Gaura Ágnessel és Magyarország legbelevalóbb vámpírkutatójával, becsületes nevén Borbíró Borbálával tavaly ismerkedtünk meg, aki hamar belopta magát a szívünkbe. A Delta Vision kiadó segítségével most folytatjuk Bori balszerencsés kalandjait. Érdemes ezúttal is követni minket, hiszen a július 26-tól július 28-ig tartó turnénk végén egy átkozottul szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát!
[alert type=”info”]Kiadó: Delta Vision kiadó
Sorozat: Borbíró Borbála #2
Megjelenés: 2013. 02. 21.
Műfaj: Urban Fantasy
Terjedelem: 384
Egy közönséges halandó a vámpírok kitüntetett figyelmét, a hirtelen haragú és goromba főnököt és az állandó életveszélyt is átoknak tartaná, ám Borbíró Borbála számára mindez a hétköznapi élet része.
Amikor azonban Magyarország egyetlen még aktív szolgálatban lévő vámpírológusa szégyenszemre vérszívók és vérmedvék védelmére szorul, hogy ne váljon a saját ügyetlensége áldozatává, és egy jövőlátó médium már napi szinten próbálja rábírni, hogy meneküljön, kénytelen beismerni, hogy valami nincs rendben körülötte. Ráadásul már a főnöke taplóságában sem bízhat – Attila kezd egyre különösebben viselkedni.
Peche mindenkinek lehet. Ilyen mérvű balszerencsét azonban csak egy átok okozhat. Elkezdődik a versenyfutás az idővel, és Bori túlélési esélyei egyre halványulnak – ám felvágott nyelvére a végsőkig számíthat…
Magyar nyakba magyar szemfog!
[/alert]
Kicsivel több, mint egy éve egy blogturné keretében ismerkedtem meg Gaura Ágnessel és Borbíró Borbálával, amikor először fektettem bizalmat a magyar fantasy írókba, amit szerencsére nem is bántam meg. Akkor nagy pozitív meglepetést okozott nekem Ági és Bori, nem hittem, hogy ennyire sikerül lenyűgöznie. Viszont valami érthetetlen oknál fogva eddig a turnéig nem kerítettem sort a második rész elolvasására, úgyhogy megint csak hálával tartozom Fummienak, Deszynek és a Delta Vision kiadónak a kellő motivációért.
Az Átkozott balszerencse nem sokkal az első rész történései után veszi fel a fonalat, méghozzá egy nagyon kreatív módon. Nagyon tetszett, hogy a nyitójelenetben Attila és Bori épp átnyálazzák a jelentést az első rész küldetéséről. Egyrészt tök vicces, mivel Bori jelentését Attila készítette el elég érdekesen fogalmazva és jócskán cenzúrázva, amit Bori hol vérig sértve, hol teljesen összezavarodva, hol cinikusan végigkommentál. Másrészt – és ezért jár a nagy piros pont -, ez egy szórakoztató módja volt annak, hogy átismételjük az első rész leglényegesebb történéseit, amire nekem nagy szükségem volt, így egy év kihagyás után. Mondjuk lehet, hogy egy szószedet sem ártott volna az olyan szitaagyuaknak, mint én, mert hősiesen bevallom, Attilán és Borin kívül nem igazán emlékeztem egyik szereplőre sem részletesebben, még ha el is lett ismételve, hogy ki kinek a kije (tudtam, hogy újra kellett volna olvasnom….).
A történet már azért is jó pontot szerzett nálam, mert nem egy random nyomozós sztori (amitől ennyi UF olvasás után már herótom van), hanem sokkal személyesebb okokból kutakodik és keveredik nagyobbnál nagyobb slamasztikába Bori. Szegény lány ugyanis éppen jól megérdemelt nyári szabadságát töltené, amiért azért valljuk be megdolgozott, de úgy tűnik, hogy nem csak a világ, de az egész univerzum felesküdött ellene. Egy ideje a szerencsétlennél is szerencsétlenebb, sorra romlik el körülötte minden, ő is csak csetlik-botlik, és lassan átkeresztelhetné magát Murphyre. Teljesen tudtam vele azonosulni, lévén én is egy hasonló szerencsecsomag vagyok. Igen ám, de erre még mondhatja az ember, hogy szerencsétlen véletlenek, rossz lábbal kelt fel, van ez így, stb. Aztán egyre komolyabbá válik a helyzet és a pitiáner esetekből életveszélyes balesetek lesznek, ráadásul még a darts táblát sem találja el, egyre biztosabb, hogy valaki bizony a szó szoros értelmében megátkozta. Indulhat hát a nyomozás, hogy kiderítse ki és miért akarja megkeseríteni az életét, és a versenyfutás az idővel, mert ha a balszerencsés balesetek nem ölik meg, esélyes, hogy idővel az átok fogja…
Nem tudom miért, de nekem nagyon tetszett ez a történet, valószínűleg, mert hála az átoknak tényleg mindig történt valami, és nem igazán volt egy unalmas perc sem. Az is nagy plusz pont, hogy az előző részben történteknek itt is van következménye, mégha azt hittük, hogy anno le is zárult a dolog, például a vámpírmúzsa csókja is jelentős szerepet kap. Ez sem egy hú de bonyolult cselekményszál, nem is nehéz kitalálni néhány kulcsjátékost, de amellett, hogy szórakoztató, nagyon is olvastatja magát. A világfelépítésből, vagyis inkább annak különfélébb mágikus/természetfeletti lakosaiból (táltosok, vámpírok, médiumok, vámpírmúzsák) is mutat újat, ahogy a nyomozás során Borinak hol egyikkel, hol másikkal van dolga.
De nem csak a természetfeletti fajokról tudhatunk meg többet, hanem egyes szereplőkről is kiderülnek mindenféle turpisságok, ilyen például Attila házassága is, sőt még Bori karakterének háttértörténete is szolgál érdekes meglepetéssel, ami sejtésem szerint a következő részekben bontakozik majd jobban ki. Jó lesz lassan ezeket is vezetni valahol, mert ebben a sorozatban is mindenki tele van mindenféle titokkal, ami persze szuper, csak hát én meg a szitaagyam, ugye…
Bakker, mekkorát tévedtem, amikor az előző rész értékelésében a romantikus szálakról hadováltam. Na itt teljesen felborult mindenkinek a bioritmusa, a szerelmi szálak kuszálódnak, és nem tudom, hogy csinálja az írónő, de kb. Bori és egy seprűnyél közt is olyan kémia van, hogy simán shippelném őket. Számomra a legérdekesebb az Attila és Fehérholló, de még mindig nem tudom eldönteni, hogy megfojtsam vagy megöleljem őket, és egyelőre Borinak sem találtam meg a nagy Ő-t.
A humor fergeteges. Csakúgy, mint Goldenlanenek, Gaura Áginak is megvan ez a taníthatatlan, természetes abszurd humorérzéke, amit iszonyat lazán át tud vinni a papírra, és különböző formáit más-más szereplőkön át tudja bemutatni. Szerencsére megmaradt az a természetesség, amit az első rész végére sikerült elérnie, mind humorban, mind történetmesélésben, és a szereplőkkel is egyre jobban “bábuzik”.
A könyv csak annyira függővéges, amennyire kell, kíváncsi vagyok itt is a következményekre és, hogy az azokból adódó lehetőségeket vajon kihasználja-e az írónő és Bori kapcsolatai ezek után kivel hogy alakulnak majd. Számomra nem volt csalódás a könyv, picit féltem is, mert elég megosztó, de nekem még egy kicsit jobban is tetszett, mint az első rész. Szóval még most megfogadom, hogy nem várok még egy évet a következő résszel (kivéve ha engem is elátkoznak).
VERDIKT:
NYEREMÉNYJÁTÉK
Ezúttal nem csak egy szófordulat, Bori tényleg el van átkozva és balszerencsésebb, mint valaha. Őszintén szólva, az ő munkájánál ez talán nem is annyira meglepő. Mi pedig, hogy témánál maradjunk, minden állomáson bemutatunk nektek egy világhírű elátkozottnak hitt tárgyat, nektek pedig nincs más dolgotok, mint kitalálni, melyik az, és beírni a rafflecopter megfelelő sorába.
[alert type=”warning”]
Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.[/alert]