Könyv

Kritika ~ Victoria Scott: The Collector

0 11

“Well, if you didn’t like that, this is going to feel like a swift kick to the nuts.” 

Szerző: Victoria Scott
Cím: The Collector
Sorozat:  Dante Walker #1
Műfaj: Felnőtt Urban Fantasy
Kiadás: 2013.04.02. Entangled Teen
Oldal: 400
Értékelés: 3 pont

He makes good girls…bad.

Dante Walker is flippin’ awesome, and he knows it. His good looks, killer charm, and stellar confidence has made him one of hell’s best—a soul collector. His job is simple, weed through humanity and label those round rears with a big red good or bad stamp. Old Saint Nick gets the good guys, and he gets the fun ones. Bag-and-tag.

Sealing souls is nothing personal. Dante’s an equal opportunity collector and doesn’t want it any other way. But he’ll have to adjust, because Boss Man has given him a new assignment:

Collect Charlie Cooper’s soul within 10 days.

Dante doesn’t know why Boss Man wants Charlie, nor does he care. This assignment means only one thing to him, and that’s a permanent ticket out of hell. But after Dante meets the quirky, Nerd Alert chick he’s come to collect—he realizes this assignment will test his abilities as a collector, and uncover emotions deeply buried. 

Évek óta húztam, halasztottam a könyvet, mert mégiscsak YA, de annyi áradozást láttam Dantéról (na meg eleve imádom ezt a nevet), és a fülszöveg jó kis vicces sztorit ígért, hogy végre rávettem magam. És ismét rájöttem, hogy miért nem adok a hype-ra.

Dante szemszögéből, ráadásul e/1-ben van megírva a történet. Az első pár oldal/fejezet azt hozta, amit vártam: a srác nagy arc, szinte az összes oldalon könnyesre röhögtem magam. Nagyszájú, egoista kaszás (igazából lélek gyűjtő, de ez hülyén hangzik), over the top humorral, ami az elején tényleg szórakoztató, főleg, hogy minden tökéletessége ellenére azért például fél a macskáktól (teljesen meg tudom érteni).

„Because it’s a freakin’ cat. In case you missed the memo, I. Hate. Cats. I loathe them. They’re built with creepy little teeth and finger blades.” 
– Dante Walker

Szóval, itt még eléggé optimista voltam, hisz ha a narrátort/főszereplőt imádom, annyira nem lehet rossz.

Aztán bejött a képbe az alap sztori, ami szintén kapott egy plusz pontot, nekem nagyon tetszett. Röviden: említettem, hogy Dante egy kaszás/lélek gyűjtő, a legjobb a szakmában. A lélekgyűjtők a pokolnak dolgoznak SPOILER, vagyis feladatuk, hogy mindenféle „bűnökért” egy-egy „pecsétet” aggassanak a lelkünkre. Amekkora az elkövetett bűn, akkora pecsétet kapunk, és amikor meghalunk ez határozza meg, hogy hová kerülünk. Ilyen pecséteket automatikusan is kap a lélek, egy-egy bűn után, és míg ezek kicsik és feketék, a gyűjtőké nagyobbak és különböző színűek – Dantéé piros –, így tudják melyik pecsét melyik gyűjtőhöz tartozik (nem mintha ennek lenne nagy jelentősége, inkább csak versengés szempontjából). Gyűjtőkből azonban csak 6 van, ezért leginkább egy-egy területre fókuszálnak, ahol több lelket gyűjthetnek a Pokol csapatnak (ja, merthogy ez is egy verseny a Pokol és Menny, azaz Lucifer (Boss Man) és Isten (Big Guy) közt, amelyik lényegesen több lelket gyűjt be, annak kapui megnyílnak a Földre or some shit)

„It’s not as bad as it sounds. I’m kinda like Santa Claus. We’re both jolly guys with a passion for frosted cookies, the color red…and sorting souls.” 
– Dante Walker

A számok Dante neve mellett azonban mostanában egyre csökkennek, ezért a gyűjtő mindent megtesz annak érdekében, hogy fenntartsa imidzsét, és hogy feljebb lépjen a ranglistán, hogy ne kelljen többé az Alvilágba látogatnia és végérvényesen is a Földön maradhasson, mint lélek igazgató (Soul Director). Egy nap egy furcsa megbízást kap a Főnöktől: egy fiatal lány, Charlie lelkét kell begyűjtenie 10 nap alatt. A furcsa az egészben, hogy eddig még sosem küldtek egy gyűjtőt sem egy bizonyos ember után, ebből tudjuk, hogy Charlie nem egy sima mezei polgár lesz. Dante különösebben nem foglalkozik a dologgal, optimistán beleveti magát a munkába ééés innen kezdődnek a bajok, a történetben is és a könyvvel is.

Charlie egy igazi antiszociális nerd, nem a szépségért szeretik, csetlik-botlik, naiv tinédzser, viszont a szíve hatalmas. Tök szerethető karakter, ugye? HÁT NEM AZ!! Nekem semmi bajom azzal, ha egy karakter nem szép, és nincs akkora önbizalma mint egy ház. Na de, ha egy író csak arra építi fel a főszereplőjét, hogy mennyire csúnya, esetlen, és mindegy, hogy mennyit adományozik, mennyi emberen segít, a sztorija leginkább arra fókuszál, hogy bármit megtenne azért, hogy szép legyen, mert másként nincs értelme az életének (ami azért vicces, mert folyamatosa azt hangsúlyoztatja Dante, hogy a csaj mennyire szereti az életet…), akkor képtelen vagyok szeretni. Arról nem is beszélve, hogy a szerelmi szál csak akkor teljesül be, amikor Charlie szép lesz. No comment. A másik része a naivitása, ismerek pár iszonyat naiv embert a való életben, de ez a csaj mindenkin túltesz. Mindenkinek elhisz mindent, sosem gyanakodik semmire, mindent megbocsájt, mindenkiben a jót látja, stb. Lehetett volna a neve Catastrophe, sokkal jobban illett volna hozzá. És persze ő a világ megmentője, a kiválasztott.

Dante karakterét hamar sikerült elcseszni, úgy a 3. fejezet környékén már utáltam (rövid fejezetek vannak). Kíváncsi voltam, hogy lesz ebből szerelmi szál:

“My eyes widen at the sight of her. This is the girl Boss Man is after? She looks like a
porcelain doll…beat three times with an ugly stick.” 
– Dante Walker

„Her wavy hair falls to mid-waist, and I think how she looks better this way. From the back.” 
– Dante Walker

A szerethető karakterek 90%-a annyira ronda, hogy Dante nem tudja megállni, hogy ne kommentálja:

“Dante, this is Annabelle.”
No. No way. That name is reserved for females with grace and elegance, not this girl. This girl is…beastly. “Annabelle,” I say. “It suits you.” 
– Dante Walker

Dante igyekszik összebarátkozni Charlieval és barátaival, hogy közelebb kerüljön hozzá és minél több bűnös (fun) dologra rá tudja venni. A lány belső tulajdonságai, vagyis a jó szíve, egyre nehezebbé teszi Dante munkáját, a fiú azon kapja magát, hogy idővel egyre kevésbé élvezi a dolgot. Néha úgy éreztem ő sem tudja, hogy mit gondol a lányról, mit érez vele kapcsolatban. Egy biztos: mikor kezd kifutni az időből drasztikus módszerhez folyamodik, amit évek óta nem használtak. Hazugsággal ráveszi a lányt, hogy írja alá a pokoli szerződést, amiért cserébe kérhet bármit (minél több mindent kér, annál többet veszít a lelkéből). És a csaj még el is hiszi, hogy mindez Isten ajándéka. WTF? A lényeg, hogy ez így megy egy jó darabig, aztán ahogy Charlie egyre szebb és szebb lesz Dante rájön, hogy szerelmes belé (duh), és ezt egy hősies önfeláldozással bizonyítja be neki a végén egy fejetlen hajsza közepette. Ja egyébként ilyenkor már egyáltalán nem humoros a csávó, úgyhogy kínomban röhöghettem csak az egészen.


A történet nincs lezárva, hiszen van még két könyv, de nekem ez is sok volt ebből a két jómadárból, bármennyire is érdekel a háttérsztori.

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások