Uncharted 4 – A Thief’s End | Értékelés

 

Immár a 4. részét élte meg ez a remek sorozat és ezzel búcsút mondhatunk Nathan Drake kalandjainak. Hiányozni fog. Éveken át pompás időtöltésnek bizonyult.

Uncharted: Drake’s Fortune

A Naughty Dog mert olyan lépést tenni amit mások nem, úgy látszott a Tomb Raider féle kalandjátékoknak nincs helye ebben a világháborús FPS-eketől hemzsegő korban, de akkor 2007-ben a csapat kiadta az Uncharted: Drake’s Fortune nevezetű játékát, ami ugyan nem volt mentes a kisebb gikszerektől, de olyan módon feltámasztotta ezt a műfajt, ami meghatározta a zsáner jövőjét. Bevezette a filmszerű akció jeleneteket, amiket sokszor nem átvezető videóként nézhetünk végig, hanem folyamatosan miénk az irányítás, valamint hatalmas szerepet kapott a történet, ami más játékoknál elég gyerekcipőben járt. Minden olyan újszerű volt és olyan fantasztikus világba kalauzolta el a játékost amire eddig nem volt példa, aminek aztán meg is lett az eredménye.

 

 

Uncharted 2: Among Thieves

Eljött 2008, megjelent az új rész és eddig soha nem látott grafikát hozott magával, amire az egész ipar irigykedett, valamint minden másból is még többet és még jobbat kaptunk, hirtelen egy zsáknyi díjat zsebeltek be és meglepő módon az év játéka lett, annak ellenére, hogy platform exkluzív azaz csak Playstation 3-ra jelent meg.

 

Uncharted 3: Drake’s Deception

2011-et írunk és kijött a sorozat 3. része. Ez ugyan nem hozott annyi újítást, mint a második rész, de mivel így is hatalmas előnyt halmozott fel ellenségeivel szemben nem is volt rá szükség. Mostanra a játék történelem oszlopos tagja lett, olyan nevet maga mögé utasítva, mint a Tomb Raider. Mondjuk ez már nem volt kérdéses, hisz nagyon el lett hanyagolva az a sorozat egészen a 2013-as Rebootig. Amit azért valljuk be az Uncharted ihletett és a sikerei alapoztak meg.

Uncharted 4: A Thief’s End

Megérkeztünk a jelenbe, 2016-ot írunk és szerencsésnek mondhatom magam, mert mostanra sikerült végigjátszanom ezt a remekművet, és azt hiszem itt meg is alapoztam az értékelés további részeit; sok nyálas fényezős duma jön arról, hogy miben zseniális a játék. Ez mondjuk egyszerű kérdés, mert mindenben, de azért járjuk körül kicsit a témát.

Történet

Nathan és Elena összeházasodnak és Nathan ígéretet tesz, hogy végzett a régi életével és ezentúl normális életet fognak élni együtt. Ám hősünk végtelenül unja ezt az életet és folyamatosan a kalandokon jár az agya. Egy napon betoppan a megfelelő indok arra, hogy ismét felvegye a régi életstílusát, a halottnak hitt testvére Samuel Drake személyében. Sam közli vele, hogy börtönben töltötte az elmúlt 10 évet és egy Hector Alcazar nevű drogbáró segített neki megszökni, aki mellesleg a cellatársa volt. Sam elmesélte Hectornak, hogy Henry Every legendás kalóz kincsei után kutattak és ahogy kiszabadul folytatja, hisz nem kevesebb mint 400 milliót érő zsákmányról van szó, Hector megszökteti Samet, de cserébe a kincs felét akarja és megfenyegeti, hogy ha 3 hónap alatt nincs meg, kezdheti tervezni a temetését. Hősünk pedig mi mást tehetne, mint segít testvérének. Eközben persze hazudik a feleségének, ami rossz ötlet, mert ugye a nők 100km-ről kiszagolják az ilyet.

 

 

Utunk folyamán Skóciába jutunk el, ahol egy régi barátunk is ezek után a kincsek után kutat, ezt úgy kell érteni, hogy apró cafatokra robbantgatja a területet. Valószínűleg elfogyott a türelme. Mi persze tisztában vagyunk vele, hol is kéne ezt a kincset keresni. Kalandunk során eljutunk még Madagaszkár szigetére, valamint Skócia előtt tartunk egy kis kiruccanást Olaszországba is. Majd egy trópusi szigetre verődünk…szó szerint.Mind az írók, mind a színészek fantasztikus munkát végeztek. A történet sokkal élethűbb, átgondoltabb és mélyebb, mint az eddigiek. Ez talán a The Last of Us hatásának köszönhető, de mindenesetre nagyon eltalálták. Nolan North és Troy Baker közti összhang pedig már csak hab a tortán.

Skócia
Olaszország
Madagaszkár
Libertalia Szigete

Grafika

Megvan a világbajnok. Lehet ez túlzásnak hangzik, sőt én is fenntartásokkal kezeltem a Time kritikában leírtakat, miszerint semmi, amivel eddig játszottunk – bármelyik platformon – nem érhet az Uncharted 4 nyomába, ami a vizuális élményeket illeti.

Miután azonban végig játszottam a játékot, újra és újra azt mondogattam: “ilyen nincs, ez nem lehet”. Nem hittem el, amit láttam. Minden a legapróbb részletig tökélyre lett polírozva.

Gondolok itt az emberek arcára, amit új módszerrel, a színészekre szerelt kamerával rögzítettek és az eredmény lenyűgöző. Soha, ismétlem SOHA nem láttál még ennyi érzelmet egy virtuális karakter arcán, mint itt. Ezt mind olyan élethű textúrával megspékelve, amin az arc barázdái, a hegek és gyakorlatilag minden látszódik a megfelelő fényviszonyokban.

A haj,  annak ellenére, hogy nem egy TressFX, mint amit a Tomb Raiderben láttunk még így is valami eszméletlen. Szinte minden hajszálat külön látunk a karakterünk fején és amit még eddig sosem láttam: még arra is figyeltek, hogy a valóságban a haj nem egy olyan szilárd anyag, ami nem engedi át a fényt, pont, hogy könnyedén átszűrődik rajta. Gondoljunk csak egy szép leányzó hosszú hajzuhatagára egy nyári napon amint a reggeli fény átszűrődik a hajkoronáján. Mint azt az alábbi képen is láthatjuk. Gyönyörű.

Valamint mindennek hatása van rá, azaz ha beállunk egy vízesés alá és elázik a fejünk megváltozik a haj tulajdonsága: kilapul, nedves lesz, vagy, ha meghempergünk a sárban, akkor éppen sáros, később pedig, ha sikerül elkerülnünk az efféle helyzeteket, beleszárad a hajunkba.

Van egy úgynevezett fizikai alapú fény leképezési technika. Hogy ez mégis mi a szösz? Annyit tesz csak, hogy a tárgyaknak mind van egy sűrűsége, tömörsége, ezek pedig meghatározzák egy anyag fényáteresztő képességét. Ez remekül látszik is a játékban, mikor egy piactéren áthaladunk egy kihelyezett napernyő alatt és azon a szöveten áthalad a fény, szóval ha ez a napernyő épp zöld, akkor enyhén zöldes fény világítja be Nathan felső testrészét az annak megfelelő módon. Vagy például a dzsungelben a nagy levelű növényeken szintén átszűrődik a fény, és a víz is meghatározott mennyiségű fényt enged át, így valósághű vízalatti jeleneteket biztosítva.

Külön dicséret illeti őket a fentebb már említett textúrák miatt is, hisz ha hősünk seggen csúszva közlekedik egy sárlavinában, akkor a ruháink mocskosak lesznek viszont, ha utána átúszunk egy tavat a nagy részétől megszabadulhatunk. Ez igaz a terepjáróra. Van egy rész, amikor Madagaszkáron hasíthatunk keresztül egy 4×4-essel. Érdemes megállni egy sárral teli területen, majd a fék és gáz együttes adagolásával kipörgetni a hátsó kerekeket, mert valami eszméletlen élmény, mikor össze-vissza csapkod a jó kis sárpakolás. Aztán lesznek részek, ahol egy kavicsos vagy sáros lejtőn csúszhatunk le. Ahol végig csúszunk, ott egy mélyedést hagyunk a lejtőben, közben a kavicsok és a nagyobb kövek megindulnak és velünk együtt csúsznak és ha az attrakció után visszanézel, még mindig omlik a törmelék lefelé. Ez sáros terepen igazodik a terephez, az általad hagyott nyomvonal megtelik vízzel, sárral és teljes valósághűséggel csordogál valami fantasztikus módon.

Folytathatnám, de ezt senki sem fogja értékelni, amíg saját szemével nem tapasztalja. Így térjünk a következő részre.

 Játékélmény

Ezek után azt hiszem nem meglepő, ha azt mondom, hogy ez is nagyon rendben van. Ugyan sokan mondták, hogy nagyon lassú a játék eleje, de szerintem ők nem tudják mi az a történet vezetés. Fel kell építeni a történetet, nem lehet egyből piff paff, dirr durr. Igenis kell a bevezető rész, hogy kötődj a karakterekhez, megértsd mit élnek át, miken mennek keresztül. Aztán nem kell aggódni akció is bőven, de én élveztem az elejétől a végéig. Nincs egy unalmas pillanat, végig úgy követik egymást az események, hogy a tekinteted, a figyelmed képtelen elszakadni a képernyőtől. Lesz itt autós üldözés, amit egyébként még most sem hiszek el, hogy megtörtént. Semmilyen más játékban nincs ilyen technikailag magas színvonalú autós üldözés. A puszta részletesség, a tökéletesen megtervezett események és a folytonosság kiemelik vetélytársai közül. Mind ezt egy nagyon nyitott pályán, aminek úgy tűnik sosincs vége. Lesz szokásos pókemberes mászókázás és néha majdnem a halálunkba zuhanunk, amitől nekem a hasam is összerándult és néha még levegőt is elfelejtettem venni, nehogy lezuhanjak. Szóval azt kell mondjam igen meggyőző produkció.

Összegzés

Ezt a játékot mindenkinek ajánlom! Nyilván nem rendelkezik mindenki PS4-el, de aki teheti,valahogy tegye rá a mocskos kis markát, mert nagyon megéri. Azt hiszem a Naughty Dog ismét egy hatalmasat alkotott és ha eddig nem lett volna nyilvánvaló, jelen korunk legjobb játékfejlesztő csapatának tekinthető minden tekintetben. Ez minden játékukon látszik is, egyszerűen köröket vernek mindenkin. Nem tudok negatívumot mondani. Nem láttam továbbá egy bugot sem, még egy villódzó textúrát sem. Valamint a játék 99%-ban stabil 30FPS-sel repesztett, ami az említett látványt nézve valami fantasztikus teljesítmény. Magamban fogadásokat kötöttem néha egy egy ütős résznél, hogy na most olvad le a PS4, na most. De nem, jelenthetem a gépem teljes egészében ép és üzemel.Ez egy hosszú időre fennmaradó mérföldkő a játék történelemben, amit mindenkinek érdemes kipróbálnia. Csak azért nem kapott 100/100-at, mert nálam semmi sem kap maximumot, ahogy a valóságban, úgy itt sem létezik a tökéletes, de az Uncharted 4 – A Thief’s End igencsak megközelíti. Persze ez szubjektív dolog így döntse el mindenki maga.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük