Könyv

Kritika ~ Nalini Singh: Lord of the Abyss

0 60




Szerző: Nalini Singh
Cím: Lord of the Abyss
Sorozat: Royal House of Shadows #4
Műfaj: fantasy-romantikus
Hossz: 288 oldal (e-book)
Külföldi megjelenés: 2011 November
Külföldi kiadó: Harlequin Nocturne
Értékelés: 4.5 pont

Once upon a time…the Blood Sorcerer vanquished the kingdom of Elden. To save their children, the queen scattered them to safety and the king filled them with vengeance. Only a magical timepiece connects the four royal heirs…and time is running out.…

As the dark Lord who condemns souls to damnation in the Abyss, Micah is nothing but a feared monster wrapped in impenetrable black armor. He has no idea he is the last heir of Elden, its last hope. Only one woman knows—the daughter of his enemy.

Liliana is nothing like her father, the Blood Sorcerer who’d cursed Micah. She sees past Micah’s armor to the prince inside. A prince whose sinful touch she craves. But first she has to brave his dark, dangerous lair and help him remember. Because they only have till midnight to save Elden.


A Lord of the Abyss a negyedik része a Royal House of Shadows sorozatnak, melyet Gena Showalter, Jill Monroe, Jessica Andersen és Nalini Singh közösen ír.


Ez egy rövid sorozat, minden részt más író ír, de van egy alap háttértörténet, ami az összes rész alapja. A sztorik négy királyi testvéren és Elden királyságán keresztül kapcsolódnak. 

értékeljünk:

Kezdjük az elején, vagyis azzal, hogy hogy jutottam hozzá. Megjelenés előtt (2011 november) kaptam a NetGalley-ról kritikáért cserébe. De vagy időm vagy kedvem nem volt elolvasni. Jelenleg is olvasói válságban vagyok, ami nagyjából azt jelenti, hogy bármelyik kedvencemet újra tudom olvasni, de mostanában azon kaptam magam, hogy felveszek egy új könyvet, elolvasok pár oldalt és elkezdek egy másikat, de azt is vagy félre rakom vagy nagyon lassan haladok vele. Mindegy, a lényeg, hogy nézegettem a NetGalley könyvtáramat és láttam, hogy még meg kéne írnom a kritikát a LoTA-hoz. Hál’Isten megtaláltam az olvasói válság tökéletes ellenszerét: HANGOSKÖNYV!!

Isabelle Gordon fantasztikus narrátor volt. Általában nem szeretem a női narrátorokat (vagy szarrá röhögöm magam rajtuk, jó példa erre a Cat & Bones hangoskönyvek, vagy kiszaladok a világból), de ez a nő fenomenális. Na de miért is fontos ez? Azért, mert nem vagyok benne biztos, hogy ha én magam olvastam volna, akkor is ennyire tetszene a könyv. Ahogy már feljebb említettem ez a sorozat 4. és egyben befejező része, de én ezt olvastam először (aki ismer, azt ez nem lepi meg – majdnem minden sorozatot össze-vissza olvasok). Nalini jó munkát végzett és szépen elmagyarázta a lényeget. Úgyhogy önálló könyvként is olvasható. 
A bennem elbújó (nagyon mélyen) gamer egy remek játék háttértörténetet lát a sztoriban.
A film imádó énem egy jó kis filmet/sorozatot szeretne (kicsit olyan, mint a Legend of the Seeker) .
Az olvasó lényem pedig nagyon élvezte. 
Mivel a másik 3 részt nem olvastam, így azokról nem tudok véleményt mondani, de a Lord of the Abyss egy tündérmese felnőtteknek. Nem tudom ki (és hogyan) jött elő az alap sztorival, de KÖSZÖNÖM!! Mindig is odáig voltam az ilyen mágikus világban játszódó kalandozós cuccokért. 

A könyv elejétől kezdve az utolsó pár fejezetig a Fekete Kastélyban játszódik, ahol a hősnőnk; Liliana próbálja emlékeztetni (csak finoman) az Abyss őrét (Guardian of the Abyss – megszámoltam ez a megszólítás hányszor hangzott el: 48-szor. Értem én, hogy nem emlékezett és nem is akart a rendes nevére, de már kezdett idegesíteni, hogy 4 percenként ezt hallom) a múltjára, a családjára és, hogy ki is ő valójában. Naná, hogy a nagy ember nem nagyon akar együttműködni (hála egy átoknak, amit Liliana drága apucikája szórt rá). Viszont egyre fogy az idő és vele az esély, hogy Elden és népe megmeneküljön, és legyőzzék a Vérmágust (Blood Sorcerer). A Sötét Úr azonban nem tudja, hogy Liliana kicsoda valójában. Nem tudja, hogy Lili a lánya annak férfinak, aki elvett tőle mindent, beleértve az emlékeit. 
A mágia mindenhol jelen van. Számos különböző mágikus lények tűnnek fel és segítik vagy éppen meg akarják enni hőseinket, Elden népének ereiben is ott csörgedezik a mágia. Tényleg látod a szemed előtt, hogy milyen gyönyörű volt Elden fénykorában. 
A szexuális feszültség… nos, mégiscsak Nalini könyvéről beszélünk! Tökéletesen felépített, már az én agyamat húzta mire elértünk…áááh nem is tudok mit mondani, OLVASD EL A KÖNYVET!! 
Akció… itt jön az, amit az elején említettem, hogy nem biztos, hogy ha nekem kellett volna olvasni, ennyire tetszett volna (bár eget verő problémám nem volt). Amíg a kastélyban vagyunk, szinte semmi nem történik, azon kívül, hogy Liliana puhítja a nagyságos urat – ami sokszor vicces, főleg ha a sötét úr kicsit felszabadultabb. Ami kifejezetten tetszett, hogy néha-néha a fókusz Micah-n már megint ez a név grrr, azaz a Sötét Úron volt és láthattuk mi is a feladata az Abyss Őrzőjének. Viszont, amikor a két jómadár elindul megmenteni a világot, attól kezdve egy perc nyugtunk sincs annyira eseménydús. Amit az első 150 oldalon nem kaptunk meg, azt itt jól bepótoltuk. Esküszöm nehezebb volt az utuk a célig, mint Frodónak eljutni a Végzet Hegyéhez. De aggodalomra semmi ok, ettől még lehet követni az eseményeket és nagyon is élvezhető. 

A karaktereket imádtam.

Liliana egyáltalán nem hibátlan. Nem úgy néz ki, mint egy szupermodell, még csak meg sem közelíti. De nagy szíve, bátorsága van. Sajnos ez egy szőrnyű múlttal párosul. Minden alkalommal, amikor megtudtunk valami újat arról, hogy mit tett vele az apja, legszívesebben újra és újra kicsináltam volna az öreget. Viszont épp ezért, Liliana egy erős nő. Muszáj annak lennie, ha életben akar maradni. És a humorával is minden rendben van, nem egyszer vinnyogtam a kommentjein. 
Micah a.k.a. az Abyss Örzője, a legfiatalabb Elden trónörökösei sorában. Ő az egyetlen reményük. Szerettem, hogy az ő karaktere fejlődik és végig változik, de sosem teljesen. A végén még mindig a Fekete Kastély Sötét Ura, de ő Micah is. És, amikor Lilit hergeli….annyit mondok, hogy hivatalosan is felkerült a TOP 10-es könyves álompasi listámra. 

Jissa egy brownie, amolyan tündér féle mágikus lény, aki a kastélyban él és hamar Lili legjobb barátja lesz. Őt nem lehet nem szeretni.

A Vérmágus (Blood Sorcerer) – azaz Liliana apja – egy igazi fő ge…izé…gonosz. Velejééig romlott, totál pszichopata… de ez teszi olyan jó főellenséggé. 
A végső harc (leszámítva az odaig tartó utat) egy kicsit könnyűnek tűnt. De azt hiszem az oda vezető út bőven kompenzálja.
Most már biztos, hogy el fogom olvasni a többi részt is. Miután kivégeztem azt a 10 könyvet, amit az elmúlt pár hónapban elkezdtem.

Kedvenc karakter(ek): Lili, Micah és Jissa

Kedcenc jelenet(ek): Az összes akció dús jelenet és kb. Micah és Lili összes közös jelenetei. 
Kedvenc idézet(ek):

“Women need to cry.”
Lines formed between his brows. “How many times in a year?”
“Maybe five or six,” she said, thinking about it. “But really, it’s usually a very small cry and not in front of anyone.” Always she’d hidden her tears, curled up in some dark corner of the castle.
At that, his scowl grew even darker. “I will permit you to cry four times a year. And you will do it when I am here.”

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások