Blogturné ~ M. Leighton: Down To You – Rajtad áll

Mielőtt bármit mondanék a történetről, a karakterekről, meg úgy en block a könyvről, úgy érzem nem árt tisztába tenni, hogy korosztályilag hol is helyezkedik el a Rajtad áll. New Adult vagy Felnőtt romantikus? Nos, a szereplők korát tekintve simán lehetne New Adult, ám fiatal koruk ellenére a történet nem a megszokott NA féle „találd meg a helyed a világban, próbálj ki új dolgokat” vonalat követi, és jóval erotikusabb is, mint a legtöbb NA, ezért inkább a felnőtt romantikus kategóriába sorolnám. 

A történetet spoiler mentesen nehéz, de talán nem is érdemes nagyon elemezni. A fülszöveg mindent elmond, amit csak lehet, anélkül, hogy bármilyen poént is lelőne. A Rajtad áll-t is azon könyvek közé sorolhatjuk, melynek egyik legnagyobb varázsa a titokzatossága. Egy könnyed, szexi olvasmány, megfelelő adag rejtéllyel, egy kis humorral, sok romantikával és temérdek szexszel. Igazából nincs benne semmi tanulság vagy bármiféle élet bölcsesség, egyszerűen csak azt teszi, amire megírták: leköt és szórakoztat. A csavar a sztoriban a fiúk háttértörténete, ez bolygatja fel a szépen egyenletesen csordogáló vizet, és ad egy mélyebb, több részen átívelő történetszálat a sorozatnak. Észbontó fordulat lehetett volna, ha nem lenne ennyire kivitelezhetetlen. Nagyon nem mennék bele, de egyelőre, amíg nem tudjuk száz százalékosan a sztorit, számomra teljesen logikátlannak tűnik. Mivel úgymond erre épített a sok titokzatosság és ez lett volna a nagy klimax, ezért vonok le emiatt fél pontot. 

A Rajtad áll szereplőgárdájának sikerült, az, ami azelőtt soha: szinte az összes létező érzést kiváltotta belőlem mindhárom főszereplő. Ebben sokat segített a több nézőpontos írásmód. Oliviát az elején sikerült megkedvelnem, annak ellenére, hogy egyáltalán nem szeretem az olyan szereplőket, akik nem becsülik meg magukat, és hagyják, hogy bárki átgázoljon rajtuk. Voltak jó pillanatai, és furcsa mód, valahol belül mélyen egy harcias, magabiztos lány volt, tehát nem volt egy reménytelen eset. Aztán ahogy haladt előre a történet úgy kezdett idegesíteni, ahogy a két fiúval játszadozott, aztán sikerült megutáltatnia magát a végére. Teljesen megértem, hogy mindkét sráchoz vonzódik – van oka rá -, de a tettei alapján egyetlen szóval tudnám csak illetni, de inkább jöjjön Cash és Nash. Mivel ikrek, egyértelmű, hogy mindketten őrülten szexik, ám két különböző módon. A külsejük megegyezik, legalábbis Ádám kosztümben, de személyiségük és stílusuk nem is lehetne ennél eltérőbb (és tudván, amit tudok, nagy piros pont az írónőnek ezért). Cash az ügyeletes rossz fiú: szemtelen, tüzes, vad, laza, és olyan mint egy hőkövető rakéta, mely addig követi célpontját, míg célba nem talál. Amit akar, azt meg is szerzi, és most Oliviát szemelte ki. Gondolom senkit nem lep meg, hogy az első jelenetétől kezdve ő volt a kedvencem, ez van. Sosem gyógyulok ki a rossz fiú imádatból. De nem is akarok! Mondhatnék én itt most szépeket, hogy több van benne, mint egy argentín macsóban, de ez ma már papírforma. Aki viszont kellemesen meglepett, az Nash volt. Ő Cash jinjéhez a jang. Az elegáns, jól nevelt, tanult Mr. tökéletes, akiket én rendszerint gyűlölök. Nash-sel viszont az a helyzet, hogy ő is tud tüzes és vad lenni, ahogy Cash is tud gyengéd és romantikus lenni. Amolyan étcsoki vs. tejcsoki effektus. Egyikkel sem jársz rosszul, és mindkettő finom. Ami kihozott a sodromból kettejükkel kapcsolatban, az az, hogy ha nem is tudták biztosra, de sejthették, hogy mindketten hajtanak Oliviára, mégis mintha nem testvérek, hanem riválisok lennének (igen, tudom, erre is kapunk magyarázatot, de akkor is osztottam volna egy-kettőt azzal a szívlapátot), szartak bele az egészbe, és mentek a csaj után, és még csak egyik pártjára sem tudtam állni.

És elérkeztünk a könyv legfontosabb részéhez. A romantika értelemszerűen mindennek a mozgatóereje. Akármennyire is elítélem Olivia cselekedeteit, tagadhatatlan, hogy őrülten szexi ez a könyv. Egy darabig nagyon élveztem, ahogy izzottak a lapok a szereplők közti szexuális feszültségtől. Imádtam Cash és Liv macska-egér játékát, de Nash gyenge szellője is felerősödött és úgy söpört el a végén, mint egy tornádó. Aztán az írónő beleesett abba hibába, amit rettentően gyűlölök, és amibe még a nagy bestseller írók is belekergetik magukat. Túl sokat adott a jóból. Egy idő után semmi más nem volt, csak ész nélküli szex. A forró jelenetek unalmassá, egyhangúvá váltak, és már úgy voltam vele, hogy teljesen mindegy kit választ Liv, csak döntse már el végre, költözzenek össze, aztán legyen vége a könyvnek, mert most már kezd átmenni full erotikába, amiben semmi más nem történik. Úgy érzem, ha hosszabb lett volna a könyv, sokkal jobban ellehetett volna osztani ezeket a jeleneteket, és sokkal többet láthattunk volna a szereplők kapcsolatából a lepedő akrobatikáknál. A végére persze megérkeztek az érzelmek, kiderült egy-két dolog, de ott már csak a pezsgőmre tudtam gondolni, amit a szexdömping közben behűtöttem.