Blogturné ~ Robin LaFevers: Sötét diadal

A XV. századi Franciaországban a Halál szolgálóleányát, Sybellát, kötelessége arra kényszeríti, hogy hazatérjen, abba a pokolba, ahonnan megszökött. Szerelem és kaland, történelem és varázslat, bosszú és megváltás keveredik a Gyilkos kegyelem folytatásában.
Sybella a gyásztól és elkeseredéstől félig eszét vesztve érkezik a kolostor küszöbére. A Halál szolgálóleányai készségesen menedéket adnak neki… a segítségnek azonban ára van. Sybellát, akinek természetes tehetsége van a halál és a csábítás művészetében, a kolostor a legveszélyesebb fegyverei között tartja számon. Ám ezek az orvgyilkos képességek nemigen vigasztalják, amikor a kolostor visszaküldi őt abba az életbe, amely kis híján megőrjítette. És miközben Sybella maga a Halál Istene által kovácsolt fegyver, a cél érdekében az istenség kénytelen életcélt találni a lány számára. Amikor a Halál szolgálóleánya a várbörtönben váratlan szövetségest talál, vajon a bosszún kívül talál magának mást is, amiért élni érdemes?

Rengeteg új sorozatba kezdtem bele mióta BtK tag lettem és tavaly a Gyilkos Kegyelem turné után ez volt az egyik olyan folytatás, amire már úgy vártam, mint óvódás a mikulásra. A potenciál, ami Sybella karakterében már akkor is megmutatkozott, illetve vele együtt a fantasy és orgyilkos szál vonzott, mint egy mágnes. Nagyon magasra tettem a mércét, és talán ez nagy hiba volt. A Sötét diadal ugyanis nem egészen érte el azt a hatást nálam, amit szerettem volna. 

A legnagyobb csalódásom Sybella karaktere volt és még mindig nem tudom, hogy miért. Amennyire imádtam a benne rejlő lehetőségeket, amiket 80%-ban ki is használt az írónő, még sem tudott megfogni teljesen. Valóban jó harcos, nemes lelkű és okos, de közben egy sebzett, esetlen fiatal nő is. Ezzel abszolúte nem lenne semmi probléma, sőt az ilyen karaktereket lehet igazán tisztelni, DE sokszor elfelejtettem, hogy mennyi minden rejlik benne, és néha kicsit lapossá vált. Talán az E/1 teszi ezt, nem tudom, de kissé többet vártam tőle. Ennek ellenére érdekelt a sorsa, csupán néha megráztam volna, hogy legyen biztosabb önmagában. 

Ezúttal a hősnőnk férfi társa, jelen esetben Rémlovag kevesebb rivaldafényt kapott, mint az előző rész hős lovagja, Duval. És ez így volt jó. Vagyis lett volna, ha nem pont akkor sziporkázik Sybella karaktere, amikor ezek ketten egy helységben tartózkodnak. Nagyon erős támogató karaktere volt Sybellának a romantika nélkül is, ezért kicsit bánom, hogy nem volt több közös jelenetük. Na jó, nem kicsit, nagyon bánom.  

A történetszál, bár egyszer-kétszer lankadt érdeklődéssel olvastam, nagyon tetszett. Rengeteg bonyodalommal, csavarral és drámával színesítette az írónő. A háborús szál, ami az első részben elkezdődött itt folytatódik, és bár picivel kisebb szerepet kap, mint a Gyilkos Kegyelemben, azért itt sincs elhanyagolva.  Sőt, ismét mennek a cselszövések, például ez hozza össze főhőseinket. A Fantasy, vagyis az Istenes szál itt sincs jobban kiemelve, mint Ismae történetében, viszont kissé bővült tudásunk. A könyv fő történetszála valójában Sybella, és az ő személyes története. Honnan jött, hová tart, mikkel kell megküzdeni az úton. Viccesen engem ez a történet kicsit a hobbit filmekre emlékeztetett. Egy igazi hullámvasút érzés, amire örülök, hogy befizettem.

Ha már megemlítettem Ismae-t és Duvalt is, megnyugtatok minden rajongót, igen fogtok velük találkozni még, bár nem túl romantikus helyzetekben. Rengeteg mellékszereplő volt, újak és visszatérőek egyaránt de akit én kiemelnék az Sybella ‘testvére’, Julian. Na ő aztán összetett karakter volt. Imádtam, gyűlöltem, és sajnáltam is. Érdekes volt végignézni jellemfejlődését, és Sybellával találgatni, hogy akkor ő most jó vagy rossz fiú-e. 

A romantikus szál igazából a végéig nem igazán tűnik ki, ezért is volt olyan üdítő Rémlovag és Sybella kapcsolata. Dinamikus és érdekes, teljesen hihető. Bizalomra épül, bajtársiasságra és barátságra. A Poison Study szerelmi szálához tudnám hasonlítani, csak itt elérte a kellő hatást. 

Különösen örültem, hogy az írónő nem félt egy kis szarkasztikus humort sem belecsempészni. 

Ám annak ellenére, hogy kissé csalódtam, a Sötét diadal ismét egy remek keveréke a történelmi és a fantasy (bár ebből még elbírt volna többet) szálnak. Egy valódi kaland izgalmakkal, tragédiákkal, olyan fordulatokkal, amiktől elszédülsz, és mindezt olyan karakterekkel élhetjük át, akik hamar belopják magukat az olvasó szívébe.