Könyv, nyereményjáték

BTK Adventi turné – 13. nap: Az Uralkodónő

0 18

„Van a csoda… Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek… Ez a karácsony csodája.”


Te vajon hiszel a karácsony csodájában? Hiszel a zöld fenyő varázsában?
Mi, a Blogturné Klub tagjai minden kétséget kizáróan hiszünk benne! S hogy bebizonyítsuk Nektek is, hogy létezik, egy rendhagyó, karácsonyváró turnézásra invitálunk Benneteket!

Tarts velünk advent első napjától egészen karácsony napjáig és láthatod: a csoda bizony létezik. Hiszen a könyvek életre kelnek, a szereplők megelevenednek, az elképzelhetetlennek vélt találkozások és kívánságok beteljesednek!

Mától kezdve minden nap megismerhettek egy történetet a Blogturné Klub tagjainak – és néhány igazán nagyszerű kedves vendégünknek – a tolmácsolásában, melyből kiderül, hogy az idei turnés könyvek szereplői miként készülnek a karácsonyra, hogyan várják az ünnepet, és vajon ők maguk hisznek-e a csodában.
Ha ügyes vagy, és rájössz, hogy melyik történet melyik szereplőt rejti, Téged is megérinthet a karácsony csodája, hiszen megnyerheted a fa alatt becsomagolt ajándékok egyikét!

S hogy mit is rejtenek ezek a csomagok? Ez maradjon meglepetés! Elvégre a karácsony a meglepetések ideje!

Jó szórakozást!

A kártyák forgatásával juthattok el a bejegyzésekhez!

December 12. – Még 12 nap Karácsonyig


96 NAPPAL A VILLANÁS UTÁN
LOUISIANA, STERLING


Egyszer volt hol nem volt, egy Louisiana-i farmon élt egy fiatal lány egyedül az anyukájával. Bár nem volt teljes a család, de normális és boldog életük volt. Egészen addig a pontig, amikor a lány hangokat kezdett hallani. Később a hangok mellett horrorisztikus víziók is gyötörték. A lány hát beköltözött egy Ifjúsági Oktatóközpontba, egy olyan intézetbe, amelyet viselkedészavaros fiataloknak tartanak fenn, és amit sokan a fura gyerekek utolsó esélyének tartanak. Pár hónap múlva a lány visszatérhetett megszokott életéhez és a barátaihoz. Ugyan a kezelések és a pirulák nem mulasztották el a hallucinációkat, de már megtudta különböztetni a valóságot a vízióktól, így hát igyekezett nem tudomást venni a hangokról a fejében, a különleges képességeiről – növények irányítása, gyorsabban regenerálódás, részleges alakváltás -, és átvészelni a gimit. Úgy tűnt nehezen, de sikerülni fog. Aztán beköszöntött az Armageddon.
A Villanás.
Ekkor vált egyértelművé, hogy a lány egyáltalán nem volt őrült, hiszen víziói és a hangok is a szinte-világvégét jósolták. Itt kezdődött az igazi pokol és E. története is.


Közelgett a Karácsony, E. kedvenc ünnepe. Legalábbis az volt, mielőtt minden rosszra fordult. Megfordult a fejében, hogy már csak azért is megünnepelhetnék, hiszen azok kevesek közé tartoztak, akik túlélték az apokalipszist. Ezen van mit ünnepelni, nem? Legjobban a karácsonyfa állítást szerette, egy pillanatig az izgatottság halvány szikrája melegítette fel lelkét. Aztán eszébe jutott, hogy amikor a nap felperzselte a Földet, az teljesen kiszáradt. Nem maradtak növények, így nem volt mit feldíszíteni.
E. legszívesebben sikított volna. Szüksége volt már egy kis kikapcsolódásra. A Villanás elhozta a totális őrületet: kegyetlen halálról szóló rémálmokat, látomásokat, hangokat. Egy hang azonban állandó volt. M.-é. A fiatal fiút minden héten látta egy víziójában. Látogatásait migrén és orrvérzés követte, de E. mégis örömmel fogadta. A Villanásban elvesztette a barátait, és kétségbeesetten vágyott egy korabeli társaságára. Ideje többségét lovával, Allegrával töltötte. Anyjával az első hetekben gyűjtőkörutakat tettek, és feltöltötték éléskamrájukat. Aztán csak vártak. Hogy mire? A lány anyja úgy gondolta, hogy majd a katonaság jön és megmenti őket. Jöttek is később, de nem megmenteni.
E. felhúzta lovaglónadrágját és egyik fehér polóját, majd elindult az istállóba. A Villanás előtt öt lovuk volt, mostanra csak egy maradt, de Allegra sem volt már mai csikó. A lány belépett az istállóba és elkezdte felnyergelni a lovat. Úgy tervezte kilovagol egy kicsit, hogy kitisztítsa a fejét. Épp azon volt, hogy felüljön a lóra, amikor tőle jobbra neszt hallott és hirtelen ledermedt. Aztán a másik irányból zajt hallott, amikor odanézett mozgást látott. Nem tudta kivenni mi az, olyan gyorsan mozgott, csak egy sötét foltot látott. Mögötte Allegra hirtelen felnyerített és felágaskodott, mintha kitörni készülne a pajtából. E. igyekezett lenyugtatni az ijedt állatot, bár ő maga is rendesen be volt rezelve.
Amikor a ló végre lenyugodott, E. szeme egy fehér papírfecnin akadt meg, mely a nyeregtáskából lógott ki, és ami azelőtt nem volt ott. Ismét körbe nézett, de nem látott senkit és zajt sem hallott, majd óvatosan nyúlt a papírért. És azt vette észre, hogy körmei borotvaéles, bíborvörös karmokká alakultak, amelyek olyanok voltak, mint a rózsatövisek, tenyereiből csöpögött a vér. Meg kellett volna rémülnie tőlük, de az az igazság, hogy csak biztonságban érezte magát. Nem ez volt az első eset, hogy ilyen történt, és a kezdeti sokk után megtanulta elfogadni, sőt időnként próbálta előidézni a változást. Kevésbé érezte magát védtelennek ezekkel a karmokkal.
Kivette a papírlapot a táskából és elolvasta, kétszer is, mert nem hitt a szemének. Egy meghívó volt egy Karácsonyi utcabálra.
Ki az ördög rendezne ezekben az időkben utcabált?
A levélben le volt írva, pontosan hová és mikor menjen, ha részt akar venni.
Meg sem fordult a fejében, hogy beleessen egy ilyen csapdába. Aztán meglátta a tarot kártyát és a medált, amit nagymamájának adott egyszer anyáknapjára. A kártya a Császárnő volt. Eldöntötte, hogy itt az ideje kideríteni mi folyik körülötte. A kártyát, a levelet és a medál elrejtette a nadrágjában, majd elindult vissza a házba. Volt még 12 napja az indulásig.

Jövök nagyi!

  

Minden könyv felér egy apró varázslattal. Megszínesítik a szürke hétköznapjainkat, kalandokkal, veszélyekkel és izgalmakkal teli világokba kalauzolnak el bennünket. És mi is állhatna közelebb a varázslathoz, mint a mágia?

Idén mertünk egy nagyot álmodni és kilépni a hagyományok keretei közül. Ezúttal nem a szokványos adventi naptár nyitogatásával készültünk Nektek. Ó, nem.
Mostani turnénk során a Tarot kártyát, és azon belül is a Nagy Arkánum lapjait hívtuk segítségül. 2014-es, turnés olvasmányaink karaktereit úgy válogattuk össze, hogy valamilyen tulajdonságuk, tettük vagy habitusuk alapján megfeleljenek az eredeti 22 + általunk kitalált két kártyalapnak.

Nincs más dolgod, mint elolvasni az állomásokon található ünnepi novellákat, és kitalálni, mely karakterre gondoltunk. Az illető nevét beírva a rafflecopter doboz megfelelő sorába máris lehetőséged nyílik arra, hogy tiéd legyen valamelyik varázslatos nyeremény, amit a Blogturné Klub öt angyalkája (MFKata, Kelly, Fummie, Roni és Andie) ajánlott fel. S ha netalántán az összes vendég kilétét eltalálod, akkor huszonnégyszeres esélyre teszel szert!

Az igazán szemfülesek pedig extra meglepetésekre is bukkanhatnak olvasás közben! Hogy mi lehet az? Karácsony napján eláruljuk. Annyi azonban biztos, hogy érdemes velünk tartanotok. Rajta hát!
(Szeretnénk megjegyezni, hogy nem kell kapkodni. Nyugodtan gondoljatok át alaposan minden karaktert. Figyeljetek az apró jelekre, utalásokra. Direkt írunk mindegyikükről olyan tulajdonságokat, amelyekből rá lehet jönni a személyükre, így ha valami érdekes szokásuk vagy hóbortjuk van, azt tekintsétek nyomnak!)

A mai napon Az Ördög kártyához tartozó “E.” személyét kell kitalálnotok!





Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások