Blogturné ~ Alexandra Bracken – Sötét elmék

Fordító: Bozai Ágota

Amikor Ruby a tízedik születésnapján felébredt, valami megváltozott. Olyan nyugtalanító dolog történt, hogy a szülei bezárják Rubyt a garázsba és a rendőrséget hívják. Olyasmi történt, aminek következményeként melyik studió vette meg a filmes jogokat?ba, a kormány brutális „rehabilitációs táborába” küldik. Túlélte a titokzatos betegséget, amelybe az amerikai gyerekek többsége belehalt, de mellékhatásként nála és másoknál is valami sokkal rosszabb tulajdonság fejlődött ki: félelmetes képesség, amelyet képtelenek uralni. A tizenhat éves Ruby most a veszélyesek egyike. Amikor az igazság kiderül, Ruby kis híján életét veszti Thurmondban. De sikerül elmenekülnie. Szökésben van és kétségbeesetten igyekszik eljutni a hozzá hasonló gyerekek egyetlen biztonságos menedékébe, az East River-hez. Csatlakozik a táborokból szökött gyerekek csoportjához. Bátor vezetőjük, Liam, nagyon odavan érte. Ám Ruby bármennyire is vonzódik hozzá, nem kockáztathatja, hogy közel kerüljön hozzá. Azok után, ami a szüleivel történt, semmiképpen. Amikor elérik az East Rivert, kiderül, hogy semmi sem olyan, amilyennek látszik, legkevésbé a titokzatos vezető. Ám más erők is működésbe léptek; olyan emberek, akik semmitől sem riadnak vissza, hogy Rubyt felhasználják a kormány elleni küzdelmükhöz. Ruby borzasztó választás elé kerül, amely könnyen azt jelentheti, hogy fel kell adnia egyetlen esélyét, hogy élni érdemes élete lehessen.

Vedd meg!

Honnan jött a Sötét elmék sorozat koncepciója?

Nincs különösebb háttértörténete azon kívül, hogy egyszerűen csak úgy döntöttem, hogy írok egy sztorit dolgokról, amiket szeretek, ami segített átvészelni az első évemet miután elvégeztem az iskolát: szuper képességekkel rendelkező tinédzserek, fogadott család, klasszikus rock, romantika, Virginia, utazás, és hasonlók. Ahogy a többi történetem esetében is, itt is a szereplőkkel kezdtem és köréjük építettem a világot. 

Mit jelent a Sötét Elmék borítóján látható szimbólum és miért hívják a gyerekeket Pszi-nek?

A szimbólum a pszí (Ψ) a görög ábécé huszonharmadik betűje. Annak idején a parapszichológiával és a pszonikával (pszichés hatalom, az állítólagos / megmagyarázatlan pszichikai képességek, pl.: telepátia és telekinézis leírására használt gyűjtőfogalom.) foglalkozó tudományt jelentette. Nem én  találtam ki a kifejezést, inkább csak próbáltam utánajárni vajon a tudósok hogy neveznék ezeket a gyerekeket, ha ez valóságban is megtörténne.

A szülők miért hajlandóak ezekbe a rehabilitációs táborokba küldeni a gyerekeiket?

Ahhoz, hogy megértsük a szülőket, úgy érzem ki kell hangsúlyoznom, hogy ők azt az információt kapták, hogy ez az EGYETLEN esélyük a túlélésre. A kormány, a tudósok és a több milliós áldozatszám is ezt támasztja alá. Sok szülő (például Liam és Chub szülei) nem küldik oda a gyerekeiket, viszont el kell őket rejteniük, amikor a kormány elkezdi kötelezővé tenni a táborokba vonulást. Mint olyan, akinek az apjánál rákot diagnosztizáltak, én ezt úgy látom: szinte bármit megtettem volna azért, hogy megmentsem, nem számít mennyi áldozatot is követel. 

A könyvek címe tényleg kiraknak egy mondatot?

Igen! A regények és e-novellák is kitesznek egy-egy mondatot. ” The darkest minds never fade in the afterlight. In time, sparks rise.„

Hgy írnád le a Sötét Elméket tíz vagy annál kevesebb szóval?

Telekinetikus tinédzserek menekülnek egy diktatórikus kormány elől.

Vagy:  telekinetikus tinédzserek, furgonok, klasszikus rock, lázadás, szerelem, árulás 🙂

Mit csodálsz legjobban Ruby karakterében?

Nagyon szeretem Rubyt és nagyon védelmező vagyok vele, hiszen annyi mindenen ment keresztül. Valójában úgy érzem, hogy a kulcsa annak, hogy igazán megértsük a könyvet és átjöjjön, az az, hogy megértsük Rubyt és szimpatizáljunk vele. Észrevettem, hogy néhány olvasónak nincs elég türelme hozzá, amikor Ruby „egy szörnyeteg vagyok” mentalitása újra és újra visszatér. Úgy gondolom — talán azért, mert ők úgymond normálisan működnek és néha még tudnak mosolyogni valamin —, hogy nagyon könnyű megfeledkezni, hogy ebben a könyvben a gyerekek mindegyike durva traumán ment keresztül, és nem igazán kezdenek el gyógyulni, egészen addig nem, amíg meg nem találják egymást. Főleg Ruby. Mindig ott van a kísértés, hogy egy igazi, már az elejétől kezdve tökös szereplőt írjunk, vagy olyat, aki hamar elfogadja a képességeit és gyorsan beletanul —, de én hamisnak éreztem, hogy Rubyt így ábrázoljam. Úgy gondoltam egyáltalán nem lenne reális. Egy olyan zord környezetben élt, ami semmi más nem tett, csak tovább szította a már létező haragot saját magával és a képességeivel szemben, plusz Ruby nem tudja irányítani a képességeit. A második rész rész közepénél jöttem rá, hogy milyen elképesztően sokat fejlődött és még mennyit kell harcolnia azért, hogy legyőzze kétségeit. 

Van egy idézet a Hét Szamuráj című filmben, ami nagyon megfogott, amikor először kezdtem szembesülni, azzal hogy mi is Ruby: „Ha védesz másokat, azzal magad is véded.” Szerintem pontosan ez a helyzet Rubyval. Amint találkozik Liammel és a többiekkel, hirtelen sokkal fontosabb lesz számára a túlélés, csakhogy megbizonyosodjon, hogy a többiek is túlélik. Reményt és célt adnak neki. 

Végső soron, amit nagyon csodálok Rubyban az a képessége, hogy fel tudja áldozni a saját akaratát, annak ellenére hogy az élettől milyen keveset kapott. Valóban képes arra, hogy pusztító döntéseket hozzon. 

a Rafflecopter giveaway