Sorozat: A varázsló Gyűrűje #2
Kiadó: Maxim
Oldal: 240
Megjelenés: 2014 Könyvfesztivál
Fordító: Komáromy Zsófia
Ár: 2 499,- Ft
Kedvezményes ár: 1 749,- Ft
Értékelés: 3 pont
A királyok sorsa folytatja Thor kalandos útját a férfivá és harcossá válás felé, ahogy egyre többet tud meg arról, ki is ő, és milyen erőkkel rendelkezik. Miután elmenekül a börtönből, Thor elszörnyedve értesül a MacGil király elleni újabb merényletről. Az uralkodó halála után a királyságban kitör a zűrzavar. Miközben mindenki a trónért verseng, tombol a családi dráma, a belviszály, a becsvágy, az irigység, az erőszak és az árulás. Trónörököst kell választani MacGil gyermekei közül, és valaki ismét megpróbálhatja kézbe venni a dinasztiák ősi kardját, hatalmuk forrását. De minden a feje tetejére áll: előkerül a gyilkos fegyver, és a merénylő nyaka körül szorul a hurok. Közben MacGiléket a McCloudok is fenyegetik, akik ismét támadni készülnek a Gyűrűn belülről. Thor igyekszik újra meghódítani Gwendolyn szívét, de talán nem lesz rá ideje: parancsot kap, hogy csomagoljon, és bajtársaival együtt készüljön fel a százpróbára, száz pokoli, kimerítő napra, amelyen minden légiósnak át kell esnie. De vajon mi vár rá itt?
Nem, ez nem egy kifestő könyv, sőt nem is képes mesekönyv a kicsiknek, bármennyire is megtévesztő az új borító. Aki olvasta az első részt, a Hősök Küldetését, az megnyugodhat, útközben nem lett belőle felkészítő füzet nagycsoportosoknak.
“Ha valami, ami ilyen biztos és stabil, váratlanul teljesen összeomolhat – hát mit remélhet akkor az egyszerű ember?”
A ‘Királyok sorsa’ viszi tovább az első részben megszokott cselszövéseket, politikai viszályokat. Azonban ezúttal Thor története egy kissé háttérbe szorult. A regény nem túl hosszú a maga 236 oldalával, ám az írónő sajnos nem tudta egy szintbe hozni a mérleg két oldalát. Egy idő után sajnos repetitívvé és unalmassá vált, hogy minden fejezetben minden szereplő a királyt gyászolja, még az is, aki egyébként örül a halálának, vagy nem, vagy mégis, de lehet, hogy mégsem? Igen, a regény valóban csak néhány nap alatt játszódik, de sajnos nem volt elég egyéb cselekményszál, hogy megfelelően kompenzálja a sok drámát.
“Az itt töltött időd csupán egy szempillantás. Ne hagyd, hogy az életed tönkretegye a félelem, bűntudat és megbánás! Élvezd ki a lét minden pillanatát! A legjobb, amit most MacGilért tehetsz, az az, ha élsz. Ha igazán élsz.”
Rice egyvalamit cseszett el irdatlanul, sajnos pont azt, ami értelmet adna a könyv fontosabb cselekményének. Felépít egy érdekes, komplex, varázslatos középkori világot, tele mitikus lényekkel, szörnyekkel, egymással háborúzó királyságokkal, varázslókkal, amikből egyelőre csupán egy csipetnyit láthattunk, a többi számunkra is mítosz. Ám ezzel még nem is lenne akkora probléma, hiszen kárpótolna minket a Gyűrű királyságában a soha véget nem érő politikai és családi viszály és a nagy kérdés, amin szinte az egész regény alapul, és amit minden szereplő – kivéve a bűnős – feltesz magának. Vajon ki ölte meg a királyt? Ki ne élvezne egy jó kis nyomozást, hogy aztán egy jó kis fordulattal találjuk ki, hogy ki a tettes! Hát úgy néz ki Rice nem szereti ezeket, ugyanis körülbelül a második fejezetben megtudjuk ki végzett az uralkodóval, pedig egy szép kis fordulat lehetett volna belőle. Ám ehelyett végigkövethetjük ahogy a szereplők kínkeservesen próbálják összerakni az egyértelműt, hogy vajon kinek lehet köze a gaztetthez. Talán itt jön ki az, amit még az első részben nem – vagy csak elvétve láttunk, hogy az írónő (és így mi sem) nem igazán tudja eldönteni kiknek szánja a sorozatot. Logikáját nézve a fiatalok élvezhetik igazán, az alapján megérdemeltem került a gyerekregények közé, viszont a politika, a gyilkolás, és a háborúskodás inkább az idősebb olvasókat szórakoztathatná.
“Az Úr nem a gőgösöket választja akarata beteljesítésére. Hanem a szerényeket. A legkevésbé szépreményűeket. Azokat, akikre senki más nem figyel oda. Ez még nem jutott eszedbe? Odahaza, a faludban egész nap robotoltál, apád juhait őrizted. Ezzel alapoztad meg, hogy egy napon harcos – igazi harcos – legyen belőled. Alázat és megfontoltság: ezek teszik az igazi harcost. Sosem érezted, hogy több vagy annál, mint az akkori életed? Hogy valami másra vagy hivatott?”
Minden egyéb részt, amikor nem gyászoltak, romantikáztak vagy próbálták megoldani a nagy rejtélyt élveztem, de főleg azokat, ahol a MacGil királyságán kívülre kalandoztunk. És VÉGRE találkoztunk a vadakkal is, bár nem sokat kaptunk belőlük, de sikerült felkelteniük az érdeklődésemet. Nagyok, rondák, félelmetesek és gonoszak. Teljes szerelem első látásra!
“Vezetőjük, Andronicus a csónak farában állt, és még magasabb volt, mint a többiek. Fajtája mintapéldánya volt.
(…)
sárga szeme villogott, ahogy ördögi mosolyt vetett a királyra, kimutatva éles fogait.
(…)
Csillogó nyakláncot viselt, amelynek aranyfüzérén ellenségei zsugorított fejei lógtak. Az ékszerhez nyúlta, megmutatva kezét, amely társaiéhoz hasonlóan három éles karomban végződött.”
Ami a szereplőket illeti, kaptunk bőven a régiekből is, de újak is beszálltak a játékba. Kedvenceim közé tartozik Kendrick, a hajdani király fattyú fia. Remélem megoldják valahogy, hogy a végén az övé legyen a trón (mert az túl mesés lenne, ha Thort ültetnék rá…). Argon, a druida, izgatja még nagyon a fantáziámat, aki körülbelül a MacGil királyok Merlinje, illetve a Vadak királya, Andronicus lehet még egy ász a pakliban. Thorral még mindig se veled se nélküled viszonyt ápolunk, nem igazán segített, hogy oly keveset láttunk most belőle, de nem is rontott semmin. Érdekel, hogy micsoda ő, honnan jött, mi a sorsa, mi vár rá, de a személyisége még nem fogott meg annyira. A többi karakter közül még Garethet emelném ki, akiről abszolút nem tudom eldönteni, hogy egy nagyon jó vagy egy nagyon rossz karakter. Az biztos, hogy skizofrén és az is, hogy szeretethiányos pszichopata, viszont ez teszi olyan érdekesen idegesítővé. Ő az a tipikus karakter, akit imádsz utálni.
“Csak azt szerezhetjük meg az életben, ami jár nekünk. Egyesek a végzettől kapnak mindent; másoknak el kell venniük.”
“Egy király meghal, és követi egy másik. Ez a világ rendje. Egy trónnak nem szabad üresen maradnia. Gyűrűnkön folyóként haladnak át a királyok. Mindegyikük uralkodása öröknek tűnik majd, de mind röpke lesz. A folyó árját semmi nem állíthatja meg ezen a világon. Se te, sem én. Mindez csupán bábok felvonulása a sors beteljesítésére. Ez a királyok sorsa.”
A könyvben a királynak van egy különleges, saját serege, kiknek a neve messzeföldön híres.
Játékszabályok:
2.) Kedveld a Dream válogatás Facebook oldalát! (KÖTELEZŐ)
3.) Írd be a helyes megfejtést! (KÖTELEZŐ)
4.) Oszd meg a turnét! (NEM KÖTELEZŐ)
5.) CSAK MAGYARORSZÁGRA szállítunk!
A blogturné további állomásai:
Április 18 – Deszy könyvajánlója
Április 19 – Könyvszeretet
Április 21 – Kelly Lupi olvas
Április 23 – Függővég
Április 25 – Dreamworld