„Szükségünk van reményre, ahhoz, hogy kitartsunk.”
Az ACoTaR fedőnévre hallgató új regény NEM az Üvegtrón széria része, hanem egy új YA (NA?) Fantasy trilógia kezdőkötete. A sorozat ihletéről és háttértörténetéről itt írtam.

Megjelenés: 2015.05.05
Műfaj: Fantasy
Értékelés: 4,5 pont
Amikor a 19 éves vadász, Feyre elejt egy farkast az erdőben, egy bosszúra szomjazó szörnyszerű teremtménnyel találja szembe magát. Miután egy árulásokkal teli mágikus földre hurcolják, amit csak a legendákból ismert, Feyre hamar rájön, hogy a fogva tartója nem egy vadállat, hanem Tamlin — egyike a halálos és halhatatlan tündéreknek, akik hajdanán uralták a világot.Ahogy egyre több időt tölt a teremtmény birtokán, Feyre érzései Tamlinnel szemben jeges ellenségeskedésből tüzes szenvedéllyé változnak, mely minden, a gyönyörű és veszélyes Tündér világról valaha hallott hazugságon és figyelmeztetésen keresztül is megperzseli a lányt. Ám a tündérek földje felett egy ősi, gonosz árny növekszik, Feyrenek pedig meg kell találnia a módját, hogy megállítsa… különben Tamlin—és a világa—elvész…örökre.[/alert]
Az ACoTaR lazán alapul a Szépség és a Szörnyeteg és a skót Tam Lin ballada történetén, így ne lepődjetek meg, ha sok hasonlóságot találtok a kettő között, ez szándékos. Más tündérmeséknek és mítoszoknak is fejet hajt – pl. Hades és Perszephoné története is előkerül, főleg a második részben. A sorozat egy középkori világban játszódik, ahol az emberek és a Fae többnyire ellenségek. Azonban a nagy háború után egyezséget kötöttek, amolyan tűzszünetet. Mindkét fajnak megvan a saját területe és próbálnak (az idő többségében) távol maradni a másikétól. De mint minden háborúban, vannak lázadók, akik megakarják hódítani a másikat, mit sem törődve azzal, hogy ehhez a saját fajtáján kell áttaposnia. Ez az ACoTaR sorozat alap történet szála. Hőseink próbálják megállítani a legveszélyesebb és leggonoszabb ellenséget, akivel valaha szembe szálltak, mielőtt az elpusztít mindent, ami fontos számukra.
Ahogy már említettem, ez egyfajta Szépség és a Szörnyeteg újragondolása plusz az írónő saját fantasy alkotása, ami azt jelenti, hogy a fő történet katalizátor egy hasonló romantikus szál. Kivéve, hogy ezúttal egy Ember és egy Fae között. Míg Tamlin, a fae Rómeónk képes bármilyen állat ábrázatát magára ölteni, és először egy szörnyeteg képében találkozik a hősnőnkkel, Feyre-vel, később rájöhetünk, hogy Sarah valójában felcserélte a szerepeket, és az ACoTaR-ban a jóképű „szörny” úr az, aki próbálja megszelídíteni a makacs, vad emberlány szívét. És egy baromi nagy piros pontot írok be (megint) Sarah-nak, amiért YA helyett NA-ként írja meg a sorozatot, mert kaptunk néhány szexi jelenetet.

Tamlin egy megkérdőjelezhetetlenül lenyűgöző hős. Néha kicsit bunkó, de legtöbbször kedves, udvarias és elbűvölő. Ő is egy a sok megkínzott hős közül, és megvannak a saját mély sebei és sötét titkai. Nem mondanám, hogy annyira nagyon egyedi karakter, de a jófajta hősök dobozából szedték elő. Legalábbis én szeretem a fajtáját.
A románcuk lassú, de szép, szenvedélyes és tragikus. Néhány komoly szarságon kell átmenniük, és folyton rosszabb és rosszabb akadályokba ütköznek mire elérünk a könyv fináléjához. Szerelmük, hűségük egymáshoz folyamatosan, megállás nélkül tesztelve van, főként Feyréé. De minden esély ellenére tökéletes párost alkotnak, ami egyáltalán nem meglepő két ilyen nagyszerű karakter esetében. Ez egyébként hatalmas megkönnyebbülés volt számomra, mivel Sarah az egész sztorit erre építette fel, szóval komoly csalódás ért volna, ha nem tetszik a romantikus szál (*khm* Cealena & Chaol *khm*).
Bár az ACoTaR legjobban a romantika kedvelőinek kedvez, mégsem hiányzik belőle az akció, a fantasy elemek vagy a kaland. Remélem erős gyomorral és idegrendszerrel rendelkeztek, mert van benne néhány fantasztikusan undorító és idegölő jelenet is. A legbrutálisabb jelenetek a vége felé találhatók, azok a könyv igazi fénypontjai és csak egy szóval jellemezném őket: EPIC!


Na de most beszéljünk a rosszakról. A könyv fő gonosza Artemisiára emlékeztetett a ‘300’ c. filmből. Mindketten szadisták, vérszomjas kegyetlen ribancok. A különbség, hogy Artemisia sokkal badassebb a harcban. Az ACoTaR fő gonoszában a végén egy kissé csalódtam. Összességében azonban nagyszerű főellenség volt.


A vége – bár ennek a résznek a története nagyjából lezárult – természetesen függővég, ami már több teóriát is ihletett a rajongók körében, nem véletlenül, és már attól félek, hogy meghalok mielőtt végre megtudjuk mi a franc történt abban a híres jelenetben a könyv végén. Egyértelmű, hogy a sorozat történetszála még messze nem ért véget, és valószínűleg még a romantikus szál is tartogat fordulatokat a következő részekben.
Kedvenc karakter(ek): Rhysand, Lucien, Tamlin, Feyre
Kedvenc jelenet(ek): A végén Feyre tesztjei. Nagyon izgalmas volt.
Kedvenc jelenet(ek): A végén Feyre tesztjei. Nagyon izgalmas volt.
Összességében: Az ACoTaR kiváló kezdése egy új sorozatnak, és önálló könyvként is kiemelkedő lenne a műfajában, nyugodtan mondhatjuk, hogy még csupán csak a jéghegy csúcsát súroltuk. Egyszerre kedvez a romantika, a kaland, az akció és a fantasy rajongóknak. Őrült izgalommal és türelmetlenül várom a következő részt. TEAM RHYS!!