszont ideje lenne már Kyrnek egy csajt adni, aki szét rúgná a hátsóját és felnyitná a szemét… (eredetileg nem szóviccnek szántam, de felhívták rá a figyelmemet, hogy vicces megfogalmazás.. ) Bár nem vagyok biztos benne, hogy számára is van remény. Mindegy, ide nekem Haukot, Nerot, Chaydent, Faint, Tarynt, meg a többieket. Ebből a csapatból sosem lesz elég!! 

“You lost your tongue or your nerve?” 

“I don’t want to get fag blood on me and catch whatever disease you’re carrying.” 

“Then by all means, shall I show you the door . . . or would you rather go out through a wall?”

A furious tic beat in Kyr’s jaw. “Do you know who I am?” 

Nemesis snorted derisively. “We know. We just don’t give a shit.”

“(…)All little girls, regardless of what they say, dream of a prince to come in and sweep them off their feet and save the day. But what no one ever mentions is that all little boys dream of a princess to do the same thing for them. But the problem with princes and princesses is that they’re spoiled and self-absorbed. They act in their own best interest. They don’t go after their loved ones to rescue them so much as they do it for their own vainglory, and to serve themselves. While she’d had many princes try for her hand, it was a king who claimed her heart. Unlike princes, kings take responsibility. They think of others instead of themselves and they will risk everything, even their very lives, for those they love. It is never about them, but rather about the ones they cherish most. They love to such depth that they would sacrifice all just to see their family smile. For every thousand princes, there is only one king. And such rare men do not deserve a useless princess who sits on her duff and orders others to worship her and do her bidding. Kings deserve queens- rare women who never flinch to do whatever it takes to keep their king safe. Women who have the courage to face any attacker and to rally to whatever challenge life throws at them.”