Könyv

Kritika – J. R. Ward: Síron túli szerető

0 110

Cím: Síron túli szerető
Szerző: J. R. Ward
sorozat: Fekete Tőr Testvériség #2
műfaj: paranormal romance
hossz:  295 oldal (ebook)
hazai megjelenés: 2009 ( 2006 – USA )
hazai kiadó: Ulpius-ház
Értékelés: 3 pont

Rhage a Fekete Tőr Testvériség legveszélyesebb vámpírja. Nincs nála keményebb vagy gyorsabb harcos, és telhetetlenebb szerető sem. Kegyetlen átok sújtja, amelyet az Őrző szabott ki rá. Lelke sötét oldalával viaskodik, és ha egyszer alulmarad, az végzetes következményekkel jár…

A gyönyörű Mary Luce Rhage védelemre szorul. Már évekkel ezelőtt elvesztette hitét a csodákban, mégis kétségbeesetten küzd annak a férfinak az oldalán, akit szeret. Az örök szerelemért. Az örök életért. Kettejük erotikus szenvedélyéről szól az Éjsötét szerető folytatása, mely az elmúlt évek legnagyobb romantikus bestsellere lett világszerte.

értékeljünk:

Szerencsére ez csoportos olvasás volt (az egész sorozat az), ami baromi sokat segített abban, hogy ne hagyjam abba a könyvet már az első pár oldalnál, mint ahogy azt már jó párszor tettem. Meg nem tudom számolni hányszor kezdtem el az elmúlt években, mert mindenki elélvezett ettől a sorozattól és mert az első könyv még tetszett is. Na meg Rhage érdekes karakternek tűnt. Egészen addig, amíg el nem kezdtem olvasni…

Konkrétan végig szenvedtem ezt a könyvet. Az utolsó három negyedénél kezdett tetszeni. Sokkal, de sokkal többet is ki lehetett volna hozni Rhage karakterből szerintem. Nem nagyon nyűgözött le. Feltűnésének 70%-ban egy nyavajgó tini fiúra emlékeztetett.

A hősnő, Mary totál kiszámíthatatlan egy karakter. Egyszer érzelmileg szuper erős, aztán a következő percben rinyál MINDEN kis dolog miatt. Persze, amikor kellett volna, hogy össze csinálja magát, mert az lett volna a reális reakció, akkor naná, hogy azt mondta „minden rendben, egyáltalán nem ijesztő/veszélyes “…! Plusz néha- vagyis elég gyakran, annyira idióta volt. Nem látott/értett egyértelmű dolgokat. Mert amikor egy szexi “félisten” 5 percenként a szádra tapad, aztán egy kis 18+, azt tuti azt jelenti, hogy csak barátkozni akar. JA PERSZE! Szivi, vagy hidd azt, hogy simán csak le akar fektetni aztán lelépni, vagy hidd el, hogy tényleg veled akar lenni, akárhogy is, de esedezve kérlek NE hidd, hogy csak barát akar lenni… Oh és a Mary = szűz dolog?? MILYEN ROHADTUL NYILVÁNVALÓ??? Legalábbis a szereplőkön kívül mindenkinek…

ISTEN MENTS egy olyan barátnőtől, mint Mary! *SPOILER* —- Valami rossz dolog történik az utolsó pár fejezetben Bellával, de azon kívül, hogy Mary jön rá, kb. le se szarja. Igen tudom, megértem, hogy halálos beteg volt és most élvezi az életet, meg a pasiját a csaj, de eleve Bellának köszönheti azt a pasit… *SPOILER VÉGE*
Nagyon is tudatában vagyok annak, hogy ez a PNR, de atyám… Szinte pezsgőt bontottam, amikor végre valami izgalmas dolog történt. Az akció/történet hiánya plusz a két elcseszett főszereplő szörnyen unalmassá tette az egészet és a romantikus jelenetek nagy része – volt egy-két jelenet, amikor azt mondtam, hogy jól van gyerekek, ez a jó irány, csak így tovább… de sajna nem így lett – idegesítő volt az utolsó kb. 30 oldalig.
Az alantasok szánalmasak. Ők lennének a nagy rossz fiúk, de nem igazán hugyozod össze tőlük magad, sőt már-már nevetségesek. (azt mondták az informátoraim, hogy a 4.-5. könyv körül ez megváltozik… hát időben, mit ne mondjak. Meglátjuk.) A legtöbb Mr. O szemszögében játszódó jelenet feleslegesnek tűnt. Olyan, mintha Ward csak azért írta volna bele, hogy legyen mivel kitölteni az üres oldalakat és meg legyen az oldalszám. Például, amikor valamit építenek, esküszöm úgy éreztem magam, mintha építészetet tanulnék. Bizony, mert ez rohadtul fontos volt!!! Mr. O is hasonlóan váltogatta karakterét, mint Mary, de legalább volt egy-két olyan pillanata, amikor felütötte bennem a fejét egy olyan hülye gondolat, hogy talán ő jó vezetője lehetne az alantasoknak és akkor talán még mennének is valamire.
Ó és nagyon kíváncsi vagyok erre a John srácra… Ki a franc ő??
Hogy őszinte legyek, sokkal jobban élveztem azt, amikor láthattuk, hogy mit csinálnak a mellék szereplők, mint a két főszereplő szívfájdalmait (talán én vagyok túl érzéketlen…). Még mindig idegesít ez a Mr.X, Mr. O, Mr.U, Mr. anyámtyúkja elnevezés. És ha még sűrűbben látom azt a szót, hogy TESTVÉR, én esküszöm tökön döföm magam. Vagyis döfném, ha nem választana el tőle egy apró testi hiba. 
VISZONT.. viszont… a testvérek nevei egyszerűen FENOMENÁLIS! Imádom ezt az „őrült” stílust, úgy értem Rhage, Phury, Zsadist, Wrath Tohrment, stb…??? ROHADT JÓ!!!
Volt egy pár sor, ami felvidított:

„Rhage, buddy. We gotta bounce.”
The vampire lifted his head, all tight lips and narrowed eyes.
Butch held his hands up. “I’m not cock-blocking for kicks and giggles. The mother ship
called.”

Something bounced on the hood of the Escalade with a bang. Oh, God, was that a head?
No, a boot. Maybe the creature didn’t like the taste of rubber.

„Can’t see.”
“Just as well. No reason for you to know what we look like naked together. Frankly, I’m
traumatized enough for the both of us.”

„And look who’s here. It’s Nurse Vishous.”

„Hal, do you have any kind of filter between your brain and your mouth?”
„Not really.”

“Fine, good, Mary thought. Then how about dragging your skinny ass out of here and making sure your replacement is an ugly, two-toothed gorgon in a muumuu.”

Kedvenc karakter: Bella és Zsadist (két mellékszereplő!)
Kedvenc rész: Hm.. az egész party jelenet a házban, amikor mindenki együtt volt (vagyis majdnem mindenki).

Összességében: Nem volt nehéz elvonni a figyelmemet az olvasástól. A legrosszabb, hogy a végén úgy tettem le, hogy ez mekkora sz*r, de valamennyire TETSZETT! Ne kérdezzétek miért, mazochista vagyok. Nem, még mindig nem vagyok megszállott rajongója a sorozatnak és tuti fix, hogy nem olvasnám újra (kivéve, ha valaki fizetne érte… SOKAT!)

U.I.: Van valaki ebben az univerzumban, aki nem ölné meg ezt az Őrző csajt???

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások