Robog tovább a Delta Vision retro turnénk, aminek heti főszereplője J. Goldenlane rendkívül szórakoztató poszt-apokaliptikus sci-fije, a Holdnak árnyéka. A július 22-től július 24-ig tartó turnénk végén egy szerencsés nyertes megnyerheti a könyv egy példányát.
[alert type=”e.g. warning, danger, success, info”]„Mindenkit lemészárolok! – Ez volt az írói alapkoncepció, mert már régóta szerettem volna írni egy olyan rettenetesen komoly mélylélektani művet, amit egyetlen szereplő sem él túl.Sajnos nem sikerült. A hősök pokoli elszántan küzdöttek az életükért.”
J. Goldenlane őszinte vallomása a regény megalkotásának hátteréről
A Napnak fénye világában, de annak árnyékos oldalán játszódó történet szélhámosok, terroristák, csavargók és más gyanús egzisztenciájú elemek között.
Mire számíthat egy nő, aki sosem veszti el a fejét, akinek nem létezik leküzdhetetlen helyzet – ha egyetlen reménye egy pasas, aki olyan mint egy szélvihar, méghozzá súlyosan radioaktív, speciálisan kiszámíthatatlan és veszettül kaotikus szélvihar.
J. Goldenlane új regénye felhőtlen szórakozást ígér az olvasmányos, könnyed stílust kedvelőknek, poszt-rejtői humorral és váratlan fordulatokkal kínál feledhetetlen élményt fiataloknak és időseknek egyaránt.
[/alert]
Ha egy mondatban kellene jellemeznem a Holdnak árnyékát, azt mondanám, hogy olyan, mintha Quentin Tarantino, James Gunn és Simon Pegg közös szerelemgyereke lenne. Tökéletes kombinációja a kalandnak, a humornak, az abszurd-komikusan tragikus helyzeteknek és a nagydumás karakternek és párosításaiknak.
Az eseményeket több nézőpontból láthatjuk, főként csoportokra bontva. A könyv első fele a nyitott sivatagban játszódik, ahol egyik főszereplőnk, aki se nem Smith, se nem John és nem is másodpilóta próbál eljutni másik főszereplőnkhöz, a valószínűleg nem egy édes kis tizenhat éves Mitzukihoz. Kiderül, hogy mindkettőjük siklója lezuhant, és több, mint 20 km választja el őket egymástól. Hamar rájönnek, hogy szükségük van egymásra a túléléshez, ezért Nem-John nem-Smith igyekszik minnél hamarabb megtalálni a lányt és annak túlélő készletét, közben pedig egy direktlinken tartják a sziporkázó kapcsolatot. A küldetést megnehezíti, hogy a csempészbandák közkedvelt légterében repültek, amikor lezuhantak, így több bandával is meggyűlik a bajuk a történet során.
A férfi, aki nem-John nem-Smith és nem is másodpilóta gyakorlatilag egy szökésben lévő piszok jó szélhámos és az egész könyv gyakorlatilag arról szól, hogyan tudja kidumálni magát a kutyaszorító helyzetekből és hogy gyakorlatilag itt mindenki kiakarja nyírni a másikat. Említettem, hogy csoportokra van bontva a nézőpont, és nem csak a férfi és Mitzuki nézőpontját követhetjük, de több csempész csoportét is, akik pedig nemzetiségekre vannak bontva. kb. olyan, mintha több maffia csoportról beszélnénk. Vannak franciák, olaszok, és németek is. Mindenki vadászik valamire, és hát mondjuk úgy, hogy nem a diplomatikus konfliktus kezelés az erősségük. Szélhámos főhősünk mindegyikőjükkel utazik egy kicsit, és mindegyik csapatot át is veri, ahogy azt kell. Idő közben kiderül egy s más Mitzukiról is, és ő sincs nagyobb biztonságban a roncsokban, mint elbaltázott potenciális megmentője, és a karakterek listája is bővül még egy-két szereplővel, ahogy haladunk előre.
A könyv második fele pedig egy atombunkerben játszódik, ahová az első felét túlélő szereplőgárda a sugárzó vihar elől menekül. Hasonló macska-egér játék veszi itt is kezdetét, a cél: életben maradni, amíg elmúlik a vihar, aztán valahogy kijutni abból az istenverte sivatagból.
Az ember első hallásra azt gondolná, hogy ehhez talán túl sok az a 600 oldal, talán túl vontatott lesz a könyv. Mindenkit biztosíthatok, hogy ez nem így van. Bár sajnálatos módon olyan nagyon kidolgozott akció nincs benne, és túl sok brutalitás sem (ezért a -0,5 pont), ezeknek a helyén van egy ‘vágás’, szóval csak a végeredményt látjuk, meg az előzményt, de így is tökéletesen beletudtam élni magamat a kalandba, a szereplőkön és a komikus helyzeteken pedig iszonyatosan jól szórakoztam, az eléjük gördülő akadályoktól pedig már én is a hajamat téptem (főleg az elején, azt hittem főszereplőink sosem találkoznak…).
A könyv olvasása közben végig az járt a fejemben, hogy milyen iszonyat jó filmet tudtak volna ebből csinálni, főleg a fentebb említett három zseniális úriember. De nem járok két lépéssel előre és még csak nem is álmodozom. Film nincs könyv viszont van, és én mindenkit teljes szívből és mellbedobással utasítok arra, hogy olvassa el! Nem fogjátok megbánni, és nekem hihettek, én nem vagyok sem John, sem Smith és másodpilóta sem, ezt bizton állíthatom!
Írd meg hozzászólásban valamelyik állomáson, hogy ha egy atombunkerben rekednél, melyik könyvszereplőkkel NEM szeretnéd azt megosztani! Fejtsd ki miért pont rájuk esett a választásod!
[alert type=”e.g. warning, danger, success, info”]Figyelem! A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.
[/alert]
Kivel nem szeretnék atombunkerbe kerülni? Mondjuk Umbridge… Megőrítene a kedvesség álcája, és valszeg körbetapétázná rendeletekkel a falat… 😀
Fogós kérdés 😀
Celaena Sardothien – nagyon, nagyon hamar kinyírna. Sokat beszélek, idegesítő tudok lenni és egy atombunkerben bezárva, hát biztos megbolondulnék a bezártságtól 😀 szóval.. hamar az agyára mennék és azt hiszem "nyekk" lenne nekem 😀 😀
Jericho Barrons – mikor olvastam a tündérkrónikákat, hát tőle aztán kirázott a hideg, bár nem tudom miért. Lehet kicsit "veszélyesebbnek" képzeltem, mint amilyennek valójában kellett volna, de igazán nyam-nyam 😀 😀
Szóval nem, vele kifejezetten nem szeretnék összekerülni. A könyvben csíptem, de nem akarok szemezni vele egy atombunkerben xD 😀 (és Ryodan-nal sem xD )
Sebes Attila – a Borbíró Borbála sorozatból 😀 a könyvben imádom (Borival az élen), de nem hiányzik nekem semmilyen vihar sem pluszban, ha már össze vagyunk zárva xD 😀
Nagyon nehéz erre egy nevet mondani: valahogy kihagynám az összes gonosz, szadista, őrült, önhibáján kívül közveszélyes (pl.: vérfarkas és olyankor nem az emberi része dominál), hisztis stb. karaktert. Minden könyvben vannak ilyenek, így pl.: Gollam, Bellatrix Lestrange, Lijuan…
Az én választottam Joffrey Baratheon…gyűlöltem nézni/olvasni…annyira felidegelt, hogy ennyire gonosz…mert megteheti, hogy visszaszámoltam az oldalakat a haláláig xD Szóval nem bírnék ki vele pár pillanatnál többet…mindkettőnk érdekében 😀
Akivel én nem szívesen lennék közös bunkerben az Barrons és az emberei, pedig végül is ők a "jófiúk", de biztos, hogy föláldoznának, ha az szolgálná a túlélésüket. Illetve a pétervári metróból bármelyik szektás kannibállal.
Akivel én nem szívesen lennék közös bunkerben az Barrons és az emberei, pedig végül is ők a "jófiúk", de biztos, hogy föláldoznának, ha az szolgálná a túlélésüket. Illetve a pétervári metróból bármelyik szektás kannibállal.
Nem szívesen lennék összezárva egy atombunkerben Az éhezők viadalából Katniss Everdeen-el, mert szerintem én nyírnám ki, ha elkapná a szokásos hisztériás rohama. 😀