A Crystal Dynamics és a Square Enix 2013-ban sikeresen újraélesztette a Tomb Raider franchise-t és a legsikeresebb, legnagyobb bevételt szerző TR játék lett a sorozat történelmében. A Rise of The Tomb Raider ennek a folytatása, ami már tavaly megjelent Xbox One-ra, valamivel később pedig PC-re.
A PS4-et preferálók azonban csak idén októberben vehették a kezeik közé, így én is. Valljuk be, hogy a PC-men akkor se tudnám normálisan futtatni a játékot, ha egyenesen paksi reaktorok egyikére lenne rákötve. Így tehát kivártam az én időm, ám úgy döntöttem, hogy lecserélem a PS4-em egy PS4 Pro-ra. Meg kell, hogy mondjam, megérte. Hozzá kell tennem, hogy a PS4 Pro miatt beinvesztáltam egy Philips PUS 6501 verzió 4k HDR megjelenítésre képes tv-be, ha már lúd legyen cyberduck.
Nézzük mit is tudtunk így kihozni a játékból:
TÖRTÉNET
A történet az előző rész után 1 évvel veszi fel a fonalat és Lara elhunyt apjának kutatásaiba veti magát, amikor rábukkan egy szent ereklyére, ami a halhatatlanság ígéretét suttogja és, amit apja megszállottan kutatott.
Úgy hisszük apánk egy megtört ember volt, aki bánatában kiontotta önnön életét. Több sem kell, és máris folytatjuk, ahol az öreg abbahagyta. A nyomok először Szíriába vezetnek, ahol expedíciónk során összetűzésbe kerülünk egy Trinity nevű szervezettel – egy ősi lovagrenddel, akik napjainkban egy félkatonai szervezetként szent küldetésüknek tekintik a természetfeletti kutatását. Az összetűzést követően egy Trinity Assassin ellop egy nagyon fontos nyomot Laraék otthonából, ezért Szibéria legmagasabb hegyéig üldözzük, ahol elszakadunk a barátunktól. Innen veszi kezdetét a túlélős játék, amit már ismerhetünk az első részből is. Ha sikeresen túléljük az akadályokat, felfedezéseink során gyakran kerülünk szembe a Trinityvel, akik egy bizonyos Isteni Forrás – egy ereklye, amiről úgy hírlik, örök életet ad – után kutatnak.
Ám nem csak ellenségekre lelünk utunk során, de szövetségesekre is, az úgynevezett Túlélőkre, akik szoros kapcsolatban állnak az Isteni Forrás mitológiájával és történelmével. Mivel senki sem szeretné, hogy ezek a rohadékok örök életre tegyenek szert, vagy megbolygassák a történelmet, Lara és új szövetségese, Jacob az ereklye keresésére indulnak.
A történetben van néhány jó csavar, és ezúttal érzelmileg is jobban kötődhetünk a szereplőkhöz, illetve ők is egymáshoz.
JÁTÉKMENET
Megmaradt a jól bevált motion capture, azaz Lara mozgása ismét fantasztikus és élethű, már amennyire egy akciójáték az lehet. Lopakodhatunk, a bokrokban dekkolva várhatjuk a megfelelő időpontot vagy rátörhetjük az ellenségre az ajtót, mint Rambo Murdock géppityuval vagy sörétessel, mert valaki így szereti a játékokat (khmm Andie). Ismét megkapjuk hű társunkat az íjat, amit imádok, bár nagyon unom az olyan ellenséget, akinek a fején egy 10cm vastag acélbili van és előtte le kell szedni a fejéről, ha meg akarjuk ölni, mert mire ez megtörténne addigra közel jön hozzánk és én olyan gyilkoló gépként kapom szét a jégmászó csáklyámmal, hogy öröm nézni.
Emellett ismét gyűjtögetünk, vadászunk és felfedezünk, de esetenként mackókkal is küzdünk, hisz nincs is jobb mint a halálra fagyás szélén egy jól megtermett mackóval birkózni.
Visszatértek a kripták is, a fejtörők és a felfedezések, így aki szereti az ilyesmit, az extra 10 órát tud eltölteni a játék felfedezésével, ami dicséretes. Nekem a Baba Yaga DLC személyes kedvencem lett, abban volt élet és történet, míg a többi inkább csak egy statikus pálya, ami egy „juss át, keresd meg a kincset és mehetsz” szituáció.
Egy nagy csalódásom van, mégpedig, hogy a régi játékokban és az Uncharted részekben is bejárjuk a világot és láthatjuk a különböző tájakat, ami színt és életet hoz magával és velük együtt egy felejthetetlen élményt kapunk. Itt viszont megint a játék 80%-ban egy havas vadonban rohangálunk, 15%-ban egy kevésbé havas vadonban, a maradék 5%-ban meg egy ősi kővárosban. Szeretném ha a következő részben Lara ismét utazó lenne, nem pedig egy szerencsétlen, akinek mindig zord, hideg helyeken kell túlélnie.
GRAFIKA
Három módon játszhatunk a játékkal.
Az első, a High Performance (Magas teljesítmény) mód. Ebben a beállításban Very High és Ultra beállítások között fut a játék, néhány effektet visszahangolva: textúra minőség, árnyékok, és tessellation. Azért nem olyan dolgokra kell gondolni. hogy hűha, most aztán ocsmány lesz. Őszintén szólva, ha csak nincs sas szemed észre sem veszed. Ellenben megkapjuk az akár 60FPS sebességet is 98%-ban. A játék átlag 55-60fps között fut ebben a módban, mindezt persze 1080p felbontásban teszi.
A következő szint a Enriched Visuals. Ekkor a játék minden csőből tüzel egyszerre és nem 9mm-es töltényekkel, hanem hadihajókat megszégyenítő lövegekkel. Itt minden fel van tekerve maximumra és emellett Lara is megkapta a TressFX3.0 verzió teljes látványbeli módját, amit eddig csak az átvezetőkben láthattuk. Élesebb textúrák jellemzik, és teljes tessellation, vagyis minden tárgynak részletesebb felületei vannak, amik ténylegesen egyenletlenek nem csak a textúra trükközik a szemeddel. Igaz ebben a módban be kell érnünk 30FPS-sel 1080p felbontáson, de akinek régóta van konzolja annak ezzel nem lesz baja.
Az utolsó mód az pedig 4k mode. Ebben a játék a High Performance módban látott effekt részletességgel fut, azonban az úgynevezett checkerboard upscaling technikát használva éri el a 2160p felbontást. Ez ugyan nem natív 4k, de 90%-ban hozza, amit kell és fantasztikusan néz ki. Minden elképesztő éles és nem csak közelről látod, de a távoli tárgyak is fantasztikus részletgazdagságot kapnak. A következőt kell elképzelni: 1080p-ban játszottam, mászkáltam a Szibériai vadonban és egyszer csak a távolban valami megmozdult. Látom valami szőrös kis izé lehet, ami félti az életét és iszkol, de hogy az nyúl, mókus vagy genetikailag módosított gyilkos menyét, azt nem tudni. Ennél a pontnál átkapcsoltam 4k módba és egyből meg tudtam állapítani, hogy az egy kis fehér havasi nyuszi.
A Grafika önmagában egy nagyszerű, minden átlagon felüli, tényleg remek munka a Crystal Dinamics-os srácoktól. Ellenben nem éri el az Uncharted 4 szintjét, ami kb. egy másik dimenzió. Azért ebben a tekintetben a Naughty Dogs verhetetlen. Az összehasonlítás sem véletlen, hisz a Tomb Raider az Uncharted sikerein és alapjain éledt újra, ami nem feltétlen baj látva az eredményt.
HANGOK
Itt nagyon nem tudok mit kiemelni, mert vannak ugyan dallamok a játékba, de semmi kivételes. Esetleg annyit, hogy Lara léptei a hóban nagyon élethűek. A szinkron picit javult az előző játékhoz képest, mondhatni a rutin meg az évek azért már látszik.
ÖSSZEGZÉS
Ismét nagyot alkottak a srácok és csak ajánlani tudom minden igényes játékot kedvelő kollégának. A történet nem a magas pontja játéknak, de a célra megfelel, aki viszont mégis ezt keresi annak ott az Uncharted. Azoknak, akik ezen túl tudnak lendülni egy remek játékélmény lesz a Rise of The Tomb Raider.