A többszörös díjnyertes dark fantasy videojáték különleges világa regényben is életre kel! Tavaly hozzánk is elérkezett a Dishonored – A képmások ura, mely a Dishonored 1 és a Dishonored 2 videojátékok története közti hídként szolgál. Tartsatok a Blogturné Klub három bloggerével és vessétek bele magatokat ti is a Dishonored sötét világába. Játszatok velünk, és a tiétek lehet egy példány a regényből!
[alert type=”info”]Kiadó: Agave Kiadó
Sorozat: Dishonored #1
Megjelenés: 2016
Műfaj: Fantasy
Terjedelem: 336
Fordító: Benkő Ferenc
A többszörös díjnyertes dark fantasy videojáték különleges világa regényben is életre kel!
Emily Kaldwin császárnő kettős életet él Dunwallban: az uralkodói teendői mellett apja, Corvo Attano képzi a lopakodás, harc és orgyilkosság művészetében. A birodalom ismét sötét idők elé néz: nemrég egy titokzatos férfi érkezett a városba, és a Bálnavadászok élére állt, méghozzá olyan képességek birtokában, melyeknek a létezése már éppen kezdett feledésbe merülni. Emily és Corvo életre-halálra folyó hajszába veti magát: ha nem lebbentik fel a fátylat rejtélyes ellenségükről, akkor minden igyekezetük dacára bekövetkezik az elkerülhetetlen pusztulás.
Az első Dishonored videojáték 2012-ben jelent meg, és egy olyan kitalált viktoriánus kori világban játszódik, amiben egyaránt létezik a mágia és a technológia, játékosok milliót ejtve rabul. Az elnyomó rendszer és a vele járó korrupció, a bálnazsírral való fekete kereskedelem az ipari negyedben, a patkányok által terjesztett halálos betegségek, valamint a különleges birodalmi katonák, fedőszervezetek és aktivisták rendkívüli élettel töltik meg ezt a világot, amely immár regény formájában is elkápráztatja a rajongókat.
[/alert]
A Dishonored címet már 2012-ben is hallottam, amikor megjelent az első játék, azután pedig egyre többet, ahogy a gamer barátaim emlegették, mint az év legjobb játékát. A sztoriról ugyan nem sok mindent tudtam meg, de azt már tudtam hány féle módon lehet kinyírni valakit. Régóta szerettem volna vele játszani, de eddig nem volt rá lehetőségem. Aztán láttam, hogy jön a Dishonored 2 és azonnal beleszerettem a promó képekbe, trailerekbe, és tudtam, hogy nekem meg kell ismernem ezt a sztorit. Aztán előrukkolt az Agave a Képmások urával, én pedig elvesztem.
Nem néztem előtte utána, így nem tudtam, hogy a Képmások ura nem az első vagy a második játékot dolgozza fel, sokkal inkább a kettő közti időszakot öleli fel, és amolyan összekötő hídként szolgál a két játék között. Bár a másodikhoz annyira nem, az első játékhoz viszont egész szorosan kapcsolódik, így természetesen el is spoilerezi azt, úgyhogy aki kedvet kapott az első Dishonored játékhoz, az várjon még egy kicsit az olvasással. Mint említettem, egy összekötő hídként szolgál, ezért nem szükséges hozzá semmiféle előzmény ismerete, úgyhogy az is bátran kezdjen bele, akit nem érdekelnek a videójátékok, mert önállóan is egy izgalmas regényt kapunk.
A történet több szálon is fut, amit kb. lehetetlen érthetően és spoilermentesen összefoglalni, de próbáljuk meg. Szóval a történet a Dishonored 2. előtt játszódik egy évvel, és az első játékban megismert Corvo és (az akkor még kislány) Emily egy új. mindennél veszélyesebb ellenséggel való küzdelmét követi.
A képmások ura a.k.a Zhukov történetszála az első játékhoz szorosan kapcsolódik, és nagyon hasonlít Corvo történetéhez. Adott egy hűséges ügynök, aki 20 évig tartotta féken Tyvia utcai bandáit, nyugalmat és békességet hozva az utcákra. Csakhogy felettesei elárulták, és bebörtönözték, most pedig visszatért, hogy bosszút álljon és visszaállítsa a rendet, ami Jessamine császárnő meggyilkolásával szétszéledt. Ezzel alapjáraton nem is lenne probléma, csakhogy Zhukov hatalmas erőket mozgat meg, és ahogy pókember is elmondta: “A nagy erő nagy felelősséggel jár.” Zhukov esetében mondjuk inkább nagy árral, hiszen saját képessége csonkította meg testét és elméjét is. Míg eredetileg jó szándék vezérelte, kegyetlen bosszúállóvá vált. Zhukov hozza magával a mágia nagy részét is a könyvbe, és mindjárt egy jó pont, hogy a játékokból már picit ismert csonttalizmánok vele fontos és központi szerepet kaptak a könyvben, sőt, maga Zhukov is tekinthető egy Megrontott csonttalizmánnak. Képességéből adódik a fedőneve is, de ezt inkább nem lőném le, legyen elég annyi, hogy iszonyat jó, még ha nem is egyedi. Imádom a Dishonored világának mágiáját, pláne, hogy ezeket jól képzett orgyilkosok mutatják be. Zhukov karaktere volt az egyik kedvencem, bár leginkább a misztikuma, a kegyetlensége és a története miatt.
Visszatérve Emilyhez és Corvohoz, az apa-lánya/mester-tanonc kapcsolat és egyéni karakterfejlődésük a fénypontja a könyvnek. Tökéletesen bemutatja kettejük kapcsolatát, ami így a Dishonored 2 előtt nem is jön rosszul. Aranyos, vicces, és badass páros. Emily okos, tökös, jó vezető és stratéga, ám kissé forró fejű és kalandvágyó. Szerencsére többnyire ki tudja húzni magát a slamasztikából, ha máshogy nem, hát emberfeletti parkour képességével. Emily sorsa, illetve egész környezetének a sorsa 180 fokos fordulatot venne, ha Zhukov sikerrel jár, így a lány és mestere kénytelen a maszkos idegen útjába állni. Ami nem egyszerű, merthogy a 15 évbe eltűnt Cetvadászok (híres orgyilkos banda, és amúgy Corvo ősellenségei) ismét felütötték a fejüket, ráadásul úgy tűnik, hogy az idegennel szövetkeznek, amiből semmi jó nem sülhet ki Emilyék számára. Ja, azt említettem, hogy az ő vezetőjük Flash 2.0 (vagyis képes a transzverzióra)? Így hát indulhat a hajsza a csonttalizmánokért, egy óriás Leviatán csontvázáért és véréért és a múlt, a jelen és a jövő uralmáért.
Rengeteg cameo és easter egg található a könyvben, amit a die hard Dishonored rajongók értékelhetnek, illetve néhány karakter is feltűnik/említésre kerül az első játékból (Daud, Boyle család, Slackjaw), sőt magához a lore-hoz is van mit hozzáadnia (ráadásul a regény teljesen canon, szóval lehet belőle tanulni), pláne a Kívülállóval kapcsolatban. Alternatív idősíkokkal bemutatja azokat a lényeges, negatív eshetőségeket is, amiket a játék közbeni döntéseink hozhattak volna. Aki nagyon bele szeretne menni a lore-ba, az talál majd bőven benne új információt és teóriákat.
Ami az írói stílust, tempót és a sztorit illeti, nagyon gyorsan és könnyen olvasható könyv, ha egyszer belejön az ember, nem is hosszú, viszont nagyon izgalmas, titokzatos és összetett, olyan csavarokkal, hogy megszédülsz. Vannak persze hibái, például a dialógusok nem az erőssége, illetve talán picit sok a játékra való utalás. Piros pont, amiért elég brutális és kegyetlen, ahol megköveteli azt a történet (elég sok helyen), csakúgy, mint a játékok.
Nem egy megváltó, klasszikus fantasy regény, nem is inkább a világfelépítésben erős, de azt sem éreztem, hogy egy játékadaptáció lenne. Nagyon szépen megtalálta az arany középutat, ahol egyszerre érzem úgy, mintha én játszanám végig a sztorit, de mégsem sugallja azt, hogy nem eredeti történet. Bár trilógiának tervezték, így, önálló regényként is jó szórakozást nyújt, de kíváncsian várom, hogy kikkel folytatjuk tovább a Dishonored világának feltárását.
u.i.: Volt egy nagyon elenyésző szerelmi szál, melynek egyik tagja Emily, a másik pedig Wyman, akiről szánt szándékkal nem derül ki, hogy férfi-e vagy nő. Benkő Ferencnek nagy köszönet (akkor is, ha ők már a javított verzióból dolgoztak), hiszen ha jól láttam, sikerült elkerülni azt a bakit, amit sok ország – még az eredeti is – kiadásai elkövettek, miszerint egy elgépelési hibának hála, “”le férfizták”.
VERDIKT:
NYEREMÉNYJÁTÉK
A nyereményjátékunkban egy orgyilkos tanulmányának megmaradt töredékére vagyunk kíváncsiak, egyetlen mondatra, vagyis egy idézetre, melyet három részre szedtünk. Minden állomáson találtok egy-egy részletet, ezekből kell összetennetek az idézetet és beírni a rafflecopterbe. Figyelem, a részletek NEM sorrendben vannak (tehát az első állomáson nem az idézet első fele található!)
[alert type=”warning”]
Figyelem! A válasz elküldése után már nem áll módunkban manuálisan javítani rajta. A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.[/alert]