Blogturné – Brian Staveley – A császár pengéi: Interjú a borítótervezővel

By:
On:
In: Könyv, nyereményjáték
Tagged: , , , , , , ,
With: 1 Comment

Egy új világba kalauzolunk el titeket, ahol bármelyik kő mögött veszély rejtőzhet, és nem csak akkor, ha a császár fia vagy. Valami veszélyes van odakint, úgyhogy jobb, ha vigyázol!

A császár pengéi blogturné során elkalauzolunk titeket az Annur birodalomba, ahol  sok új dologgal ismerkedhettek meg, amit eddig még csak elképzelni tudtatok. Tartsatok velünk július 25. és 29. között, és ha szerencsések vagytok, megnyerhetitek a könyv egy példányát is.


A mai állomáson a könyv értékelése mellett, egy exkluzív interjút is olvashattok a borító készítőjével, a tehetséges grafikussal, Tikos Péterrel.

 


Kiadó: Gabo
Megjelenés: 2015
Műfaj: Fantasy
Fordította: Sziklai István

A császárt meggyilkolták, és az Annur Birodalom rendje felborult. A halott uralkodó három gyermekének azonban a gyász mellett egy mélyre hatoló összeesküvéssel is meg kell birkóznia.

A császár lánya, Adare a fővárosban hajszolja apja gyilkosát, akit azonban a császári család istennője látszik pártolni, és Adare hamarosan magára marad az udvar intrikái közt. Öccsét, Valynt, aki a birodalom legveszélyesebb alakulatánál hadapród, egy óceán választja el a palotától, azonban több gyanús baleset után ráeszmél, hogy az ő élete is veszélyben van – akárcsak Kadené, a trónörökösé, aki egy messzi kolostorban tanulmányozza az Üres Isten szerzeteseinek ősi tudását. Ám mielőtt Valyn Kaden segítségére siethetne, még ki kell állnia az elit hadsereg titokzatos és halálos próbáját.

Brian Staveley regénye egy vibrálóan izgalmas és feszült játszmákkal teli trilógia első kötete, amelyet máris Brandon Sanderson, George R. R. Martin és Patrick Rothfuss műveihez hasonlítanak.

“A meglepetésnél nincs élesebb penge.”

A Császár pengéire akkor lettem először figyelmes, amikor megláttam a The Morningstar Award listán, amire Mark Lawrence (most már illene az ő könyveit is olvasnom) hívta fel a figyelmem. Kicsit kutakodtam és, amikor megláttam az amerikai borítót, azonnal ott ragadtam. Bár végérvényesen beleszerettem a magyar borítóba is, meg kell említenem, hogy az US jobban passzol a könyv hangulatához, felépítéséhez, és színhelyéhez is. A hazai borítóról nem jön le, de például erős Ázsiai feelingje van a helyszíneknek és a kultúrának, ami nem véletlen, hiszen Brian Ázsiába költözött, amíg a könyvet írta.

A császár pengéinek van az egyik legjobb, legmegigézőbb prológusa, amit eddig olvastam. Nem hosszú, de azonnal megragadja az olvasó figyelmét, és a teljes sorozatra kiterjedő kérdéseket ültet el benne, amitől garantáltan mohón veti bele magát a sztoriba. 

A folytatás mondhatni tipikus Fantasy, a könyv első fele inkább a sorozat alapjait építgeti, ezért kicsit lassabban halad. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy bedobtak a mély vízbe, mielőtt úszni tudtam volna, és csak percekkel – oldalakkal – később érkezett segítség. Idegen szavak, Istenek, lények, stb tömkelege. Érdekessége, hogy pont ez a tudatlanság hajtott a legjobban előre az olvasásban. Tudni akartam mindenről és mindenkiről mindent, amit tudni lehet. Az apró információmorzsákkal, említésekkel az író annyira felcsigázott, mintha az ötös lottó nyerőszámai várnának rám a következő oldalakon. 
A történet egy nagyjából középkori birodalomban játszódik, mely nem túl meglepően egy hosszú és eseménydús történelemmel rendelkezik. A kötelező elemek, úgy, mint: birodalmi cselszövések, véres, brutális harc jelenetek, ősi istenek, különleges fajok, és persze a sajátos, szövevényes mágia – azaz, tulajdonképpen, minden, amit szeretünk egy jó Fantasyben, itt is jelen vannak.
A történetet három főszereplő, a császár három gyermekének szemszögéből rakhatjuk össze, akik a birodalom különböző tájain élnek. Kadennel kezdünk, a jövőbeli császárral, akit épp a titkos, kíméletlen kolostorban tanítanak. Valyn elit Kettral katonának tanul, akik óriás madarak hátán veszik fel a harcot az ellenséggel, és nővérük Adare képviseli a történetben a politikát. Furcsa mód, Adare, a birodalom, és a politikai szál kapta a legkevesebb figyelmet ebben a részben, bár ezt a második rész bőven bepótolja majd. Tehát van egy szerzetesünk, egy harcosunk és egy politikusunk. Átlagos esetben vagy az egyik szereplő, vagy a másik (legtöbb esetben természetesen a harcos) lesz a kedvencem, míg a többi szemszöget immel-ámmal olvasom, várva, hogy elérjünk a kedvencemhez. A császár pengéi azonban nem átlagos. Magamat is megleptem, hogy mennyire imádtam mindhárom szemszöget, és azonnal beletudtam élni magam a szerepváltásokba. Mindegyikük életében van valami különleges és lebilincselő. Nagyon tetszett mindhárom történet, és bár nem kizárt, hogy a legtöbb olvasó ki tud emelni egy kedvencet, számomra a hármuk együttesen ad egy komplett, magával ragadó történetet.

A karakterek mellett a másik legnagyobb húzóerő a történet titokzatossága, amit már említettem. Rengeteg fontos dologgal kapcsolatban volt olyan érzésem, hogy csak a jéghegy csúcsát kapirgáljuk, és néha kicsit frusztrált, ha valamire nem kaptam kellő magyarázatot, bevallom jó taktika ez az írótól, mert nagyon nehezemre esett letenni a könyvet. A titok mindent körül ölel; a mágiát, a politikát, egyes szereplőket, a történelmet és a jövőt is.

Említettem már a mitológiát és a mágiát, de beszéljünk egy kicsit arról, hogy milyen formában is nyilvánulnak ezek meg. A mitológia szerint, réges-régen léteztek Istenek és Csestriimek – egy olyan halhatatlan faj, akik mentesek mindenféle érzelemtől, tökéletes logikán alapuló életet élnek (sokkal rosszabbak, mint a vulkániak). Azonban egyszer megjelentek az ifjú Istenek, akiket egyszerűen csak az érzelmek Isteneiknek hívunk. Az ő jövetelükkel a Csestriimek utódai “megromlottak”, ahogy a Csestriimek látták. Belőlük lettek az első emberek. Az ő racionalitásukat már befolyásolták a különféle érzelmeik, amiért őseik vadászni kezdtek rájuk. Azonban ők is tanulmányozzák a teljes üresség, érzelem mentesség technikáját, melyben a Csestriimek éltek – a vaniatét. Kaden is ezt tanulja a shinek kolostorában, ám nem véletlenül. A Csestriimek szinte legyőzhetetlenek voltak, hála érzelem mentes mivoltuknak. Olyan előnyökre tettek szert az Üres Istennek köszönhetően, mellyel csak a vaniate titkát ismerő első shinek voltak képesek felvenni a versenyt. Évezredek teltek el azóta, a Csestriimeket pedig sokan elfelejtették, sokak szerint csak mítoszok. De ha mégis léteztek, és mégsem haltak ki és egyszer visszatérnek hatalmas pusztítást hozhatnak magukkal. A mágia része hasonlóan titokzatos. A Csiszolatlan Trón sorozat varázslói az úgynevezett megcsapolók. Minden megcsapoló rendelkezik egy kúttal – egy elemmel, amiből erejét nyeri. Ez lényegében lehet bármi a világon: vas, vér, föld, tűz, még érzelmek is. Veszélyességük abban rejlik, hogy minden megcsapoló más féle kúttal rendelkezik, ezért sosem tudni honnan és mikor jön a veszély. A megcsapolókat legtöbbször gonoszként állítják be, hiszen annyira érzékenyek lesznek a kútjaikra, erőforrásaikra, hogy az befolyásolja és irányítja őket. Hasonlóan a boszorkányvadászatokhoz, a megcsapolókat is kivégzik, jobb (kérdéses) esetben titokban katonai és egyéb önkényes szolgálatba állítják őket. Léteznek “jó” megcsapolók is, de még rájuk is nagy hatással van az erejük. Az író azt ígérte, hogy a későbbi könyvekben egyre több minden derül ki róluk, amit kíváncsian várok, mert valóban sikerült egy különleges és egyedi mágiahasználókat létrehoznia ebben a zsúfolt kategóriában.

A Császár pengéi különféle istenekkel, ősi gonosz, halhatatlan fajokkal, óriás madarakkal és rajtuk repülő elit alakulatokkal, vagány szerzetesekkel, politikai cselszövésekkel, szerfelett komplex karaktereivel, páratlan mágiájával, rengeteg kolosszális csavarokkal és titokzatosságával vívja ki megérdemelten az idei legjobb fantasy debütáló könyv címet. 


Ezek után hadd legyek picit vulgáris, mert megköveteli a fandom:

Biztos forrásból tudjuk, hogy jövőre érkezik a második rész, 
ami szintén elég vaskos lesz!

A mai állomáson a blogturné extraként egy exkluzív interjút olvashattok a hazai borító készítőjével, a tehetséges grafikussal, Tikos Péterrel.

Először is köszönjük szépen, hogy elvállaltad ezt az interjút! Mindenkinek nagyon tetszenek a munkáid (az Ifini éjszakák, A Császár pengéi és a Katedrális borítókba szerelmes vagyok :)), így külön öröm, hogy igen mondtál.

Én köszönöm a megkeresést. Nagyon örülök, hogy tetszenek a munkáim. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy a felsoroltak közül az Ifini éjszakák és a Katedrális kötetek borítóit is Vass Richárd barátommal és kollégámmal készítettem, akivel jelenleg is van közös projektunk.

Hogyan álltál hozzá a Császár pengéi borító készítéséhez? Előtte olvastad a könyvet vagy esetleg kaptál egy összefoglalót? Volt valamilyen specifikus kérése a kiadónak az illusztrációt illetően?

Nem olvastam a regényt, ez sajnos csak ritkán fordul elő egy-egy borító elkészítésénél. Általában még készül a fordítás, de például Lőrinc L. László esetében olyan is előfordult, hogy az író dolgozott még a művön, amikor nekiláttam (vagy nekiláttunk) a borítókép elkészítésének. A kiadók általában igyekeznek a legtöbb infót nyújtani az adott regényről. Kapok linkeket kritikákhoz, ismertetőkhöz, az esetleges korábbi kiadások borítóképeit, és elmondják az esetleges ötleteiket, elvárásaikat is. A Császár pengéi esetében Klenheincz Csillával volt szerencsém együtt dolgozni, és nagyon gördülékenyen ment a dolog. Ő leírta nekem, hogyan kell elképzelnem a borítón szereplő karaktert, mi nem tetszett neki az amerikai kiadás borítóján, de egyébként nagy mozgásterem volt.

Láttuk, hogy Brian-nek nagyon tetszett a borító. Esetleg volt szerencséd beszélgetni vele egy kicsit?

Sajnos nem volt alkalmam beszélgetni vele, pár mondatot váltottunk csak a neten. Egy barátjával meglátták, hogy tetoválok, és azt ígérték, meglátogatnak egyszer, hogy beszerezzenek egy tetkót is.

Az írónak annyira tetszett, hogy a facebook oldalán is megosztotta:

(function(d, s, id) { var js, fjs = d.getElementsByTagName(s)[0]; if (d.getElementById(id)) return; js = d.createElement(s); js.id = id; js.src = “//connect.facebook.net/en_US/sdk.js#xfbml=1&version=v2.3”; fjs.parentNode.insertBefore(js, fjs);}(document, ‘script’, ‘facebook-jssdk’));

HOLY HULL! Check out the gorgeous Hungarian cover for THE EMPEROR’S BLADES! Created by Peter Tikos…
Posted by Brian Staveley on Saturday, May 16, 2015

A twitteren rengeteg pozitív visszajelzést kapott a mű:


Volt olyan része a CSP borító készítésének, ami nehézséget okozott, több időt vett igénybe a szokásosnál? Illetve volt olyan, amit különösen élveztél a készítése közben?


Semmilyen nehézség nem volt. Elkészítettem egy elég részletes, fekete-fehér alapot, amin a kiadó csak kisebb változtatást kért. Ezután megfestettem a végleges képet, amit egyből elfogadtak.

Biztosan unod már, de meg kell említsük. 🙂 A borítón Valyn kicsit hasonlít Anakin Skywalkerre. Esetleg nagy SW rajongó vagy, vagy csak így alakult? Netán valamilyen modellt használtál inspirációnak?

Használtam a borítóképhez referenciákat, és Anakin is volt közöttük. Fiatal harcművész kellett karddal, tudat alatt biztosan bekúszott a fiatal Vader képe, de egyébként nem volt szándékos a hasonlóság. Különösebben nem vagyok nagy SW rajongó, bár ha valaki meglátja a több mázsányi SW képregénygyűjteményemet, ezt úgysem hiszi el.


Láttuk és említetted is, hogy épp javarészt tetoválásokkal foglalkozol, amik, hadd jegyezzük meg, szintén fantasztikusak. Mellette azért a közeljövőben láthatunk majd tőled valamilyen könyvborítót, például A csiszolatlan trón krónikája 2. részéhez? (Reméljük!) Ha igen, van már elképzelésed milyen lesz?

Igen, a legtöbb időmet tetoválással töltöm, leginkább külföldön, de emellett vannak illusztrációs munkáim is. Például ősszel jelenik meg az USA-ban egy Shadowrun regény az én borítóképemmel. Velük nagyon jó kapcsolatot ápolok már évek óta, csak sajnos kevés időm van nekik dolgozni. Emellett egy olyan projekten is dolgozom, szintén a tengerentúlra, amiről egyelőre nem beszélhetek, de nagyon büszke vagyok rá. Német metálzenekarok CD-borítóin dolgozom még, és – Cserkuti Dávid kollégámmal közösen – egy magyar fejlesztésű társasjáték grafikáin. Magyarországi megrendelésem ez utóbbin kívül jelenleg nincs. Remélem, a GABO kiadó megkeres majd a következő kötetekkel is – én mindenképpen nyitott vagyok a további együttműködésre, szó is volt erről korábban.

Az összes eddigi munkáid közül, beleértve a tetoválásokat is, melyik áll legközelebb a szívedhez és miért?

Nagyon kritikus vagyok magammal, úgyhogy nem is tudom. A Császár pengéi tetszik, és nagyon jó volt dolgozni rajta. A Shadowrun borító szintén egész jól sikerült, bár azzal egy kicsit megszenvedtem. A tetoválásaim közül leginkább a sötétebb témájúakat kedvelem, legszívesebben ilyeneken dolgozom. Nemrég készítettem egy Nosferatu portrét egy kedves kolleginának, most talán azt nevezném a kedvencemnek.

Ezúton is köszönjük Petinek, hogy időt szakított ránk. Reméljük még sok munkáját láthatjuk itthoni könyvek borítójaként. A GABO kiadónak pedig innen üzenném, hogy eszükbe se jusson grafikust váltani a második résznél! 

Peti további munkáit az alábbi linkeken tudjátok megtekinteni:

A szerzetesek távoli vidékén a mesterek gyakran elküldték tanítványaikat, hogy hozzák vissza az elkószált kecskét, és ez a látszat ellenére nem volt egyszerű feladat. Most mi is egy kis keresgélésre invitálunk titeket. Mindegyik hely az egyik szereplőhöz köthető, és mindegyik képen eldugtunk egy tárgyat. A helység nevére és az eldugott tárgyra vagyunk kíváncsiak. Segítségetekre lesz egy térkép, de használnotok kell a szemeteket is. Járjatok nyitott szemmel és elmével!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz. A nyerteseknek kiértesítést követően 72 órájuk van válaszolni az emailre, azután újabb nyertest sorsolunk.

Mai helyszín és tárgy:

A főváros A Nyakon (The neck), a Tört-öböl (The Broken Bay) partjain, a Hajnalpalota is itt található.

Nagyobb mérethez kattints a képre!


A blogturné állomásai:

07/25 Always Love a Wild Book
07/27 Bibliotheca Fummie
07/29 Függővég

1 hozzászólás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük