Könyv, nyereményjáték

Blogturné – Kresley Cole: Lothaire – Vámpírbosszú [Nyereményjáték]

0 40
Az Athenaenum kiadó jóvoltából megjelenik az itthon is Kresley Cole közkedvelt, Halhatatlanok alkonyat után 12. kötete, Vámpírbosszú címmel. Lothaire az ősellenség, az egyik legkegyetlenebb vámpír hírében áll, erre megjelenik egy emberi nő, aki úgy tűnik, keresztülhúzza bosszújának számításait. Vajon a predátor vagy a préda lesz erősebb? Kövessétek végig az öt állomásos turnénkat, a bloggereink véleményei mellett sok érdekességet is találtok, valamint nyereményjátékunkon nyerhettek egy példányt is a könyvből a kiadó felajánlásából.

Kiadó: Athenaenum kiadó
Sorozat: Halhatatlanok alkonyat után 12.
Megjelenés: 2016. 06. 03.
Műfaj: Felnőtt paranormális romantikus
Fordította: Márton Andrea

Kresley Cole, a New York Times első számú sikerkönyv-szerzője ezzel az izgalmas történettel folyatja sziporkázó Halhatatlanok alkonyat után-sorozatát, amelyben a Szövetség titkait leplezi le…

MINDENKI FÉL AZ ŐSELLENSÉGTŐL…

A Szövetség legkegyetlenebb vámpírja, a csillapíthatatlan bosszú hajtotta Lothaire eltökélte, hogy megszerzi a Horda koronáját, mégpedig úgy, hogy új, bájos foglya, Elizabeth Peirce lelkét ajánlja fel. Azonban a fiatal halandó lány hamarosan mindennél erősebb csáberővel kezd hatni rá…

HALÁLOS ERŐ ÉBREDEZIK A LÁNYBAN….

Ellie Peirce élete maga volt a pokol – már azelőtt is, hogy egy gonosz halhatatlan elrabolta őt. Bár Lothaire fel akarja áldozni a lányt, mégis vágyakozik az érintése után, és szexuális gyönyörökkel halmozza el. Hogy megmentse saját lelkét, Ellie feláldozza a testét, de megfogadja, hogy megvédi a szívét.

AMIKOR MEGTÖRIK A TÖBB ÉVSZÁZADOS, JEGES KÖZÖNY…

Lothaire-nek egyetlen hónap alatt kell döntenie az ezer éves vérbosszú és ellenállhatatlan foglya között. Vajon összeroskad múltja súlya alatt… vagy mindent kockára tesz, hogy Ellie-vel közös jövője lehessen?

Kresley Cole azon írók közé tartozik, akiknek könyveit még olvasási karrierem elején kezdtem olvasni, tetszettek is, de valahogy sosem jutottam sokáig velük (pl. ilyen Showalter is). Megmagyarázni nem tudom, hogy miért hagytam őket porosodni évekig. Jó példa erre Lothaire, akinek a könyvét ELŐRENDELTEM (a 2012-es külföldi kiadást…) és csak most olvastam el. Ráadásul mindezt úgy, hogy a sorozatból akkor még csak egy részt olvastam, mostanra már a második részt is bepótoltam. 😀 Szóval igen, kicsit össze-vissza haladok ezzel is.

Talán ez lehetett az oka annak, hogy sok olvasóval ellentétben én nem csalódtam a könyvben vagy a szereplőkben, mert nem igazán volt sejtésem mit várjak, hisz Lothairrel eddig csak egyszer találkoztam, és az sem volt hosszú találkozás. Ellenben nem éreztem úgy, hogy bármi hátránnyal indulnék, mindent szépen elmagyarázott Cole, meg tudtam ismerni, így is tudtam hozzá kötődni. Szóval a fel nem tett kérdésre válaszolva: igen, akkor is élvezhető a könyv, ha nem olvastad még a többit. Ha viszonyítanom kellene valamelyik részhez a kemény két rész közül, amit eddig olvastam, akkor inkább hasonlít a Vámpíréhségre (Lachlain – Emmaline), mint a Vámpírszeretőre (Kaderin – Sebastian). Inkább erotikusabb, karakterközpontú, mintsem kalandos és izgalmas. Nem voltak olyan igazán körömrágós részek, kisebb rövidebb kitérésekkel a helyszín ugyanaz: Lothaire otthona.

Nem, ez a kötet nem az izgalmakra és az akciókra épít, hanem arra, hogyan lesz ellenségből szövetséges, barátból ellenség és legfőként ellenségből szerető társ. És ezzel egy olyan érzelmi hullámvasutat kaptunk, mint egy állapotos kismama. A dráma jelentős szerepet kap, néha picit túl sokat is, de szerencsére ezt kompenzálja a fergeteges humor, a talpraesett, imádni valóan makacs, nagyszájú hősnő, és a lehetetlennek tűnő, de magával ragadó szerelmi szál. Ez utóbbi talán nem mindenkinek fog annyira tetszeni, hisz azért Elliénél is diagnosztizálható egy enyhe Stockholm-szindróma, mert azért Lothaire nem egy kedves fickó (és itt jön be a párhuzam Lachlainnal és Emmával). Voltak olyan gondolataim, hogy néha Ellie túl mélyre esett abba a bizonyos nyúlüregbe, és talán egy picit túl sok volt ez így, de összességében szerettem őket együtt.

Ebben sokat segített természetesen, hogy Ellie rettentően makacs, és senkitől nem futamodik meg, ha bármilyen kis esélyt lát a túlélésre, Lothaire pedig borzalmasan öntelt és kegyetlen. Hogy hogy a fészkes fenébe lesz ebből rendes kapcsolat? Hát nagyon nehezen, sőt talán nem is hívnám ‘rendesnek’. Történetük lényege, hogy Lothaire gyűlöli az embereket, amiért megkínozták az anyját, Ellie pedig hús vér ember. Arról nem is beszélve, hogy Lothaire arra készül, hogy feláldozza Ellie-t, így végre elnyerve halhatatlan Aráját, aki kulcsfontosságú szerepet játszik Lothaire terveinek elérésben. Gondolhatjátok milyen jól kijönnek egymással. Viszont mindkettőnek éles beszólásai vannak, Lothaire kegyetlen szarkasztikus humorához Ellie gyors, ravasz és vicces reakcióképessége tökéletesen párosul. Így hát egyikük sem számít arra, hogy milyen vágyakat hoznak ki a másikból. Hosszú, kátyúkkal, és akadályokkal teli út vezet történetük végéig, és néha komolyan elgondolkodtam, hogy lesz ebből happy end. Érdekes egy páros, meg kell hagyni, a kémia viszont eszméletlenül működött köztük. Cole aztán tud HOT jeleneteket írni (bár néha kicsit túlzásba esik, ami a mennyiséget illeti), és kicsit megértem a kiadó miért ragaszkodik az erotikus címkéhez (bár a PNR-eket azért még mindig nem sorolnám ebbe).

Beszéljünk egy kicsit Lothaireről, azon kívül, hogy egy félisten, van-e más megváltó tulajdonsága? Van bizony, bár elég nehéz meglátni, és picit egyben negatív tulajdonsága is, hogy teljes szívével tud szeretni, szenvedni, ragaszkodni valakihez, és bár nem vallja be önmagának sem, de nem szívesen öl meg olyanokat, akiket valamikor a barátjának tekintett. Ahogy ő mondja: “bármikor meg tudnám ölni, de soha nem tudnám visszahozni.” Olvastam már sok “gonosz” szereplő szerelmi történetéről, de eddig tényleg ő volt az, akinél egészen a könyv légvégéig nem tudtam eldönteni, hogy mit érzek erősebben: utálom vagy szeretem. Elliet sem irigylem. De talán ezért is jó karakter, ő áll a legmesszebb a fekete-fehértől. Aztán ott van, hogy baromi öreg és erős lény, de számomra teljesen realisztikus volt, hogy önteltsége, kegyetlensége, és céljai miatt a női főszereplők az orránál fogva vezették jó darabig. Igen, néha ráordítottam volna, hogy ember, kapj már észhez, de egy kívülállónak (olvasónak) mindig könnyebb. Azokat a részeket pedig kifejezetten élveztem, amikor Lothaire próbálta megjósolni előre Ellie cselekedeteit és 100%-ban pofára esett. Ettől nem éreztem kevésbé erőteljesnek és intelligensnek, mert más esetekben viszont hozta azt a ravasz, félelmetes, előrelátó formát, akiről annyi legenda terjeng.

Elliet is sikerült nagyon megkedvelnem. Nem szeretem általában az ember szereplőket ilyen sorozatokban, mert kevésbé érdekesebbek, mint a többiek, na meg nem szeretem a “mindent el kell neki magyarázni” köröket futni újra és újra. Így hát picit tartottam is ettől a könyvtől, de örömmel konstatáltam, hogy félelmem alaptalan volt. Ellie jött, látott, és tarolt. Hihetetlen bátor, erős jellem, vicces, nem egy kis szende kislány, akit meg kell menteni, okos és hasonlóan ravasz, mint párja. Ezért hát tökéletes kihívás volt volt Lothairenek. Említettem, hogy nem mindig értettem mit miért tesz vagy miért nem tesz valamit, de ez semmit nem vett el abból, hogy nagyon megszerettem és nagyon drukkoltam ezért a párosért.

A többi szereplők közül, akit kiemelnék az Nix, mert egy fantasztikusan érzelmes jelenetet kapunk vele és Lothairerel, és remélem fogjuk még őket látni összedolgozni a jövőben, és visszatalálnak oda, ahonnan indultak réges rég. A másik ilyen szereplő Hag, egy boszorkány jós, akihez Lothaire jár mindenféle problémájával. Ő az egyik azon kevesek közül, akik nemcsak hűségesek Lothairehez valamilyen adósság miatt, de érezhetően kedvelik is őt, és néha-néha azt látjuk, hogy ez kölcsönös, legalább egy picit. Haggel nem indult túl jól a kapcsolatunk, az első megjelenésekor párszor fejbe vágtam volna Csaplárosné leánykori báli legyezőjével (palacsintasütő), de hamar a szívemhez nőtt, és Ellievel is hasonlóan alakult a kapcsolata. A harmadik pozitív mellékszereplő, Thaddeus egy aranypofa. A kölyök felnéz Lothairre, sőt legjobb barátjának tekinti (Lothaire nagy bánatára). Ő is az egyik humor forrása volt a könyvnek, és nagyon kíváncsi vagyok rá, mit alakít majd később.

A történetnek nemigazán volt főellensége, sokkal inkább Lothaire volt saját maga ellensége, de azért negatív szereplőkből is akad pár. Például Saroya, egy kegyetlen, velejéig gonosz ex istennő, aki most Elliet szállta meg, és Lothaire szerint minden jel arra mutat, hogy ő az Arája. Egy negatív szereplőnek nem volt rossz, azon kívül, hogy ősi gonosz, sok esze nem volt, így leginkább csak idegesítő volt a jelenléte, persze ha ez volt a terve Cole-nak akkor tökéletesen végrehajtotta.

Bár az előző részek közül nem sokat olvastam, de arra sikerült nekem is rájönnöm, hogy bizony vannak ebben a részben is gamechanging fordulatok és információk, így azokért is megéri olvasni. Például azt már most látom, hogy Dorada még jó sok fejfájást fog okozni a későbbiekben (alig várom!)

Összességében, amit a Vámpírbosszú ajánl: egy megválthatatlannak tűnő, komplex főhős, egy erős jellemű főhősnő, dráma, érzelmi szuperhullámvasút, tökéletesen időzített humor, színes mellékszereplők és egy izgalmas, szexi, magával ragadó szerelmi történet. És ha fene fenét eszik és, akkor is folytatom ezt a sorozatot!


BTK EXTRA – Lothaire

A dák Lothaire Konstantin

(Lothaire Konstantin Daciano):

Hadd fittizzek kicsit, ugyanis a Lothaire eredeti borítóján szereplő modell, Paul Marron hatalmas kedvencem, ezért is van különös helye Lothaire-nek a szívemben. Néhány amerikai barátom annak idején eljutott a megjelenési partyra, ahol nem csak Cole-lal találkozhattak, de magával Lothaire-rel is, azaz Paullal. Lehetett fotót készíteni, dedikáltatni, beszélgetni, ők pedig szereztek nekem két fotót erről a félistenről, teljes Lothaire cosplayben. Ráadásul személyre szólóan, Lothaire által dedikált!! Élőben azért cseppet aranyosabb a pasi. 🙂 *fangirl*

 


NYEREMÉNYJÁTÉK

A mostani játék szorosan kapcsolódik a könyvhöz, ám egy kis utánajárással mindent ki tudtok deríteni. Minden állomáson egy a könyvben szereplő fajhoz, eseményhez, vagy szereplőhöz köthető feladványt találtok, nektek pedig az lesz a feladatotok, hogy beírjátok Rafflecopterbe az állomáson lapuló lény, esemény, szereplő nevét.

Figyelem! A megfejtéseket elküldés után nem áll módunkban javítani. A nyerteseknek 72 órán belül válaszolniuk kell a kiértesítő emailre, ellenkező esetben új nyertest sorsolunk. A kiadó csak magyarországi címre postáz.

A mai feladvány: 
 Becsapós és kimerítő, az egész földet behálózó kincsvadászat mágikus talizmánok, amulettek és más rejtélyes értéktárgyak után. Kétszázötven évenként rendezik meg. Fő védnöke Rióra, a lehetetlenség istennője.
 

a Rafflecopter giveaway

 

További állomások:

06.05 Függővég ~ Ismerd meg Lothairet
  • Editor Rating
  • Írói stílus
  • Tempó
  • Történet
  • Karakterek
  • Akció
  • Világfelépítés
  • Szerelmi szál
  • Humor
  • Total score
  • User Rating
  • Írói stílus
  • Tempó
  • Történet
  • Karakterek
  • Akció
  • Világfelépítés
  • Szerelmi szál
  • Humor
  • Total score

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások