Ismét elmúlt egy év, ami a már megszokott évértékelős bejegyzéseket jelenti. Ebben a posztban visszatekintünk a legemlékezetesebb -jó és rossz- könyvekre, melyeket idén olvastam.
A Goodreads segítségével összeállítottam egy kis statisztikát, amiből látható, hogy idén megint nem sikerült teljesítenem a magamnak felállított kihívást (de közel jártam!), illetve megint kevesebb könyvet olvastam 2016-ban, mint az előző évben. Értékelések terén idén kicsit lustálkodtam, illetve a munka és az iskola elvette az időt…
Miket beszélek, igazából az Overwatch, és a Destiny az oka mindennek!
Mindegy is, a lényeg, hogy az újévi fogadalmam, hogy minden olvasás után írok egy emberes értékelést…
LEGJOBB IDEI KÖNYV [Külföldi megjelenés]
Nem sokat, de azért egy pillanat erejéig elgondolkoztam ezen a kategórián, mert sok kedvenc sorozatom folytatása jött ki idén, de aztán rá kellett jönnöm, hogy legeslegjobb, legkerekebb, számomra hibátlan könyv mégis csak egy volt. Ez pedig a…
„Na kérem szépen, ez a könyv nem semmi. Folytatás így még sosem lepett meg. Persze rengetegszer találkoztam már hatalmas fordulatokkal, és Sarah is elég híres ezekről, de ott konkrétan most az egészet a feje tetejére állította. És én annyira boldog vagyok miatta, hogy madarat lehet velem fogatni.” >>Értékelésem a könyvről<<
LEGJOBB IDEI KÖNYV [Hazai megjelenés]
2016 volt az első olyan év, amikor viszonylag elég jó arányban olvastam hazai megjelnéseket, és ez az első év, hogy több magyar író könyvét is elolvastam. A Legjobb címet pedig pont az egyik ilyen regény érdemelte volna ki, ha nincs az alábbi mestermű…
„Egy piszkosul ütős debütálás egy fantasztikus írótól, Scott Hawkinstól. Az elején még kételkedtem, de a könyv felénél megadtam magam, Scott nyert. Már akkor, amikor még nem is sejtettem semmit, tudtam, hogy még napokig, ha nem hetekig fogok ezen a könyvön elmélkedni miután befejezem. Ez a könyv egy kolosszális mindfuck…” >>Értékelésem a könyvről<<
LEGNAGYOBB POZITÍV MEGLEPETÉS
Volt egy két pozitív meglepi idén, mert többször kacsintgattam ki a komfort zónámból, mint eddig. Például, ahogy már fentebb említettem, több magyar író könyvét is elolvastam, melyek közül a legjobban ettől féltem…
„Végre egy Urban Fantasy sorozat, magyar író tollából, ami elkezdte és a végére teljesen le is vetkőzte azokat a tulajdonságokat, ami miatt minden hazai könyvet beskatulyáztam. Frappáns, pezsgő, élettel teli, laza, de helyenként kellően mély és ütős stílus. Az elején talán egy picit több a belső monológ, mint kellene, és előfordultak információ ismétlések, de a végére ez is eltűnt, és a humor is célba ért.” >>Értékelésem a könyvről<<
LEGNAGYOBB CSALÓDÁS
Két hatalmas csalódásom volt idén, két olyan írótól, akiket imádok. Az egyik Sherrilyn Kenyon: Dragonmarkja volt, ami 13 fejezeten keresztül szóról szóra magába foglalja a lényeges jeleneteket az előző könyvből, ennek ellenére még így is jobban tetszett, mint a másik két sárkányos. Az alábbi könyvet viszont alig tudom értékelni…
„Töltelék. Komolyan, nem hittem, hogy valaha is ezt mondom, de hiányzik Lijuan. Úgy néz ki most már ő lesz a sorozat nagy gonosza, de ha a visszatéréséig ilyen unalmas lesz, akkor ajánlom, hogy a következő részben már überszupererősen láthassuk, akkor talán lesz benne némi izgalom is. Hatalmasat csalódtam, talán legelőször egy Nalini könyvben (a 3. rész sem a szívem csücske, de ennél ezerszer jobb).”
LEGJOBB VILÁG
A legjobb világ kategóriánál általában mindig azt nézem, hogy mennyire vannak hatással az egész világra azok a bizonyos elemek, amelyek tetszenek. Imádom az Arkánum krónikák és az Immortal Vegas élő Tarot karaktereit, de leszámítva pár szereplőt, nem túl érdekes maga a világ. Viszont azt hiszem, hogy a Kate Daniels sorozat világát egy darabig semmi nem fogja überelni…
„Hébe-hóba találok olyan sorozatot, ahol igazán egyedi, vagy csak nagyon ritkán felépített világba csöppenek, a Kate Danels pedig pont ilyen. Ha egy olyan sorozatot keresel, amelyben egy vagány, nagyszájú, rejtélyekbe burkolózó hősnő veszi fel a harcot a halálosan veszélyes mágikus lényekkel szemben, ahol a mágia és a technológia folyamatos háborút vív egymással, ahol sosem tudhatod kiből lesz ellenség, és kiből barát, és ahol a helyzet mindig reménytelen, de nem súlyos, akkor ez a könyv az, amit keresel.” >>Értékelésem az első részről<<
LEGJOBB FŐSZEREPLŐ: JADA
Tavaly a legjobb antihős díját nyerte el nálam, idén pedig ő volt az, aki hozott mindent: akciót, drámát, humort, intrikát, szenvedélyt.
Sajnos a könyvben osztott narráció van Mac és Jada között, és közel sem kapunk elég Jada fejezetet, de mégis főszereplőnek számít, hiszen kettejük történetszála egyenrangú (elméletileg, engem Jada speciel jobban érdekelne…). Imádtam a karakterét, még akkor is ha vele elvesztettünk egy másikat, akiért vérzik is a szívem. Rideg, kalkulált, teljesen badass, méltó ellenfele lehetne a kilenceknek, de közben meg-meg villan a másik énje is, szerencsére. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy alakul majd végül a sorsa.
LEGROSSZABB FŐSZEREPLŐ
Talán meglepő, de elég sokan álltak sorban ezért a címért idén. Minden évben gondolkozom, hogy Charley Davidsonnak kellene adnom, de minden évben jön valaki, aki még nála is jobban idegesít. Idén azt választottam, aki a legnagyobb hatással volt a saját könyvére, és ha őt kicseréljük, már sokkal jobban tetszett volna az egész, és csak azért, hogy ne ismétlés legyen, nem Mac-et választottam, de csak egy hajszállal maradt le.
” Nüx egy két lábon járó ellentmondás. A borító alapján egy törékeny virágszálra számítottam, a fülszöveg viszont egy kis reményt adott, hogy talán mégiscsak kapok egy kis badass-séget. Aztán a végén mit kaptam? Egy tudathasadásos főhőst, aki még Dominic Torettonál is idegesítőbbé teszi a család fogalmát. Voltak jó pillanatai, amiken nevettem, vagy amikor azt mondtam: “ez igen, így kell csinálni, jó irányba haladsz”, és láttam benne a potenciált, de legtöbbször csak fogtam a fejem és ezer féle módon képzeltem el tragikus halálát, várva arra, hogy bejöjjön a képbe az igazi főhős. Akármikor lépett egyet előre a karaktere, 2 oldal után kettőt lépett vissza. ” >>Értékelésem a könyvről<<
LEGJOBB MELLÉKSZEREPLŐ
Csak Buruu-hoz tudom hasonlítani ezt a szereplőt, és nem csak azért, mert egy fura, mesébe illő lényről van szó, de azért is, mert ugyanolyan szarkasztikus, lenyűgöző, kreatív, lojális és szívszaggatóan édes.
Shazam az egyik legjobb mellékszereplő, akiről valaha olvastam. Hű társa Jada-nak, kettejük baráti és bajtársi kapcsolata bármelyik szerelmi szálat lepipálja. Utolsó jelenetük nagyobbat ütött, mint bármi ebben a könyvben, és mindezt annak a bizonyos fordulatnak tudatában írom. Gyermeteg lelkem azóta sem jött helyre teljesen, úgyhogy nagyon várom a következő részt.
LEGJOBB PASI
Azt hittem könnyű lesz ez a választás, de az érvelésem írása közben rájöttem, hogy képtelen vagyok választani. Ryodan (Tündérkrónikák), Curran (Kate Daniels), Raphael(Angyali vadász), Aric (Arkánum krónikák), Reyes (Charley Davidson) és Rhysand (Tüskék és rózsák udvara) mind topposok nálam. De ha már valakinek adnom kell, akkor azt választom, aki a legnagyobb meglepetést okozta anélkül, hogy kiherélte volna az írónő:
„Rhysről napokig áradoznék. Imádta őt az első részben, még jobban az első feltűnésekor az ACOMAF-ban, a könyv közepénél pedig kezdtem azon gondolkozni, hogy távolságtartási végzést kérne ellenem, ha létezne. Komolyan úgy érzem meg kell látogatnom egy pszichiátert, mert ez a szintű rajongás már nem normális…vagy igen?? Na, de a lényeg, hogy aztarohadt! Hogy is mondaná Oscar? Tudtam én, hogy ennyire összetett karakter, csak nem sejtettem. Sarah – hálám örökké üldözni fog!! El nem tudom képzelni, hogy lesz, aki ne szeretné meg ebben a részben, ha eddig nem tette.” >>Értékelésem a könyvről<<
LEGJOBB ROMANTIKUS SZÁL
Itt két páros is versengett a címért; az egyik az Arkánum krónikák párosa, a másik pedig az A Court of Mist and Fury párosa. Igazából nem gondolkodtam sokat a választáson annak ellenére, hogy mindkét szerelmi történet a legjobbak közé tartozik ,és mindekettőt nagyon imádom. Az egyik viszont még nem tudom hová tart, hiába történt egy s más. Nem spoilerezek, nem mondok semmi konkrétat, csak azt, hogy…
Idegörlő, drámai, izgalmas, érzéki, szenvedélyes, szívszaggató, komplikált, megmagyarázhatatlan… EPIC. >>Értékelésem a könyvről<<
LEGJOBB BORÍTÓ
Tabvaly azt hittem, hogy megtaláltam a legjobb módszert arra, hogy kevésbé szivassam meg magam e4zzel a kategóriával, de idén kiderült, hogy nem. Nincs rá módszer.
Úgy döntöttem, idén Jason Chan istennek adom ezt a díjat. Már megint kurva jót alkotott én pedig nem győzőm már az emberáldozatokkal. Kár, hogy a könyv tartalma negyed annyira sem lett jó, mint a borító. Dehát ezért mondom én mindig, hogy a borító igen is számít!
LEGROSSZABB BORÍTÓ
Ennyit borítóért még szerintem nem harcoltunk, mint amennyit azért, hogy ez a… valami, ami még így is rossz, ne legyen ennél sokkal, de sokkal rosszabb. Azt tegyük félre, hogy az eredeti azélrt kedvenc, mert mr. Paul Marron van rajta.
Talán magában a képen szereplő úriember nem félelmetes vagy rossz a szemnek, az effektelés és a design viszont az. Nem, nem kell minden borítónak olyannak lennie, mint egy Jason Chan, vagy egy Gene Mollica mestermű, de azért az olvasó/vásárló/rajongó elvárná, hogy több, mint 10 percet szánjanak az elkészítésére, beleértve a rendszer és a képszerkesztő program indulási idejét is…
2017 LEGJOBBAN VÁRT KÖNYVEI
- Karen Marie Moning: Feversong (Fever, #9)
- Ilona Andrews: White Hot (Hidden Legacy, #2)
- Sherrilyn Kenyon – Intensity (Chronicles of Nick, #8)
- Kalayna Price – Grave Ransom (Alex Craft, #5)
- Sherrilyn Kenyon: Deadmen Walking (Deadman’s Cross, #1)
- Jeaniene Frost: Into the Fire (Night Prince, #4)
- Karen Marie Moning: Feversong (Fever, #9)
- Kresley Cole: The Dark Calling (The Arcana Chronicles, #5)
- Ilona Andrews: Kate Daniels, #10
- Darynda Jones: Eleventh Grave in Moonlight ( Charley Davidson #11)
Köszönjük minden drága, kedves olvasónknak, hogy néha-néha olvassátok agymenéseinket és sikerekben, könyvekben gazdag, boldog új évet kíván a Függővég csapata, kiegészülve Loval!
