Könyv

Kritika – Sherrilyn Kenyon: Seize the Night

0 21
Cím: Seize the Night

Szerző: Sherrilyn Kenyon
Sorozat: Dark-Hunter #7
Hossz: 368 oldal
Műfaj: Felnőtt urban fantasy
Kiadó:  Piatkus Books
Külföldi megjelenés: 2005. Február 24.
Értékelés: 4 pont

Valerius nem egy népszerű Sötét-Vadász – Római, ami azt jelenti, hogy a jó részt görögökből álló Vadászok jelentősen neheztelnek rá és civilizációjára, amiért azok leigázták őket. Az sem könnyíti meg a dolgot, hogy Valerius nagyon is tisztában van az arisztokratikus hátterével és származásával, és aszerint él. Így jót tesz neki, amikor belefut Tabitha Devereaux-ba.

Tabitha pimasz, szexi és esze ágában sincs komolyan venni a férfit. (Nem beszélve arról, hogy ő az ikertestvére a hajdani Sötét-Vadász Kyrian-Val halálos ellensége feleségének.) Amit Tabitha viszont nagyon is komolyan vesz, az a vámpírok vadászása és gyilkolása.

Hamarosan neki és Valnak a Daimonok leghalálosabbikával kell megbirkózna-valakivel, akinek sikerült visszatérnie a halálból, valaki, aki komolyan neheztel mindkettőjükre. Hogy megnyerjék a gonosz elleni csatát, Valnak meg kell tanulnia lazítani, bízni és mindent konckára kell tennie, hogy megvédje azt az embert, akit utál és a nőt, aki az őrületbe kergeti.



értékeljünk:

Amiért igazából olyan nagyon el akartam olvasni ezt a részt, az a Nick és Ash között lezajlott fiaskó. Tekintve, hogy össze-vissza haladok a sorozattal, nekem ez kimaradt, és nem értettem miért olyan “felhős” később a kapcsolatuk. Ám a válaszon kívül sokkal többet kaptam ettől a könyvtől. Eleinte nehéz volt odafigyelnem rá, főleg a töltelék részeknél, amikor igazából semmi sem történt, de azt kell mondjam, hogy Valerius és Tabitha nagyon jó kis főszereplő páros volt. Mivel rövid távon, ha egyesével nézzük, a DH könyvek karakter centrikusak  így elég fontos, hogy megkedveljem a főszereplőket, nem elég csak ha néha néha felbukkan egy két általam kedvelt karakter mellékszerepben. Az egy pluszt kell, hogy adjon a könyvhöz, és régen rossz, ha ellopja a reflektor fényt attól, ami a lényeg lenne. 

Tabby és Val külön külön is szórakoztató és érdekes karakter, bár két teljesen különböző személyről van szó. Viszont pont ezért tökéletesen kiegészítik egymást, ezzel jó néhány poénos és irigylésre méltó pillanatokat okoznak az olvasónak. Tabby a nagyszájú “kissé” forrófejű vámpír vadász, aki saját szabályai szerint él. Okos, rendkívül jó megfigyeli és a legtökösebb ember csaj az egész DH sorozatban. Azonban meg van áldva – vagy átkozva egy különleges képességgel: “empátia”. Ugyanazt érzi, mint a körülötte lévő emberek, gyakran pont ez hozza ki a sodrából. Talán emiatt is nagyon jó párja Valeriusnak, aki sosem mutatja ki érzelmeit, mindig a hideg Római tábornok álarca mögé bújik. Imádtam, hogy ezek ketten ennyire különbözőek voltak, és Valerius néha tényleg olyan volt, mint aki most lépett volna ki a történelem könyvekből egy modern világba, ráadásul Tabitha őrült világába. Val élettörténete kicsit hasonlított nekem Styxxére, amikor Zarek bekerült a képbe. Teljesen olyan volt a kettejük kapcsolata, mint Ash és Styxxé, csak kevesebb szörnyűséggel. Valerius mindenki számára a rossz fiú. Kyrian, Julian és Amanda kifejezetten negatív mellékszereplők voltak a Valerius elleni folyamatos személyes hadjáratukkal. 
Na de a mellékszál is érdekes, volt itt minden, Stryker, Apollymi, egy titokzatos visszatérő “vendég”, és persze szokás szerint mindenkinek más és más a célja, attól függetlenül, hogy összedolgoznak. Akció téren sajnos nem kaptunk túl sokat, és a titokzatos személy kilétét is hamar megtudtuk, de akadtak azért érdeke jelenetek: ahogy Stryker kiderítette, hogy valójában Ash micsoda, a végső harc, ami nem volt kifejezetten túl izgalmas, de tény és való, hogy megváltoztatja a további könyvek hangsúlyát. Vannak halálesetek is, és itt fut zátonyra Ash és Nick csodálatos barátsága.
Kedvenc karakter(ek): Tabitha, Valerius, Nick
Kedvenc jelenet(ek): Tabby és Val első találkozása
Kedvenc idézet(ek):

The tallest Daimon, who stood even in height to Valerius, laughed. “How nice of Acheron to send us a playmate.”
Valerius pulled his two retractable swords from his coat and extended the blades. “Play is for children and dogs. Now that you have identified which category you fall into, I’ll show you what Romans do to rabid dogs.”

“I hear some godawful kind of music from outside, horns blaring, and I’m in a house with a mohawk cuckoo bird, a transvestite, and a knife-wielding lunatic.”
 “Why are you at Tabitha’s?” Acheron asked.

Better to be feared than liked. His father’s words rang in his ears. People will always betray someone they like, but never someone they truly fear.
It was true. Fear kept people in line. He more than anyone knew that.

“It’s not my fault I stab all the fanged people. They shouldn’t look like Daimons.”
“I didn’t look like a Daimon, but you stabbed me.”
“Yeah, well, you looked like a lawyer so I had to kill you. It was a moral imperative.”

“There are always three sides to every memory, Z. Yours, theirs, and the truth, which lies somewhere in between the two.”

“What the hell are you?”
“I’m her godfather, with a heavy emphasis on the god part.”

“You don’t look right.” Valerius cupped her face.
“I think you look beautiful.”
“I think I should stake him again just for good measure,” Kyrian said.

Összességében: 

Nem túl izgalmas, de még mindig nagyon jó kis könyv, jó főszereplőkkel, érdekes fordulatokkal, poénokkal, családi viszályokkal. Érdemes elolvasni. 

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások