Blogturné ~ Rachel Hartman: Seraphina


A Scolar Kiadó jóvoltából a Blogturné Klub 5 bloggere  egy különleges retro turnéra invitálja olvasóit, melynek témája Rachel Hartman debütáló regénye a Seraphina. 2015. március 9-től minden másnap egy-egy blogger teszi közzé a véleményét, valamint olvashattok érdekességeket a Seraphina-val kapcsolatban, illetve nem maradhat el a nyereményjáték sem!

Tartsatok velünk!

Sorozat: Seraphina #1
Kiadó: Scolar
Oldal: 440
Megjelenés:  2013. szeptember 16.

Műfaj: Young Adult, Fantasy

Fordító: Simonyi Ágnes
Értékelés: 4 pont
     
A négy évtizednyi béke alig-alig enyhítette a goreddi királyságban élő emberek és sárkányok közötti bizalmatlanságot. Bár a magukat emberi alakba préselő sárkányok racionális agyukkal tudósokként és tanárokként hajtanak hasznot az egyetemeknek, nem lehetnek teljes értékű polgárai a királyságnak – kivéve akkor, ha eltitkolják sárkány mivoltukat… Ahogy közeledik a két faj közötti egyezmény évfordulója, melyre a sárkányok legfőbb vezetője is ellátogat Goreddbe, a feszültség tovább fokozódik.

A tizenhat éves Seraphina Dombegh okkal tart mindkét oldaltól. A rendkívüli tehetségű muzsikuslány épp akkor szegődik el az udvarba, amikor a királyi család egyik tagját gyanúsan a sárkányokra valló módszerrel megölik. A Királynő Őrségének kapitánya, a veszélyesen éles szemű Lucian Kiggs társaként bevonja a nyomozásba Seraphinát. Miközben nekilátnak a béke lerombolására irányuló aljas összeesküvés leleplezésének, Seraphina azért küzd, hogy megóvja gyermekkora óta hordozott titkát – amely olyan szörnyű, hogy felfedése az életébe kerülhetne.

A könyv számos díjat nyert, többek között a New York Times Bestsellerének jelölték és az Amazon Top 20 Teen Book of the Year elismerését is megkapta.

Rachel Hartman remekül megírt debütáló regényében fantasztikusan gazdag, eredeti és hiteles világot alkot, melyet a sárkányok és az ember mellett például kvigutlok, Szentek, lovagok és Cenzorok népesítenek be. A történet nem csupán rendkívüli érzékenységgel vázolja fel Seraphina belső vívódását és fejlődését, de szinte szociológiai pontossággal jeleníti meg a kikényszerített együttélés folyamatát és buktatóit. A történet végére érve az olvasók még sokáig fognak emlékezni a tekervényes útra, amelyet Seraphina önmaga elfogadása érdekében végigjár.

Mi lehet jobb egy sárkányos könyvnél? Hát egy alakváltós sárkányos könyv! Feltéve, ha megfelel az ízlésünknek. Régóta keresek már egy olyan sárkányos-alakváltós könyvet, amit imádhatok. Próbálkoztam már a Young Adult kategóriában is és a Felnőttben is, de egyelőre nem találtam meg a tökéletest, sőt leginkább csak csalódtam. Ennek ellenére a Seraphina mégis meggyőzött, hogy adjak neki egy esélyt. A története érdekesnek tűnt, és reméltem, hogy talán ez lesz a vízválasztó. Sajnos nem ez a könyv lett a megváltó, de még így is lekörözte a népszerű Firelight (Tűzláng) trilógiát Sophie Jordantől. 
Sorozatkezdő kötet, ezért benne van a pakliban, hogy a könyv az elején olyan, mint egy szárnyait bontogató madár – vagy sárkány, hogy témánál maradjuk -, aki folyamatosan pofára esik és rossz nézni, és közben az ember azt gondolja, hogy ez reménytelen és életképtelen példány, nem éri meg a fáradtságot. Ám valamiért mégsem tudunk elfordulni tőle, valami arra késztet, hogy olvassuk tovább, majd pedig elérünk arra a pontra, ahol megköszönjük annak a valaminek, hogy nem engedte, hogy ott hagyjuk a fenébe. Hogy miért? Mert egy fantasztikus epic fantasy világba csöppenünk, ahol fontos szerepet kap a művészet, a sajátos hitvallás, a filozófia (talán néha kicsit sok is), és persze a szerelem. Goredd országa leginkább a reneszánsz Európára emlékeztet. A könyv olyan kérdéseket is feszeget, hogy mit jelent embernek lenni, vagy éppen sárkánynak. Mi tesz azokká, amik vagyunk. Illetve mások és önmagunk elfogadásáról szól. Érezhető, hogy egy intelligens írónő áll mögötte, és ez szerencsére nem veszett el a Young Adult besorolás után sem. 
Figyelmeztetnem kell azonban mindenkit, hogy ez tényleg egy keményvonalas fantasy (abból sem feltétlen a gyors, kalandos, gyilkolós fajta), ezért bizony vannak benne idegen szavak, furcsa dolgok, amiket esőre, de még akár ötödszörre sem ért meg teljesen az olvasó, egészen a könyv végéig. Illetve nem árt jegyzetelni a könyv végéről a szószedet, de akik hozzá szoktak már az ilyen fajta regényekhez, azoknak ez nem fog túl nagy fejfájást okozni.
Ami szerintem nagyon érdekes volt, az a fő történetszál. A sárkányok és emberek közti kapcsolat. Ebben egyébként agyon hasonlít a könyv a Firelighthoz, ám a Seraphinában nem élnek titokban a sárkányok. Létezésüket persze az emberek többsége nem nézi jó szemmel, és a sárkányok között sem rajong mindenki az emberekért. Ugyan nem mondhatjuk egyedi történetnek, hiszen a félelem az ismeretlentől, az erősebbtől, illetve annak támadása mindig is jelen volt az emberi természetben, ezért sok sci-fi és fantasy is alapul ezen felálláson. Mégis, valamiért mindig lenyűgözi a közönséget egy ilyen alkotás, és azon kapjuk magunkat, hogy bizony a látszólagos ellenségek és hősök pont fordított sarokban állnak, mint ahová valóban sorolják őket. Persze minden háborúban vannak, akik a békére törekednek és vannak, akik ki akarják irtani a másik felet mindenáron. Ez a Seraphinában sincs másként, úgyhogy a politikai cselszövések, bérgyilkosságok, nyomozások borítékolva vannak. A Seraphinában viszont van egy izgalmas fordulat, mégpedig, hogy a béke vagy háború kérdés mérlegét egy olyan lény (Ityasaari) döntheti el, aki mindkét táborhoz tartozik…vagy éppen egyikhez sem. Ráadásul mindezt úgy kell végrehajtania, hogy közben a saját biztonságát kockáztatja. 
Az izgalmakat Seraphina karakterének helyzete adja meg, ami viszont csak akkor működhet, ha az olvasó összetud kapcsolódni a karakterrel. Nem mondanám Seraphinát kimagaslóan jó karakternek, legalábbis nem lett a kedvencem, de nem is olyan rossz. Viszont tény és való, hogy hihető. Kissé bipoláris (de tegye fel a kezét, aki nem viselkedett másként bizonyos helyzetekben), de talán ettől olyan reális. Erős, szellemes, intelligens, de rendkívül érzelmes is, néha kicsit idegesítő, de a karakterfejlődése így csak még látványosabb. Nincs könnyű élete, hisz két világ közt ragadt és egyik sem akarja befogadni.
A mellékszereplőkkel teljesen megvagyok elégedve. Volt aki folyamatosan megnevettetett, volt akibe beleestem, mint vak ló a gödörbe, volt kit gyűlölni is. Úgyhogy azt mondhatom, hogy rendkívül erős szereplőgárdával rendelkezik a könyv. 
A mitológia rész is szépen ki volt dolgozva. A Seraphina sárkányai két fajra oszthatók: azok akik megtanulták, hogyan öltsenek emberi alakot (saarantras), sárkányalakjuk pedig a tradicionális, ahogy a legendák is megírják. Ezek a sárkányok roppant erősek, intelligensek, ám megvetik az érzelmeket, gyengeségnek tartják azokat. Azonban van egy sokkal rémisztőbb alfajuk is, a kvigutl (röviden kvig). Ők azok a sárkányok, akik nem tudnak átalakulni. Repülésre képtelenek; két pluszkarjuk és rémes leheletük van. 
Jó hír, hogy a romantikus szál lehetett volna szerelmi háromszög, de nem lett. Rossz hír, legalábbis számomra, hogy bár  rendkívül kedveltem Seraphina választottját (és most már végleges, hogy a Lucien nevű fickók a gyengéim), mégsem éreztem azt, hogy ez az én hajóm. 
Ahogy már fentebb írtam, negatívumnak lehet felhozni, hogy a regény tempója nem túl pörgős, és bizony  az első 170 oldal elég lapos, plusz a késleltetett magyarázatok és nehezen elképzelhető dolgok miatt sokaknak nehezére eshet átverekedniük rajta magukat, hogy meglássák a kincset, ami a könyvben rejlik. Mondhatni a sorozatkezdő fantasy kötetek jellegzetes hibáját testesíti meg. Mégis 4 pontot kap tőlem, mert borzasztóan tetszett a világfelépítés, a több rétegű karakterek, és a sárkányok lényével kapcsolatos csavar, illetve az írónő stílusa is, akit egyébként megéri követni is, hiszen egy nagyon pozitív, kedves és rendkívül vicces személyiség. 
Összességében a könyvet azoknak ajánlom, akik inkább a történetért és a karakterekért szeretik a fantasykat, a filozófiát, a lovagokat, és a különleges hitvallást. Akiket nem zavarnak az idegen szavak, illetve a romantika, és persze akik szeretik a sárkányos, alakváltós sztorikat és a politikai cselszövéseket. 

Pro Kon
+ Mesteri világfelépítés – Nem túl jó szerelmi szál 
+ Sokrétű karakterek – Lassú kezdés
+ Nagyszerű írói stílus – Kevés/Késleltetett magyarázat
+ Remek alaptörténet
+ Sárkányok
5/4

BTK EXTRA – Miért pont sárkányok?

Az írónő egy blogbejegyzésében arra a kérdésre válaszolt, hogy miért pont a sárkányokról ír, miért ők a kedvenc lényei. Ennek fordítását hoztuk el most nektek, érdemes végig olvasni, hiszen sokat megtudhattok abból, mire is számíthattok a könyvbeli sárkányoktól. Emellett még roppant érdekes megközelítés is, ahogyan Rachel látja őket.

Ez egy jó kérdés, valójában elég nehezen is tudok rá válaszolni, mert már nagyon fiatal korom óta szeretem a sárkányokat. Még akkor, amikor semmilyen okkal nem tudtam magyarázni a rajongásomat, azon kívül, hogy erősek és tök menők. Más paranormális lények fel sem tudták venni velük a versenyt. nem is hiszem, hogy létezik olyan, ami annyira érdekes számomra, mint a sárkányok.


A legelső találkozásaim a sárkányokkal — Andrew Lang tündéres könyvei kivételével, amikben biztosan voltak sárkányok, csak nem igazán maradtak meg a részletek — valószínűleg C. S. Lewis A Hajnalvándor útja (Narnia Krónikái 5.) c. könyv olvasásakor történt, körülbelül hét éves koromban. Eustace Clarence Scrubb-ot kapzsisága változtatta sárkánnyá, aztán a könyv legélénkebb és legemlékezetesebb (legalábbis a fiatalabbik énemnek) jelenetében Aslan lehúzza Eustace sárkány bőrét és újra emberré változtatja. Ez egy nagyon ütős kép és egy fontos dolgot emel ki a sárkányokról: bárhogy is akarjuk tagadni, ők saját magunk tükörképei.


Úgy gondolom a sárkányok két ellentétes, folyamatosan harcban álló részét egyesíti lényünknek, az ellentmondás, ami benne van mindegyikünkben, hogy egyszerre lehetünk szörnyűek és bölcsek. Egyes ábrázolások mindkettőt eltúlozzák, míg mások vagy a vadság vagy isteniség felé hajlanak jobban. Smaug szerintem mindkettőt megtestesíti. Pern vagy E. K. Johnston The Story of Owen sárkányai pedig inkább az állatiasság spektrumába léptek (Különösen Owen-ben kapunk olyan sárkányokat, akiket a természet erejeként mutat be: épp oly pusztitó és számító, mint egy hurrikán). Az egyik kedvenc okos sárkányom Vollys a Two Princess of Bamarre-ból aki úgy vélekedik, hogy a nagy intelligencia mit sem ér közönség nélkül.


Ezek is már rengeteg variációja a lényeknek, de ez a szépsége a szörnyetegnek. Minden értelmezés, más és más árnyalatot mutat meg belőlük. A saját érdeklődésem a sárkányok és emberek kereszteződésével kapcsolatos leginkább. Milyen mértékig vagyunk mi sárkányok és a sárkányok olyanok pedig mi magunk? Úgy sejtem (és őszintén, ez valami ÚJ, most gondolok erre először) ez az érdeklődés talán vissza vezethető Eustace Clarence Scrubb-ig.


Szörnyeteg vagy Szent, alkotó vagy pusztító, bestiális vagy transzcendens, sárkányok – úgy mint mi mindannyian – tele vannak izgalmas lehetőségekkel.

A Seraphina világában rengeteg idegen szóval, kifejezéssel találkozhatsz. Hogy könnyebben megtanuljátok, hogy mi mit jelent, egy játékra invitálunk titeket. Minden blogon találtok egy leírást, melynek az idegen megfelelője a megfejtés. Természetesen a blogokon a bejegyzésekben segítséget is találtok!

Ahhoz, hogy esélyetek legyen a könyvnyereményre, mind az öt feladványt teljesítenetek kell!

Figyelem! A kiadó csak Magyarország területén belül postáz, valamint ha a nyertes 72 órán belül nem válaszol az e-mailben küldött értesítőre, akkor automatikusan új nyertest sorsolunk.


a sárkányok alfaja, nem tudnak átalakulni. Repülésre
képtelenek; két pluszkarjuk és rémes leheletük van. 

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük