Blogturné ~ Oliver Bowden – Assassin’s Creed: Fekete Lobogó

Mindenki tudja, hogy ezek általánosságban megválaszolhatatlan kérdések, egészen addig, amíg nem pontosítjuk. Nézzük az ‘Assassin’s Creed: Fekete Lobogó (Black Flag)’ esetében hogyan válaszolhatnánk meg ezeket a kérdéseket.Kalóz becsületemre mondom, nem tudom miért kapott annyi negatívat ez a regény. Hibátlan adaptációja és kiegészítője a játéknak. Azt is meg merem kockáztatni, hogy jobb is, mint az alapanyag. A videojáték rajongói között remélem számos olyan is akad, aki szeret olvasni, mert annak kötelező darab.

Hogy miért? Nem tudom milyen szinten és területeken dolgoznak ilyenkor együtt a játék készítői és a regény írója, és bár meglehet, hogy Bowden és az Ubisoft is másként látta Edward Kenway karakterét, és a regény főszereplője némileg eltér attól, aki az eredeti történetet ihlette, de akárhogyan is nézzük, Bowden egészen új értelmet ad kalóz orgyilkosunknak.

Míg a játék egy hajócsatával kezdődik, ezzel ellentétben a könyv első 180 oldala azt mutatja be, hogyan jutott Edward odáig. Hogyan ismerte meg Caroline-t. Az egyik dolog, amitől a könyv túlteljesít a játékon, azok Edward belső monológjai. Mivel E/1-ben van ez is megírva, mi is az ő életét élhetjük át az ő szemén keresztül. Sokkal jobban megérti az olvasó mit miért tesz, mit érez, hogy jár az esze. Persze a videojátékkal ellentétben, egy könyvnek ez a lényege. Ezért míg a játék kiváló szórakozást nyújt, a könyv egy teljesen új szemléletet, összetettebb karaktert, mint azt először gondolnánk. Még a humora is jobbnak tűnik a könyv után.


És hogy miért hibátlan adaptáció és miért ajánlanám mind a játékok rajongóinak mind pedig a könyvek kedvelőinek, azoknak is akik újoncok az AC világában?

Könnyű. Mert minden tökéletesen benne van, ami a játékban és egy cseppet sem érződik rajta, hogy játék alapján íródott. Irigylem Bowden-t, hogy azokat a dolgokat, amiket a játékban a játékos irányít, (pl.: harc, világ felfedezés, hajócsaták) ennyire látványosan, tökéletesen, érdekesen és kreatívan beletudja szőni a történetbe. Igaz, hogy néha-néha él írói szabadságával és változtat a helyszínek kinézetén, napszakokon, akadályokon, helyenként kisebb események sorrendjén is és hasonló apróságokon, de ez tényleg csak annak tűnik fel, aki egyszerre olvassa és játszik (mint én – ki ne próbáljátok otthon, veszélyes!), és sokkal inkább ad egy pluszt, mintsem elvesz belőle és sokkal hangulatosabbá teszi a jelenetet. A párbeszédek többsége szinte szóról szóra egyezik, hol kevesebb, hol pedig több egy-egy jelenetben. Míg a játék esetében ez a röpke 10 (plusz-minusz 1-2 év, attól függ melyiket nézzük) év nem nagyon hat meg minket. Rengeteg dolog történik látszólag rövid idő alatt. A regény esetében viszont az olvasó is érzi azt a 10 kemény évet és annak ellenére, hogy nem interaktív mégis jobban részesei lehetünk Edward életének. A mellékszereplőkkel is könnyebben barátkoztam meg, mint a játék esetében, hiszen belőlük is kicsit többet láttam. A megszokott orgyilkosos szál kissé háttérbe szorult, vagy mondjuk úgy jobban összeolvadt a kalóz szállal, de ez egyáltalán nem ront rajta. Értelemszerűen a játék jelenkori jelenetei a könyvből kimaradtak, viszont egyre jobban összeáll a kép a sorozatot átívelő történetből.

Ahogy azt már említettem fentebb, a történet kicsit korábban, másként kezdődik, így másként is ér véget. És kövezzetek meg, de én akkor is kimondom: MIÉRT NEM LEHETETT EZT A JÁTÉKBA IS BELEÍRNI?? Gyönyörűen ér körbe a végére a sztori és – leszámítva a könyvből kimaradt Anne énekét, ami a játék végének fénypontja szerintem-, sokkal csavarosabb, ütősebb véget kapott a könyv.

Most azokhoz szólnék, akik nem szoktak még rá a játékra, és talán soha nem is fognak, de felkeltette az érdeklődésüket Edward Kenway története: Ne törődjetek a játékkal! (err, micsoda?! Bitófára a galáddal!!) De komolyan, egyáltalán nem kell kockának lenned, ahhoz, hogy ugyanúgy élvezd, mint a franchise veterán rajongói.  Az Assassin’s Creed: Fekete Lobogó egy fantasztikus utazás minden kalandozni vágyó lélek számára. Ha szereted az izgalmas, középkori harcokat, hajócsatákat, vérontást minden mennyiségben – merthogy Bowden nem szépített! -, összeesküvéseket, szövetségeket, árulásokat és egy rendkívül összetett “anti-hőst”, akkor ne habozz. Fedélzetre, matróz!

Számomra tökéletes kerettörténetet alkotott Bowden és csapata a remekül átemelt elemek köré. És ez az, barátaim, amiért egy könyv mindig jobb lesz egy játéknál djkashdjsdjkanhdkasd……

Oké, na hol az az AC parancsikon???????

U.i.: Jaj majdnem elfelejtettem… Szebegyinszki Szilvia egy isteni fordító!! Hatalmas piros pont neki!

U.i.2: Aki egyébként kalózos sztori hiányban szenvedne, bátran ajánlanám a STARZ csatorna Black Sails c. tv-sorozatát, melyben szintén feltűnnek a történelem híres kalózai, pl: Jack Rackham, Charles Vane és Anne Bonny.