Blogturné – Scott Hawkins: Az ​Égett-hegyi könyvtár [Nyereményjáték]

Ezúttal egy könyvtárba kalauzolunk titeket, méghozzá nem is akármilyenbe. Az Égett-hegyi könyvtárban nem igazán könyvtárosok dolgoznak, de maga a hely sem igazán egy könyvtár. Hogy is lehetséges ez? Megtudhatjátok, ha követitek a blogturnét augusztus 30. és szeptember 1. között. És ahogy az lenni szokott, a könyv egy példányát is megnyerhetitek a Fumax kiadó jóvoltából.

[alert type=”e.g. warning, danger, success, info”]Kiadó: Fumax
Sorozat:
Megjelenés: 2016.
Műfaj: Urban Fantasy / Thriller
Terjedelem: 390 oldal

EGY ELTŰNT ISTEN.
EGY KÖNYVTÁR AZ UNIVERZUM TITKAIVAL.
EGY NŐ, AKI TÚL ELFOGLALT AHHOZ, HOGY ÉSZREVEGYE MEGKÖVÜLT SZÍVÉT.
Carolyn alig különbözik a körülötte élő emberektől. Szereti a guacamolét, szeret rágyújtani és steaket enni. Tudja, hogyan kell használni a telefont. A ruhák néha ugyan kifognak rajta, de a karácsonyi pulóverből, biciklisnadrágból és lábmelegítőből álló szerelése komoly sikert arat.
Elvégre régen ő maga is átlagos amerikaiként élt.
Ez persze már nagyon régen volt. Még azelőtt, hogy a szülei meghaltak. Azelőtt, hogy más gyerekekkel együtt befogadta őt egy férfi, akit csak Apának hívtak.
Carolyn azóta nem sokat járt odakint. Adoptált testvéreivel együtt Apa ősi szokásainak megfelelően nevelkedtek: Könyvtárának könyveit tanulmányozták, és megtanulták Apa hatalmának néhány titkát. Néha pedig azon tűnődtek, kegyetlen tanáruk titokban nem maga Isten-e.
Ám Apa váratlanul eltűnt, és a titkait tartalmazó Könyvtár a teremtés feletti hatalom erejével együtt őrizet nélkül maradt.
A hatalmat maguknak akaró, kegyetlen ellenségek sorakoznak fel Carolyn ellen, akiknek ereje messze meghaladja az övét.
De ő számolt ezzel.
Az egyetlen gond csak az, hogy miközben egy új Isten megteremtéséért harcol, megfeledkezik azokról a dolgokról, amelyek emberré teszik őt.
Neil Gaiman és Joe Hill találkozása egy lenyűgözően eredeti, rémisztő és sötét humorú dark fantasyben. Felejthetetlen karaktereivel, sokkoló történetével Az Égett-hegyi Könyvtár egyszerre elborzasztó és frenetikus, agyzsibbasztóan idegen és szívszorítóan emberi.

[/alert]

Azt a hétszínű szitán keresztül szűrt sistergő ménkövét! Hát mi volt ez? MI.VOLT.EZ.
Megmondom: egy piszkosul ütős debütálás egy fantasztikus írótól, Scott Hawkinstól. Az elején még kételkedtem, de a könyv felénél megadtam magam, Scott nyert. Már akkor, amikor még nem is sejtettem semmit, tudtam, hogy még napokig, ha nem hetekig fogok ezen a könyvön elmélkedni miután befejezem. Ez a könyv egy kolosszális mindfuck…

Na, de kezdjük az elején. Rögtön mindjárt azzal, hogy ez nem Epic Fantasy, sokkal inkább Urban Fantasy thriller. A magyar borító (bár kétség kívül jól néz ki) kicsit megtévesztő, de az eredeti még annál is, úgyhogy örülök, hogy változtatott a Fumax. Bár egyik sem adja át igazán a sztorit/műfajt, a miénk áll hozzá a legközelebb.

A világfelépítés gyakorlatilag a katalizátora a fentebb említett agyf***nak. Az, hogy ‘érdekes’ nem kifejezés és annyira sokrétű, hogy előfordulhat, még most sem értem teljesen, de azt hiszem ez az író részéről szándékos volt. És azt a rohadt, de jól csinálta. Az egész könyv egy nagy kérdőjel, egy 5000 dbos puzzle, aminek a darabkái első látszatra csupán fekete foltok. Ezért is vagyok bajban, mert irtó nehéz úgy írni erről a könyvről, hogy ne rontsak az olvasási élményen, mert kb. minden spoiler.

Aki egy varázslós, mágiával teli fantasyra vágyik, az ne itt keresse, mert mágia nincs benne. Szóval akkor nincs benne semmi természetfeletti/extra spéci cucc? Dehogy nincs, csak épp nem mágiának hívják. Képzeljétek el, hogy az egész univerzumot elemeire bonthatjuk, mondjuk egy tucat főbb tudományra, például a matematika, a nyelv, a gyilkosság és háború, a gyógyítás, a holtak tudománya, stb. ez pedig magával hozza a kérdést: mi van akkor, ha egy ember az összes tudományt elsajátítja? Az egész sztorinak ez tudományos mitológia az alapja. Amit imádtam benne, azon kívül, hogy minden tudomány más-más képességgel/tudással ruházta fel mesterét, az, hogy logikus, a természet, a idegenség alapjaira épül, de mégis megvan az az idegen, természetfeletti érzés, ami a fantasztikumra jellemző.

Karaktereire ugyanez jellemző. Az egyik legfontosabb és legjobb tulajdonsága a sztorinak, hogy tökéletes az egyensúly. Nincsen igazán patyolat tiszta pozitív szereplő, inkább csak kevésbé negatív. Viszont minden sötét, egyértelműen negatív szereplőben van valami értékelhetően jó is. És nem mondok gyakran ilyet, de imádtam a visszaemlékezéseket, mert tényleg kiegészítették és gazdagították a történet minden szegletét. Volt, hogy kevésbé gyűlöltem miattuk egy olyan karaktert, akit addig Jokeres vigyorral kínoztam volna, és volt, hogy ezek válaszoltak jó pár kérdésemre is. Persze olyan is előfordult, hogy miattuk lett még több kérdésem. Egy kettőt még így is picit untam, de a könyvtárosokról szóló visszaemlékezéseket kivétel nélkül szerettem. Na de nem csak elmebeteg könyvtárosok története ez, Hawkins két átlag embert is hozzácsapott a főszereplők gárdájához, akik azért kicsit az emberiség felé billentik a moralitás mérlegét. Viszont egy ember sem tökéletes és ártatlan, így ők sem, de teljesen jól egyensúlyozzák a másik oldalt.

A két legfőbb karakter, Carolyn, az egyik könyvtáros és Steve egy visszavonult tolvaj ezt az egyensúlyt hivatott bemutatni. Tökéletesen kiegészítették egymást. Nem, ez nem egy szerelmi szál, csupán két elveszett lélek története, akiknek sorsa egybefonódott. Ennél többet nem írhatok, maradjunk annyiba, hogy drámai, fordulatos és iszonyú komplex kettejük kapcsolata. Carolynt az elejétől fogva imádtam, bár egyáltalán nem volt tiszta, hogy most akkor milyen is ő valójában. De ezért bírtam, ő is egy a rejtvények közt. Steve-ről sokáig azt hittem, hogy tudathasadásos, az elején, mintha más és más karakterek bújtak volna elő belőle, talán az író nem tudta még eldönteni, milyen személyiséget akar alkotni, de később azért sikerült megtalálni a tökéletes hangot és még humora is lett, meg gerince (mondjuk nem egészen értem, miért volt annyira engedelmes a végén, de lehet, hogy én siklottam át valami felett) is.

A többi főbb szereplők közül szinte az összes könyvtáros a kedvencem lett, legyenek bármilyen morbidok, élvezettel csodáltam a történetüket, na meg majdnem sirattam is. A másik átlag ember, Erwin nagy arc volt, és örülnék ha találkozhatnánk még vele.

Ha már említettem a humort, szerintem a könyv marketingje kicsit csalóka, mert annyi poén nem volt azért benne. Néhány sötét, elmebajos szituáción és felszólaláson jót nevettem, de nem volt azért minden második oldalon valami vicces, de lehet, csak engem kebelezett be a sötétség és nem vettem észre. Akárhogy is, számomra így volt tökéletes.

Az viszont telibe talált, hogy gyenge idegzetűeknek nem ajánlott. Hawkins bármilyen hangulatot képes előteremteni akár egy szóval is, de WOW, a fickónak durva vallatási/motivációs módszerei lehetnek. Itt megkaptam az egész éves brutalitás adagomat. Az író nemhogy nem szépített, de jelenetről-jelentre fokozta. Én pedig imádtam mindet. Imádtam, mert oda illett, mert súlya volt, mert éreztette velem azt, amit a szereplőkkel, mert okot és értelmet adott bizonyos dolgoknak.

A könyv tempója többnyire egyenletes volt, se nem túl vontatott se nem túl pörgős, kellemesen hagyott időt az izgalmak kibontakozására, a fordulatok elhintésére. És micsoda fordulatok voltak azok! A könyv végén majdnem mindenre magyarázatot kapunk, de nem csak a magyarázat csavaros, de az is, hogy kitől kapjuk.

Így a végére csak annyit ideböknék, hogy áttérek a könyvtáros vallásra. Scott Hawkins is biztos, hogy egy közülük, valószínűleg az írás és mesemondás tudományának mestere, mert valami fenomenálisat alkotott, amit mindenkinek olvasnia kell. Igen, neked is!

Megjegyzés: Remélem egyszer lesz folytatása, bármit is mond Hawkins, bőven van még a sztoriban nafta, sőt most jönne a java!

[toggles][toggle title=”Nyereményjáték”]

A könyvben minden könyvtárosnak van egy képessége, valami, amit az átlagos emberek nem tudnak megcsinálni. Minden blogon találtok egy szereplőt és egy képességet, az lesz a feladatotok, hogy összepárosítsátok a szereplőket, és a párokat be kell írnotok a rafflecopter megfelelő sorába. Példul: 1: Aang, léghajlító. A: Tudja irányítani a levegőt. Tehát a rafflecopterbe azt kell beírnotok, hogy 1-A.

[alert type=”e.g. warning, danger, success, info”]

Figyelem! A kiadó csak magyarországi címre tud postázni. A nyertesnek 72 órája van, hogy válaszoljon a kiküldött e-mailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. [/alert]

1: Carolyn, minden létező nyelven beszél
A: Ha úgy akarja, az ő kezei között bárki élhet.

a Rafflecopter giveaway

[/toggle]

[toggle title=”További Állomások”]08/30 Függővég
08/31 Always Love a Wild Book
09/01 Bibliotheca Fummie[/toggle][/toggles]

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük