HÍRLEVÉL

Hírek:

Blogturné: Kresley Cole – A tél halottai (Arkánum Krónikák #3)
Blogturné: Sarah J. Maas – A Föld és vér háza (Crescent City #1)
Blogturné: Holly Black – A semmi királynője (A levegő népe 3.)
Blogturné: Thomas Wheeler – Cursed: Átkozott
Így tette tönkre a Netflix az új Avatar: Az utolsó léghajlító adaptációját
Még több rossz hír a Sherrilyn Kenyon rajongóknak
Sherrilyn Kenyon a Facebookon mondta el, mi lett a filmes jogokkal
Húsvét a Blogturné Klubbal
Kritika – Sarah J. Maas: House of Earth and Blood (Crescent City 1)
BLOGTURNÉ: Marvel – Amiről tudnod kell és tudni érdemes
Könyv

Kritika ~ Shawntelle Madison: Coveted

július 7, 2013 By 0 204






Szerző: Shawntelle Madison
Cím: Coveted
Sorozat: Coveted #1
Műfaj: Urban Fantasy
Hossz: 320 oldal (e-book)
Külföldi megjelenés: 2012. Április 24.
Külföldi kiadó: Ballantine Books
Értékelés: 2.5 pont

SOMETIMES WHAT YOU COVET IS IMPOSSIBLE TO KEEP.

For werewolf Natalya Stravinsky, the supernatural is nothing extraordinary. What does seem strange is that she’s stuck in her hometown of South Toms River, New Jersey, the outcast of her pack, selling antiques to finicky magical creatures. Restless and recovering from her split with gorgeous ex-boyfriend, Thorn, Nat finds comfort in an unusual place: her obsessively collected stash of holiday trinkets. But complications pile up faster than her ornaments when Thorn returns home, and Nat and Thorn discover that old flames still remain intense.

Before Nat can sort out their relationship, she must face a much hairier problem. Her pack is under attack from the savage Long Island werewolves—and Nat is the first target in the turf war. Toss in a handsome wizard vying for her affection, a therapy group for the anxious and enchanted, and the South Toms River pack leader ready to throw her to the wolves, and it’s enough to give anybody a panic attack. With the stakes as high as the full moon, Nat must summon all her strength to save her pack, and ultimately, herself.


értékeljünk:
Nos az alap ötlet teljesen jó, a megvalósítás már kevésbé. Natalya, egy lelki beteg vérfarkas, akinek több karácsonyi dísze van, mint fája és a szó szoros értelmében magányos farkasként éli a mindennapjait, amíg be nem toppan élete szerelme, a helyi falka alfájának a fia; Thorn, aki 5 évre szó nélkül lelépett. Ő azonban nem sok vizet zavar, bár vérfarkasunk még mélyebb depresszióba esik, mint eddig volt. De nem is ez az igazi konfliktus a könyvben. A Long Island-i vérfarkasok úgy tűnik hirtelen felindulásból terjeszkedni akarnak, és pont a Déli Tom Folyó falkájának területét szemelték ki és mit adj Isten, pont Natalya-t támadják meg először, és másodszor, és harmadszor… amolyan “Te vagy a leggyengébb láncszem” alapon. Merthogy Natalyat a depressziós viselkedése miatt száműzték a falkából, hiszen a gyengék kihullanak ugyebár.
A könyv nagy része azzal megy el, hogy Nat mindennapjaiba nyerhetünk betekintést, a kényszeres gyűjtögetéseivel és a Thorn utáni halhatatlan vágyódásával. Közben néha-néha megtámadják, de az élete nagyjából megy tovább, mint eddig (mondjuk rosszabb nem sokkal lehetne). A legnagyobb problémám, hogy nem sokszor láthattuk négykézláb. Na ne tessék semmi perverz dologra gondolni, ezzel azt akartam mondani, hogy nem sokszor láthatjuk a szereplőket farkas alakban. Talán háromszor. Elmondják, hogy a falka ezt csinálja, a falka azt csinálja, de látni az ég világon nem látunk belőle semmit. A végső harc az ellenséges falkával felüdülés volt. Izgalmas volt és kaptunk egy csavart is a történetbe (ez nekem viszont rejtély, hogy Nat-nek hogy sikerült megtenni, amit tett, tekintve, hogy ennyit szerencsétlenkedik). Plusz végre volt Thorn-nak valami haszna (ennek a következményeiről a 2. részben olvashatunk). A könyv vége nem volt kifejezetten függővég, de olyan helyzetet teremtett az írónő, ahol minden tiltakozásom ellenére is kíváncsi voltam, hogy mi fog belőle kisülni. 
A fülszöveg kicsit megtévesztő, mert mint mondtam Thorn – a hamarosan-alfa – nem sok vizet zavar, de akkor is ott verném a földbe. Szóval túl nagy romantikát ne várjon senki, mert csalódni fog. Egyrészt, mert a srácnak kötelezettségei vannak és apuci megtiltotta, hogy Nattel legyen, mondjuk ez nem akadályozza meg őket abban, hogy legalább egyszer legyen entyem-pentyem, és hát a szokásos “attól, hogy nem lehetünk együtt még törődöm veled” (amiből nem sokat láttam) téma, Natalya pedig közben nyalogathatja a szívén lévő sebeit. 
Ennél naivabb karaktert ritkán találok, mint Nat. Amikor a legnagyobb szüksége lenne rá, a (volt) falkája nem veszi vissza, az ex-szeretője rohadtul nem tesz semmit annak érdekében, hogy megvédje a lányt (tényleg törődik vele…), a családja pedig szintén arról papol, hogy milyen fontos náluk az összetartás, de a lány hogyléte kb. senkit sem izgat különösebben. Itt az egyetlen karakter, akit nem utáltam az Aggie, Natalya barátnője és Nick, egy varázsló – aki sajnos szintén nem kapott eget verően nagy szerepet ebben a részben. Igazából nem csak naiv, de szerencsétlen is. Meg merem kockáztatni, hogy szerencsétlenebb, mint Edwardné. Minden vágya, hogy vissza kerülhessen a falkába, de kérdem én, hogy a fenébe akarja azt elérni, ha minden mezei jött mentnek hagyja, hogy megalázzák??? Állj már ki magadért te lány az Isten áldjon meg!! Egy értékelhető tulajdonsága van, az pedig a néha sziporkázó humora és Ő mindent megtenne a családjáért. Viszont tényleg annyira porig alázza mindenki, hogy nem tudsz mást tenni, mint sajnálni és teljes szívből utálni azokat, akik rosszul bánnak vele.
Összességében: Egy könnyű (bár kissé unalmas) olvasmány, egész jó kis alapsztorival ám idegesítő karakterekkel. Nagyon alul múlta a várakozásaimat, de valami mégis van benne, amiért érdekel a kényszeresen gyűjtögető farkasunk sorsa ezért nagyon vártam már a folytatást. 

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Legutóbbi hozzászólások