A C.N. Crawford szerzőpáros régóta a kedvenceim közé tartozik. Amikor romantikus fantasy könyvhöz támad kedvem, az ő portfóliójukban sosem csalódok. Ez a legújabb megjelenésükkel sem volt másként.
ÉRTÉKELÉS
Ezen a ponton már bármit elolvasnék, amit ez a Dinamikus Duó írt!
Számomra továbbra is a Court of the Sea Fae-sorozat a csúcs, és a The Demon Queen Trials szorosan a második helyen követi. A Hallowed Games egyelőre nem éri el egészen ezeket a magasságokat, de még így is elég jó. Néhány óra alatt ledaráltam, csak hogy rájöjjek, még nyolc hónapot kell várnom a következőre! Komolyan, ki átkozott el??
Egy biztos: a könyveik határozottan merítenek ihletet más népszerű művekből (például az ACOTAR-ból). Nagy eséllyel találkozhatsz ismerős jelenetekkel más könyvekből, DE nagyon kevés szerzőnek sikerül ilyen egyedi és magával ragadó atmoszférát teremtenie több sorozaton keresztül. C.N. Crawfordnál pontosan tudom, mire számíthatok: izgalmas utazás drámával, veszéllyel, rejtéllyel, forró romantikával és akcióval – mindezt tökéletesen ötvözve. Minden sorozatban fenntartani ezt az izgalmi szintet monumentális feladat, és ők újra megcsinálták!
A Hallowed Games ugyanazt a lebilincselő élményt nyújtja, amit a rajongók megszoktak. A többi művükhöz képest a világépítés nem annyira komplex – jelen van, de egyelőre nem olyan részletes. Ez nem feltétlenül rossz dolog, de én szeretem, amikor teljes kreatív módba kapcsolnak. Ez azonban nem von le semmit a történetből. A próbák és halálos akadálypályák a kedvenc cselekményszálaim közé tartoznak és ebben a könyvben is szuperálnak. A hősnőnk kihívásai izgalmasak és ügyesen megtervezettek. Az egyetlen problémám? Bár Elowent az elejétől fogva egy kemény katonaként mutatják be, valamilyen furcsa okból a próbatételek során a damsel in distress szerepébe kényszerítik. Ne értsetek félre, én is – akárcsak bárki más – imádom, amikor egy magas, sötét, szexi antihős mindenen átgázolva siet megmenteni a napot. De komolyan, tessék megadni sis-nek az esélyt, hogy egyedül tündököljön! Jó, oké, a végén tényleg ragyogott, mint egy gyémánt.
A másik kedvenc narratívám az, amikor a főszereplő küzd a saját romboló énjével, ami nem csak őt, de az egész világot elpusztíthatja. Ez mégjobban megfűszerezi a történetet, ráadásul ez az írópáros mesteri módon használja ezt.
Hogy mi a helyzet a a romantika részlegen? Lehet, hogy meg kéne vizsgáltatnom a prioritásaimat. Hogy a túróba tudok mindig beleszeretni a rosszfiúba, hogy aztán pár oldal múlva egy mégroszabb pasi rabolja el a szívem? Komolyan, a fikciós szerelmi életem egy káosz! A szívem nem bírja tartani a lépést! Ez normális? Kellene valakivel beszélnem erről? Szóval igen, a romantika FORRÓ (mint mindig), és NINCS szerelmi háromszög – MÉG – legalábbis a főszereplő szempontjából nincs. Az én szempontból viszont nagyon is van!
A Hallowed Games lehet, hogy nem a szerzőpáros abszolút legjobb műve, de még így is vadul szórakoztató, némi, az én férfiízlésem szempontjából kétségbeejtő döntéssel fűszerezve. Az apró kifogásom ellenére egy fantasztikus olvasmány, és szívből ajánlom a műfaj rajongóinak. Csak annyi, hogy készüljetek fel mentálisan, hogy sokat (2024 november vége) kell várni a következő részre. Szóval ide egy terapeutát és a sorozat következő részét, de azonnal!