Blogturné – Gail Carriger: Soulless [Nyereményjáték]

A retro turnésorozatunk következő állomása Gail Carriger könyve, a Lélektelen. A viktoriánus London itt kicsit máshogy fest, mint ahogy azt a történelemkönyvekből tanultuk, ugyanis teljesen megszokott a vámpírok, farkasemberek és szellemek látványa a mindennapokban. Alexia Tarabotti a minden lében kanál hozzáállásával egy átlagos világban is veszélyben lenne, itt viszont garantáltan bajba kerül, amint kiteszi a lábát a házból.
Az ötfős blogturnén követjük Alexiát a bajba. Tartsatok velünk augusztus 20 és 28 között, hogy megtudjátok, miféle kalandokba keveredik főhősünk, és természetesen a nyeremény sem marad el.

[alert type=”e.g. warning, danger, success, info”]Kiadó: Könyvmolyképző
Sorozat: Napernyő protektorátus #1
Megjelenés: 2012.03.31.
Műfaj: Steampunk, Urban Fantasy
Terjedelem: 356 oldal

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.

Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig olasz, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.

De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb társadalmi köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?

És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?

[/alert]

Az első kérdés, amit feltettem magamnak úgy a harmadik fejezet környékén, hogy mi a fészkes fenéért nem olvastam én el eddig ezt a sorozatot?? Az őszinte válasz erre az lenne, hogy kicsit féltem a 19. századi korszaktól, mert az pont nem egy olyan kor, amihez kicsit is konyítok. Ez meg is látszott, hogy az első pár fejezetben volt pár szó, amire bizony rá kellett guglizzak és kissé pánikoltam, hogy mi lesz, ha a felét sem értem a könyvnek. Na meg attól is féltem, hogy sokkal jobban fog hasonlítani egy történelmi romantikusra, mint egy steampunkos urban fantasyra, és akkor aztán szenvedhetek. Na meg évekig nem is tudtam, hogy bármi fajta köze is van ennek a sorozatnak a paranormális világhoz, mert csak egy pillantást vetettem a borítókra (amik egyébként tetszenek, csak ezt az aprócska tényt pont nem közvetítik), és rosszul skatulyáztam be.

Szóval. Szentséges melasztorta! 356 oldal tömény szórakozás – ez, hölgyeim és uraim, a Soulless. Annyira szellemes, kalandos, színes és okosan összeturmixolt massza, hogy még a kissé egyszerű cselekményszál sem tudott rontani rajta.

Gail Carriger tutibiztos, hogy nem lélektelen, mert lenyűgöző kreativitással ötvözi a különböző műfajokat, képes volt megszerettetni velem ezt a korszakot és alig várom, hogy még többet kapjak belőle Carriger módra. Stílusán érezhető a zsenialitása, humora, őrült rajongása a kor és annak jellegzetességei iránt (ami kizárt, hogy ne ragadjon át az olvasóra), de pillanatok alatt képes egy vidámabb jelenetből komorabba taszítani a gyanútlan olvasót, aki mit sem sejtett arról, hogy egy érzelmi hullámvasútra fizetett be, azt meg pláne, hogy az írónő kihozza belőle a mazochista állatot, mert még ezeket a részeket is képes úgy megírni, hogy miközben szenved az ember lánya, morbid módon élvezi is.

A Soulless világa háttértörténetben (egyelőre) kissé lyukas – azt pl. nem tudtam meg, hogy egyáltalán, hogyan jöttek létre az első vámpírok és farkasemberek. Illetve Amerikán, Anglián és némi skót és francia utalásokon kívül fogalmam sincs a világ többi részén mekkora a paranormális populáció és hogy működnek a dolgok, hiszen nem mindenhol sikerült akklimatizálódniuk, olyan jól, mint Nagy-Britannia területein. Talán a következő részekben ezekre is kapunk választ, talán az eredet kérdés pedig majd az egyik nagy misztikuma lesz a sorozatnak (?). Ezeket leszámítva egy igen gazdag világot kaptunk, és különösen tetszett néhány elmélet és az ebből fakadó változtatások a farkasemberek és vámpírok mitológiájában. Sokkal kevésbé lett elkülönítve a két faj, de mégis eléggé ahhoz, hogy megmaradjon köztük a rivalizálás. Mindkét csoport elég sok szerepet kapott, bár úgy érzem a vámpírok világába kicsit több formai betekintést nyerhettünk, míg a farkasemberekről leginkább néhány szokásról tudhattunk meg többet. A világot azonban nem csak a paranormális lények teszik érdekessé, hanem a technológia látványos fejlődése, a proto-steampunk stílus és a filozófiai elmélkedések együttes jelenléte is.

Főszereplőnk, Alexandra ‘Alexia’ Tarabotti nem elég, hogy egy vénkisasszony, de ráadásul egy jómódú család tagja, ahol a nők legfőbb erényének a tökéletes szépséget és tudatlanságot tartják, ő viszont egzotikus külsejével és a megengedettnél több intelligenciával és temperamentummal gyorsan kivívja családja, és a városiak ellenszenvét. Ami mit sem számít, mert az olvasók rokonszenvét simán bezsebeli. Imádtam, hogy kellően talpraesett, humoros, okos és közben pedig érzelmileg instabil és sebezhető. Annyira tökéletesen balanszolt karakter, hogy még lélektelenül is ő volt a legemberibb. Nagyon örültem, hogy szép lassan mutatta meg ezeket a tulajdonságait, és nem követte el Carriger azt a gyakori hibát, hogy hirtelen mindegyiket egyszerre akarta volna bemutatni. Most már egy jó ideje ő az első női főszereplő, aki felkerült a kedvencek listájára.

A pasikkal könnyebb dolgom van, hisz Lord Maccon hozta a kedvenc alfa karaktert, úgyhogy kétségem sem volt afelől, hogy imádni fogom. A többnyire mogorva, tiszteletet parancsoló skót farkasember emberére talál Ms. Tarabottiban, amikor a nő valahogy mindig belekeveredik az ügyeibe. Kettejük verbális harcai kiteszik a humorforrás nagy részét, intimebb jeleneteik mellé pedig egy kis hidegzuhany terápiát ajánlanék. Maccon a könyv végére is sikeresen egyensúlyozik a cuki hősszerelmes és a ‘kitépem a szívedet és megeszem vacsorára, ha hozzáérsz’ alfa szerető közt.

A szerelmi szálról azt hiszem ezek után nem kell sokat beszélnem, összefoglalva pont az két, eleinte egymásnak ellenszenves karakter közti lassan belobbanó szikra majd mindent elsöprő tűzvész szerelem jellemzi, ami imádok. Bár közös jeleneteik eléggé vérpezsdítőek, semmi sincsen annyira részletezve, hogy az erotika határát súrolja.

Mellékszereplők voltak biza dögivel, többségét meg is vertem volna Csaplárosné leánykori báli legyezőjével, de egy vámpírt, Lord Akeldamát, és egy farkasembert, prof. Lyallt roppant mód sikerült megkedvelnem. Sokszor ők voltak az olvasó hangja, és pontosan azt mondták a két főszereplőnknek, amit mi akartunk (csak sokkal viccesebben).

A könyv tempójára nem mondhatjuk azt, hogy gyors és akció dús, sokkal inkább ragadt magával a stílus, a karakterek történetének alakulása, ezektől éreztem azt, hogy letehetetlen. Volt benne némi kalandos jelenet, de éppen csak, ami a drámát mozgatta. Lehetett volna még több? Hogyne. Kellett volna még több? Nem. Mondom ezt úgy, hogy általában a sok kalandot keresem, de a Soulless varázs nem ebben rejlik és ez így tökéletes. Meg aztán biztos vagyok benne, hogy amint kap Alexia egy új, spéci napernyőt, újult erővel veti magát a gonosztevőkre.

Megjegyzés: A fordítás iszonyatosan jó lett, rég élveztem ennyire magyarul olvasni, ami azért is jó pont, mert valószínűleg az angol olvasásnál csúfosan elvéreznék, úgyhogy nagyon örülök, hogy a kiadó minden nehézség ellenére sem hagyta félbe a sorozatot!

[toggles][toggle title=”BTK Extra”]

BTK EXTRA – ALEXANDRA TARABOTTI

Név: Alexia Tarabotti
Kor: 26 (Lélektlen)
Faj: Természeten túli (lélek nélküli)
Szülők: Alessandro Tarabotti (elhunyt) és Mrs. Loontwill.
Választott fegyvere: Napernyő

Kinézet:

Enyhén hullámos sötét haját általában kontyban hordja, mely tökéletesen kiemeli napbarnított bőrét és nagy barna szemeit. Római orrát és haját is apjától örökölte. Magas, dús idomokkal megáldott hölgy. Lélektelen mivoltja kihat a divatérzékére is (nincs neki).

„Alexia vonzereje azonban rögvest semmivé vált, mihelyt kinyitotta a száját. Lord Maccon szerény tapasztalatai szerint még nem született a világra nála bosszantóbb bőbeszédű nő.”

Funfact:

  • Szeret enni.
  • Kedvenc teája az Assam.
  • Beszél angolul, olaszul, egy kicsit spanyolul és latinul.
  • Szeret táncolni.
  • Túl lélektelen ahhoz, hogy egy kicsit is énekelni tudjon.
  • Sokat beszél.
  • Vagy szarkasztikus vagy gyanakvó.

 

Senki épeszű embernek nem jutott volna eszébe nebáncsvirágoz hasonlítani Alexia Tarabottit. Ha megtámadták, csípőből vágott vissza.

 

…olyan hölgy volt, aki mindent tökéletesen igyekezett csinálni, avagy sehogy.

[/toggle][/toggles]

[toggles][toggle title=”Nyereményjáték”]

Ebben a világban nem idegenek a természetfelettiek, és nem csak egy fajtájuk van. Minden állomáson találtok leírást egy-egy természetfeletti lényről, aminek a nevét be kell írnotok a rafflecopter megfelelő sorába.

Olyan mesebeli lény, amely a kakas, a sárkány és a gyík keveréke. Nevének jelentése „kis király”görögül. Tekintete halálos, a lehelete mérgező. Elpusztítani a saját tükörképe által lehet.

 

[alert type=”e.g. warning, danger, success, info”]

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket e-mailben értesítjük. Amennyiben 72 órán belül nem jelentkezik a szerencsés, újabb nyertest sorsolunk.

 

[/alert]

a Rafflecopter giveaway

[/toggle][toggle title=”További Állomások”]08/20 Függővég
08/22 Bibliotheca Fummie
08/24 CB olvas
08/26 KönyvParfé
08/28 Szembetűnő[/toggle][/toggles]

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük