Life is Strange – Kritika

Mostanában nagy teret hódítanak maguknak ezek a történet központú játékok, mint a Wolf Among Us vagy a Heavy Rain. Ezekben a játékokban gyakran döntéseket kell hoznunk vagy éppen a párbeszédek manipulálásával kell megoldanunk az éppen aktuális krízis helyzetet. Így több úton járhatjuk végig a játék történetét, és bár ezek önmagukban nem nagy változások, mégis kihatnak a saját történetünkre. Valamint többnyire több befejezése is szokott lenni eme alkotásoknak.

Jelen alanyunk a Life is Strange, ami még tavaly év elején jelent meg, de mégis elkerülte valahogy a radaromat a kis drága. Ami késik nem múlik, egy hete böngészgettem a PS Store-ban hátha találok valamit és megláttam a demók között, hogy a Life is Strange Episode 1 teljesen ingyenes. Mondanom sem kell, egyből rácuppantam. A játék azonnal belém vájta karmait és nem eresztett. Másnap meg is rendeltem a PS4-re a lemezes változatot.

Hogy mi fogott meg benne? Tudja a fene, de tényleg.  Jó, nem nagy titok, hogy a gyengéim a történet alapú játékok illetve, azok ahol legalább kicsit megerőltették magukat az írok. A kicsit ilyen olajfestmény szerű látvány igen megragadó, a hangulat az első perctől kezdve adott a jó játékhoz és a remekül válogatott zenék (amiket egyébként meg is kapsz Audio lemez formájában a játékhoz, feljebb látható az istenien szép művészi borítójával) tovább növelik az élményt.

Történet

A játék történet rész mindig nagy fejfájást okoz nekem, mert hát mégsem írhatom le az egészet, hisz akkor minek játszani vele és valaki az alapokat is spoilernek tekinti, szóval aki ebbe a kategóriába tartozik ne kattintson a Spoiler gombra.

[toggles][toggle title=”SPOILER”]Szóval van nekünk egy hősnőnk, becses nevén Max Claufield, aki  egy Oregon állambeli kitalált tengerparti városkában jár főiskolára, méghozzá fotográfia szakra. Ebből egyből tudhatjuk, hogy művész lélek. A lány azonban nem valami népszerű az iskolában, csendes, visszahúzódó és az iskola hivatalos ribanca is egyfolytában zaklatja. Ha ez még nem lenne elég, fura látomások is gyötrik, például fent találja magát a világítótoronynál, a közeli sziklán egy tomboló vihar kellős közepén. Ahogy megközelíti a világítótornyot és lenéz az öbölbe látja, hogy egy hatalmas forgószél közeledik az oceán felől és egész biztosan elsöpri a kisvárost a föld színéről. Nem tudja mi történt vagy mi volt ez, egyet tud biztosan, hogy nem álom, ahhoz túl valóságos volt. Később az iskola mosdójában egy heves vitának lesz szemtanúja, Nathan Prescott – akinek a családja már majdhogynem felvásárolta az egész várost, az iskolát is beleszámítva – és egy élénk kék hajú tetovált punk lány közt. A vita tettlegességig fajul, és Nathan egy fegyverrel halálosan megsebzi a lányt. Maxet ez nagyon felzaklatja, majd valami furcsa módon az idő visszafelé kezd járni és hirtelen azelőtt találja magát, hogy Nathan belépne a mosdóba. Rájön, hogy visszatudja tekerni az időt, és esélyt kap, hogy megmentse a kék hajú lány életét. Később elhatározza, hogy ha törik, ha szakad, valahogy megmenti városát a pusztító vihartól. Ám a játékos minden egyes döntése beindítja a pillangóhatást. [/toggle][/toggles]

Grafika

Mivel nem próbáltak korszakalkotót készíteni ezen a téren nem is mondhatom, hogy hihetetlen szép. Amúgy is inkább stilizált képvilágot hoztak létre, ami szerintem illik is a játékhoz. Az egész kicsit olajfestmény szerű hatást kelt. Így ugyan van, akit irritálhat a textúrák életlensége vagy, hogy kevés poligonból áll egy tárgy, de a többségnek szerintem meg fog felelni.

LiS Screenshot

Játékélmény

Nehéz ezt leírni, mivel nem egy akció játékról van szó, ahol harcolunk a gonosz ellen és mindenféle fegyverünk van meg képességünk. A játék élményt igazából az ismeretlen adja. Az, hogy nem tudni mi fog történni. Egyszer ráérzel és alig bírod lerakni. Valamint a zenei válogatás szerintem remekül illik a játékhoz és kiemeli a fontosabb részeket, így emelve a hangulat szintjét.

Összegzés

Az én őszinte véleményem, hogy ez egy remek alkotás és mindenkinek legalább egyszer ki kell próbálnia. Még annak is ajánlom, aki eddig kerülte ezt a műfajt, mert valóban egy remek élmény. Persze nincs játék hiba nélkül, de nem igazán tudok kiemelni semmi komolyat, bár a Mass Effect 3 részéből okulva lesz, akinek nem fog tetszeni a történet néhány fordulópontja vagy a vége.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük