Könyv

Kritika ~ Elsie Chapman: Dualed

0 10

Cím: Dualed

Szerző: Elsie Chapman
Sorozat: Dualed #1
Hossz: 360 oldal
Műfaj: YA Disztópia
Nyelv: Angol
Külföldi megjelenés: 2013. Február 26.
Külföldi kiadó: Random House
Értékelés: 3.5 pont

Te vagy az Altod? Csak egy éli túl.

Kersh városa egy menedék, de a biztonság ára magas. Mindenkinek van egy genetikai Alternatívája – egy ikertestvére — akit egy másik család nevelt—és a lakóknak be kell bizonyítaniuk, hogy érdemesek az életre, azzal, hogy megölik az Altjukat mielőtt betöltenék a 20. életévüket. A túlélés speciális iskolát, egy jó munkahelyet, házasságot—életet jelent.

A tizenöt éves West Grayert harcosnak képezték, hogy felkészüljön a napra, amikor a megbízása elkezdődik és egy hónapja lesz, hogy levadássza és megölje az Altját. De aztán egy tragikus hiba alapjában rengeti meg West önbizalmát. Bánattal és bűntudattal sújtva, már nem biztos abban, hogy ő a legjobb változata saját magának, a változat, amely méltó a jövőre. Ha bármilyen esélyt is szeretne a túlélésre, nem szabad tovább menekülnie az Altja elől, és a szerelemtől sem…Ugyan mindkettőnek megvan az ereje, hogy elpusztítsák őt.

értékeljünk:

Amikor először megláttam a borítót, azonnal azt gondoltam, hogy ez az a fajta YA könyv, amit szeretni fogok. Éreztem. Aztán elolvastam a leírást és azonnal ott helyben el akartam olvasni az egész könyvet. Nem akartam idén februárig várni. Szóval, amikor ráakadtam a NetGalley-n és lekértem, és jött az e-mail, hogy meg is kaptam, úgy örültem, mint majom a farkának.

Sajnos azt kell mondjam, hogy egy picit csalódtam. Na most itt álljunk meg egy kicsit—nem azt mondom, hogy rossz volt, vagy, hogy nem tetszett. Csupán azt, hogy nem TELJESEN azt hozta, amit vártam tőle. Valami hiányzott.

Nem árt tisztázni valamit, mielőtt minden YA/disztópia megszállott belekezd. Ez a könyv nem való mindenkinek. De azt hiszem, ha valaki egy kicsit is szereti a geek cuccokat akkor ezt is élvezni fogja. Nekem alapvetően tetszett. Imádtam a világfelépítést, annak rendszerét, szabályait, még akkor is, ha nem volt egy leányálom. Dualed egy elég kemény világban játszódik, ahol a családjukon kívül senki mással nem törődnek az emberek, nem érdeklik, hogy a többiek élnek vagy halnak. Persze ez a természetes. Gyerekek tanulnak harcolni, hogy aztán később ölhessenek.

A történet elég jó ütemet vett fel az elején, főhősünk West és bátyja épp egy megbízás teljesítését figyelik. Egy mindennapi jelenet. Ettől kezdve az olvasó szép lassan kapja az infókat arról, hogyan is működik ez a rendszer illetve Westék családtörténetéről. És ez az a rész, amire azt mondtam, hogy, aki egy kicsit is kocka, az élvezni fogja. Nagyon tetszett, hogy mindennek egyszerű neve volt, például AltRK (Revenge Kill), AK (Assist Kill), completes—értelemszerűen azok az Altok, akik már sikeresen teljesítették legfőbb feladatukat, incompletes—azok, akik elbuktak. Minden egyszerű, jelentőségteljes, könnyen megjegyezhető volt és mégis beleillett a világba.

Attól a pillanattól kezdve, hogy West elhagyja az otthonát, minden a túlélésről szól. És ez az a rész, ahol egy kicsit belassul a könyv. West strikerré—olyan bérgyilkos, akit a gazdag emberek fizetnek azért, hogy megöljék helyettük az Altjaikat—válik . Az egész Striker közösség egy nagy titok, merthogy, amit ők csinálnak, azt a Bizottság (ami a kiskirály a környéken) nem engedélyezi. Sokan azt hiszik, hogy ezek a bérgyilkosok csak legendák, de Westnek sikerül kapcsolatba lépnie velük. Kap egy pár megbízást, teljesíti őket, és itt volt az első problémám. Azt mondják, hogy a legjobb edzés egy olyan Altnak, aki nem tudja megfizetni az Elit kiképzéseket, ha Strikerré válik, merthogy bár veszélyes, de így ugye belejön a gyilkolásba, mire arra kerül a sor, hogy megölje a saját Altját. Plusz, sokkal jobban fizet, mint a legtöbb meló. Na most, én sokkal többet akartam látni ebből a közösségből, mert kb. volt velük egy fél oldalas jelenet és csókolom. Aztán ott voltak West akciói is, amikor elfogadott pár megbízást… sokkal több akciót lehetett volna bele tenni, mert vagy csak olvastunk róla, hogy teljesítette, vagy nagyon gyorsan minden komplikáció ellenére vagy pedig nagyon könnyen teljesítette. Nem nagyon láttam, hogy ténylegesen mennyire veszélyes munka ez, hiszen West nem volt a legjobb célzó, se késsel se pisztollyal a városban, és nem is nagyon voltak ezek neki kihívások. Nem láttam, hogy ez mégis hogy segítene megoldani majd a saját gondját.

Ugyanez volt a bajom, miután végre megkapta a személyre szóló megbízását és aktívvá vált—az az Alt, akinek érvénybe lép a megbízása. 31 napjuk van, hogy teljesítsék, ellenkező esetben, ha egyik Alt sem öli meg a másikat, egy az Alt kódjukba genetikailag beágyazott időzítő önmegsemmisítő módra kapcsol és paff. Volt Alt nincs Alt. West úgy dönt, hogy elfut, folytatja a Striker melókat, amíg az Altja valahol kint mászkál és őt keresi, hogy eltegye láb alól. Lassú volt, igazán semmi izgalmas sem történik, amíg nem West összefut az Altjával (nagyon tudni akartam a nevét, de nem tudtuk meg) és megkísérli megölni. A fordulat, ami ezután jött jól meglepett és tetszett is és végre újra beindult a könyv. Azonban West agya kicsit lassan működik, szóval néha már szinte kiabáltam neki az egyetlen logikus választ a kérdéseire.

A másik gondom a világ felépítés logikusságával akadt. Merthogy Kersh az egyetlen „békés” város, amit Háborús övezetek vesznek körül, merthogy az egész Észak-Amerika háborúban áll, hála egy védőoltásnak. És marha nagy városnak hangzik, de amikor West folyamatosan barangol, akkor pedig marhára kicsinek látszik. Kb., mint BP. Szóval nem igazán láttam, hogy tudna egy ilyen „kis” város ellenállni bármilyen támadásnak is. Merthogy minden Végzős (complete) Alt majd szépen katonasorba állhat, ha megtámadják a várost. Ezért is a híres mottó: „Légy az egyetlen, légy méltó”. Azaz, hulljon a férgese, a gyengébbik Alt.

A neveket viszont imádtam. Szinte minden karakternek valami különleges, szokatlan neve van, például West, Chord, Baer, Dire, Aave, Ehm, stb. Szeretem, amikor nem kell újra és újra azokat a neveket olvasnom csak más sztorival. Szerettem a személyiségüket is, még Westet is az idő többségében, a lassú gondolkodása ellenére. A maga 15 évével egy jó kis YA karakter, talán még jobb is, mint némelyik Felnőtt.

Összességében: 

Osztottam, szoroztam és mindent összevetve, úgy gondolom, hogy csupán több akció, több izgalom és kicsivel több információ a Strikerekről és a Bizottságról és úgy cakk pakk az egész világról az, ami még kellene a könyvbe. Remélhetőleg ezt a Divided-ben, a második részben meg is kapjuk. Legalábbis a cím ígéretes. Nem bántam meg, hogy elolvastam. Lehet, hogy nem egy többször olvasós könyv, de egyszer mindenképp megéri. És egy filmet. Igen, szerintem egy egész estés filmet is megérne, egy kis módosítással. Én biztosan befizetnék rá. Szóval Hollywood nagyágyúi, hol vagytok??? Elegem van már ezekből a romantikus, csak a love menthet meg fantasy filmekből. Szenvedős, gyilkolóst ide!!

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások