“Egy új nap virrad a túlélők világára.”

Engedjétek meg, hadd kezdjem az értékelésemet egy idézettel az Angelfall kritikámból:

Az ember általában nem sokat vár egy magánkiadástól – bár akadtak pár jó könyvek a kezembe abból a kategóriából is, azért még mindig több a szemét, mint a kincs. Bizony az ‘Angelfall’… sőt, tovább megyek, előreláthatólag, ha minden továbbra is így megy, a teljes sorozat a kincsek közt is az egyik legfényesebb.

És, hogy kedvenc ezredesemet idézzem: imádom, amikor egy terv összejön. [rágyújt szivarjára]
Hogy ez itt most mit jelent? Azt, hogy Susan Ee egy tökéletes második részt alkotott, és erről egy percig sem vélekedtem másként.

Ebben a részben szinte minden égető kérdésünkre választ kapunk, ami az Angelfall után maradt bennünk, és még az Angyalok színfala mögé is betekinthettünk. Mindent ugyanúgy hozott az írónő, amiért az első részt szeretjük. A regény kalandos, akció dús, izgalmas, lebilincselő, tragikus, helyenként mégis komikus, és szerintem durvább, mint az előző rész, pedig az sem volt pite. Nem emlékszem, hogy ezen kívül olvastam volna ennyire horrorisztikus napjainkban íródott YA regényt, ami nem kifejezetten a horror kategóriában íródott. Imádom, hogy Susan mert ilyet írni, és imádom, hogy merték így kiadni. Horrorisztikus elemei ellenére, ez egy gyönyörű történet a családról, az önzetlenségről, a bátorságról és az összetartás fontosságáról. 

Ebben a részben nagy szerepet kap Penryn kishúga, a hétéves Paige. Azt is mondhatnánk, hogy ő a sztori egyik legérdekesebb pontjává vált, a könyv végén lévő fordulattal pedig az írónő ezt a tényt be is borítékolta és pecséttel is ellátta. (Egy kis segítség ahhoz, hogy mire is utalok, de vigyázat, spoiler lehet a gémereknek: Paige története engem Kerriganére emlékeztet, nem lepne meg, ha kiderülne, hogy Susan nagy starcraft rajongó.)
a mozgató ereje. Nagyon tetszett, hogy ennyi figyelmet kapott. Gondoljatok lelketlennek, de én nagyon örülök, hogy egy ilyen szerencsétlen átalakuláson esett át, mert így

Penryn, csakúgy mint az első részben ismét eltűnt húga után kényszerül kutatni, közben pedig egyre veszélyesebb és kilátástalanabb akciókba sodorva magát. ami azt illeti  a köny közepénél kezdtem átnevezni a sorozatot Mission Impossible-re, Penrynt pedig Ethan Huntra kereszteltem. az egyetlen dolog, ami kissé zavart, de nem annyira, hogy ezért akár egy fél pontot is levonjak, az volt, hogy édes mindegy mennyire kilátástalan helyzetbe került főhősünk, valami véletlen folytán mindig sikerül megoldania, vagy véletlenül pont olyan emberbe botlik bele, aki segít neki. Igazából a véletlenek hosszú sorának köszönhető, hogy még mindig él. Persze ezzel nem azt mondom, hogy nem leleményes agy okos vagy erős, hisz mindez valóban jellemző rá.

Rafi és Penryn első találkozása az Angelfall vége óta csak a könyv vége felé történik meg, viszont ennél tökéletesebb nem is lehetett volna. Izgalmas, aranyos, parázsló és vicces. Aggódni azonban nem kell, bár nem túl sokat, de helyenként feltűnik Rafi itt-ott közben is, akár egy emlékben, akár Penryntől pár méterre. A romantikus szál most sem lett túl hangsúlyos, de még mindig megingathatatlanul és biztosan úszik az a bizonyos hajó a tengeren. És most már hivatalos, hogy a kedvenc YA párosom közé tartoznak.

Összességében: A World After- Túlélők egy már ismerős világgal, ismerős hősökkel és ellenségekkel, de vadonatúj kalandokkal és izgalmakkal, új szövetségesekkel, utánozhatatlan poénokkal, és briliáns fordulatokkal nyűgözi le a rajongókat. Az egyetlen hibája, hogy van vége!

További állomások: