Blogturné ~ Richelle Mead: Vámpírakadémia

Jó hír? Ezúttal sem jöttünk üres kézzel, hiszen ismét készültünk egy nyereményjátékkal.
Még jobb hír? 5 szerencsés nyertes egy páros belépőt nyer a Vámpírakadémia film budapesti premier előtti vetítésére a Big Bang Media Kft és a Hivatalos Magyar VA rajongói Klub felajánlásából!! 

Kiadó: Agave Könyvek

Megjelenés: 2009
Hossz: 236 oldal
Fordította: Farkas Veronika
Besorolás: YA, fantasy

A világsikerű sorozat első kötetében Lissa Dragomirt és Rose Hathawayt két év bujkálás után elfogják és visszazsuppolják a Montana erdőségeinek mélyén megbúvó Szent Vlagyimir Akadémia vaskapui mögé. A vámpíriskola a mora uralkodói családok és dampyr testőreik számára szolgál oktatóhelyül.
Az akadémia falain belül a két lánynak különböző viszálykodással, rosszindulatú pletykákkal, tiltott szerelemmel és fenyegetésekkel kell megbirkóznia. De mindketten tudják, hogy a legnagyobb veszély a kapukon kívülről leselkedik rájuk.

A ‘Vámpírakadémia’ az első könyvek között volt, amik megszerettették velem az olvasást. Rose Hathawaynek és történetének különös helye van a kis könyvmoly szívemben. Ez is egy olyan könyv(sorozat), ami folyamatos harcot vív a sztereotípiákkal, hiszen nem elég, hogy ifjúsági, de ráadásul a ‘vámpírok’, ‘tinilányok’ és az ‘iskola’ szavak is szorosan kapcsolódnak a történethez, elrémisztve így az olvasók többségét. Ezen persze a direkt tinilányoknak kiélezett fülszöveg sem segít. Bár valóban tagadhatatlan, hogy a sorozat első kötete, a ‘Vámpírakadémia’ jócskán bővelkedik a gimis élet drámáival és fénypontjaival, de a történet ennél sokkal többről szól. Annak ellenére, hogy ez a rész még nincs tele akcióval és kalandokkal, leköt és szórakoztat bárkit, mint a sokkal izgalmasabb folytatások. Ez pedig főként a világfelépítésnek és a karaktereknek köszönhető. 

A ‘Vámpírakadémia’ világa nem a tipikus modern vámpíros mitológián alapul. Mead egy híres román florklórból építette fel a sorozat világát, amiből egyre többet és többet látunk a sorozat során. az első kötetben megismerhetjük a három vámpír fajt; A Morákat (jó vámpírok, akik békében élnek az emberiséggel), a Dampyrokat (félig vámpír, félig ember mora testőrök) és a Strigákat (ők a világ mumusai, a lélektelen, halhatatlan gonosz vámpírok). Emberi viszonylatban, a politikusok, a katonák és az ügyvédek. De viccet félretéve, Mead tökéletesen ötvözi az emberi és a természetfeletti faj jellemeit. Bár a morák nem fenyegetik az emberiséget -egyelőre-, ők sem mind szentek. Köztük is vannak romlott, hataloméhes, önző egyedek, és a világuk egyáltalán nem mentes a belső viszályoktól és veszélyektől. Emellett egy erős fantasy elemet is beleépített az írónő, méghozzá a mágiát. A moráknak nem csak felturbózott érzékekkel rendelkeznek, de legtöbbjük elementális mágiát is birtokol. Irányítani tudják az öt elem egyikét; tűz, víz, föld, levegő, lélek, melyek közül a lélek a legritkább. Emellett mágikus tárgyak – megigézett nyakláncok, karók, illetve lények is (pl. a pszi-kopók, morák irányította, farkas szerű mágikus lények) is fel-fel tűnnek. 

A kötet alappillérjei kétségkívül a szereplők közötti kapcsolatok. A középpontban a Rose(dampyr) és Lissa (mora) közti erős barátság, már-már testvériség áll. Bár Lissa karaktere nekem közel sem volt annyira szimpatikus, hogy ugyanúgy aggódjak érte és törődjek vele, mint Rose, de a kettejük erős kapcsolata figyelemre méltó és talán ez az egyik olyan dolog, ami legjobban megkülönbözteti  a Vámpírakadémiát a többi hasonló műfajú könyvtől. Ez nem a mindent legyőző szerelem mágikus története. Annál sokkal komolyabb. Itt a barátság, testvériség, összetartás malma hajtja a történet vizét. Persze a romantikus szálak sem maradhatnak el, úgyhogy a romantika kedvelőinek lesz bőven miért szurkolni, tekintve, hogy nem egy, de egyből két tiltott szerelem is bimbózik a karakterek közt.

De talán a legeslegnagyobb húzóerő a főszereplő, Rose Hathaway. Mivel az ő szemén keresztül követjük az eseményeket, az ő fejében vagyunk, nem elhanyagolható a jó karakterfelépítés. Rose egy külön kaszt a YA hősnők közt. Nem találsz hozzáfogható főhősnőt minden sarkon. Szókimondó, impulzív és harapósan vicces. Előbb jár a szája, mint az esze és kifejezetten előbb ütök, aztán kérdezek típus. Muszáj idéznem a film rendezőjét, Dan Waters-t, aki tökéletesen összefoglalta Rose karakterét: “Rose inkább egy olyan karakter, akit akár Robert Downey Jr. vagy Johnny Depp is alakíthatna, mintsem olyan unalmasan őszinte vagy egyenesen szerencsétlen, magatehetetlen női főszereplők, amilyenek uralják manapság a mozivásznat.” Ezzel az állítással, az első szótól az utolsóig teljes mértékben egyetértek. Bár egyáltalán nem komédia, Rose karaktere (szarkasztikus) humort és vadságot visz a történetbe és 100% garancia, hogy a könyv végéig jól szórakozik az olvasó.

Ami a mellékszereplőket illeti, a három legfontosabb Lissa (mora), Dmitrij (dampyr) és Christian (mora). Lissa az egyik mora nemesi család, A Dragomirok sarja, Dmitrij egy dampyr testőr, akit Rose kiképzésével bíztak meg (szegény pára), Christian pedig egyfajta számkivetett, annak ellenére, hogy benne is nemesi vér folyik. Dmitrij a diákok szemében az orosz isten, ami két dolgot jelent: nem akarsz  az ellensége lenni, mert már áshatod is a sírodat illetve olyan Chris Hemswroth féle isten, csak orosz változatban. Azaz S-Z-E-X-I. Hideg, távolságtartó, kimért… legalábbis az idő többségében. Persze minden szív felolvasztható, khm. Christian karaktere annyira komplex, hogy azt nem lehet leírni, őt meg kell ismerni. Okos, hűséges, forrófejű (nem véletlen, hogy a tűz elemre specializálódott), magának való, de ugyanakkor hihetetlenül vicce is (Rose-zal való szájkaratéi megérnek egy misét). Ám még őt is meglövi Cupido nyila. Rajtuk kívül bőven van még mellékszereplő, ki fontosabb, ki nem. Mindegyikük okozhat meglepetést, válthat ki erős érzelmi reakciókat.

Egy szó, mint száz, a ‘Vámpírakadémia’ azon kevés YA sorozatok közé tartozik, amit bárkinek, bárhol, bármikor ajánlok, és, amit bármikor és bárhol újra elolvasok és ugyanúgy élvezem, mint első alkalommal. Félre az előítéletekkel, kapd kézbe és merülj el a Vámpírakadémia fantasztikus, egyedi, friss, izgalmas és humortól nem mentes világában!

Kedvenc karakter(ek): Rose, Christian, Viktor
Kedvenc idézet(ek):

– Nem csináltam semmit rosszul!
Dmitrij farkasszemet nézett velem, miközben megfogta a csuklómat, de nem nézett ki olyan szigorúnak, mint edzés alatt. Olyan volt, mintha viccesnek találná a dolgot.
– A csatakiáltásod meglehetősen árulkodó volt. Legközelebb próbálj meg csendben maradni!
– Számított volna bármit, ha csendben maradok?
Dmitrij elgondolkozott.
– Nem. Valószínűleg nem.

– Azt mondta, hogy ha nem órán vagy edzésen vagyok, akkor a szobámban kell maradnom. De mi a helyzet a vasárnapi misékkel? Szerintem nem lenne túl igazságos, ha megvonnák tőlem a lelki… ööö, szükségleteimet.
(…)
– Nem is tudtam, hogy vannak lelki szükségletei.
– Miközben távol voltam, megtaláltam Jézust.
– Az anyja nem ateista? – kérdezett vissza az igazgatónő szkeptikusan.
– Az apám pedig valószínűleg muzulmán. De én a saját utamat járom. És nem lenne szabad letérítenie engem róla.

– Folyamatosan ilyen helyzetekbe keveredek, elvtárs. […]
– Ne hívj így! Fogalmad sincs, miket beszélsz.
– Dehogy nincs. Tavaly dolgozatot kellett írnom Oroszországból és a Szovjetfúzióból.

– Lehet, hogy vad és neveletlen, de ha van benne tehetség…
– Vad és neveletlen? – vágtam közbe. – Ki vagy te egyáltalán? Valami bevándorló szakmunkás?
– Belikov mostantól a hercegnő testőre – válaszolt Kirova. – A hivatalos testőre.
– Olcsó külföldi munkaerőre akarják bízni Lissát?

 – Akkor most válaszolj a következőre: tételezzük fel, hogy sikerül ismét elrabolnod őt, és eljuttatnod egy bevásárlóközpontba. Mialatt ott vagytok, megtámad egy striga. Mit teszel?
– Attól függ, melyik boltban vagyunk.

 Pusztán a család alapján döntjük el, hogy ki „fontos”, és ennek az a vége, hogy ezekből az elcseszett emberekből lesznek a döntéshozók.