Blogturné: Frank Miller – CursedÁtkozott
Könyv, nyereményjáték

Blogturné: Thomas Wheeler – Cursed: Átkozott

0 235
A Libri Kiadó jóvoltából hazánkban is megjelent Thomas Wheeler nagysikerű regénye, a Cursed – Átkozott, amiből Netflix sorozat is készült. Ennek örömére a Blogturné Klub nyolc bloggere bemutatja Nimue különleges, izgalmakkal teli történetét, melyben minden új megvilágításba kerül.

Kiadó: Libri
Sorozat:
Megjelenés: 2020-08-13
Fordító: Szilágyiné Márton Andrea
Terjedelem: 460 oldal
Műfaj: YA Fantasy

Nimue számkivetettként nő fel. A fekete mágiával való kapcsolata miatt druida falujában rettegnek tőle, így a kétségbeesett lány el akar menekülni…
Azonban a vörös paladinok lemészárolják az egész falut, és Nimue élete örökre megváltozik. Haldokló anyja felszólítja, hogy vigye el az ősi kardot egy legendás varázslónak, így Nimue lesz népének egyetlen reménysége. Küldetése során aligha van ideje bosszút állni, mégis, a benne egyre növekvő erő miatt semmi másra nem tud gondolni.
Nimue szövetséget köt Arthurral, a jóképű zsoldossal, valamint Britannia menedéket kereső tündérnépeinek tagjaival. Megforgatja a kardot, amely az egyetlen, igaz királyt illeti, lekaszabolja a paladinokat és egy romlott uralkodó seregét is. Küzdelme során megpróbálja egyesíteni a tündérnépeket, igyekszik bosszút állni a családjáért, és felfedezni a sorsát övező titkot.
És talán egyvalami változtathatja meg a sorsot: az, ami a penge végén található.

Vedd meg!


Miért akartam elolvasni?
Mert imádom a Merlin és Arthur legendát, minden formában, különösen a 98-as mini sorozatot, és az egyik kedvenc karakterem a Tó Hölgye volt (igaz, ott Nimue és a Tó Hölgye két külön karakter volt), de rengeteg különböző sztorit kapott már a karakter (mind jobb, mint ez). Ezen kívül nagyon reméltem, hogy választ kapok egy csomó kérdésemre, amiket a Netflix feldolgozása szült (nem).

Vélemény:

A “Cursed” egy relatíve jó, de rettentő hosszú flashback eredet története lenne a Tó Hölgyének. Feltéve, ha mindaz megtörtént volna, amit a leírás ígért. Talán egy mondat, ami tényleg igaz belőle. Olyan karaktereket és történetszálakat hoz be, amik fontosak a legendában, de nem dolgozza ki őket. Végig próbált egy kacifántos, több szereplős történetet, több szemszögből elmesélni, amit mégsem vitt végig, és ezért a fő szál sem haladt.

A könyv beleesett az “első részek” átkozott (haha) veremébe azzal, hogy – csakúgy, mint a sorozat – valójában egész végig építkezik, felkészít a folytatásra, az igazi kalandra, a lényegre. Mondjuk ezt viszont többnyire a könyv jobban csinálta, mert világfelépítésből (leszámítva a mágiát, amiből itt is túl keveset kaptam), politikai kapcsolatokból, karakter formálásból kaptunk többet kicsivel. Csak egy probléma van ezzel: a könyv folytatásáról nincs hír (a köszönetnyilvánításon kívül), így lényegében olyan volt mint egy jó nagy torta, amiről csak a habot ehettem le. Nem volt rossz, de a lényeget nem kaptam meg.

A sztori:

Izgalmas ígéret, szegényes kivitelezés.

Magáról a sztoriról nem nagyon szeretnék bővebben írni, mert úgy érzem, ha nem láttam volna előbb a sorozatot, (erős)talán jobb kapcsolatot ápoltam volna a könyvvel, ezért nem akarok lelőni semmilyen történetszálat. Így gyakorlatilag kétszer követtem végig ugyanazokat az eseményeket, szinte szóról szóra, bár mindkétszer ugyanaz lett a véleményem: sok köze nem volt a legendához, amire építkezett, leszámítva pár nagy nevet, de még ez sem lett volna nagy baj. Voltak történetszálak, amik kifejezetten érdekesnek tűntek elsőre (Merlin-kard; kard-Nimue; Nimue-rejtőzködők) izgatottan vártam, hogy merre fognak haladni, de valójában egyikkel sem kezdett semmit a szerző. A fő szál is elég érdekes lett volna, simán el tudta volna vinni a hátán az egészet, de a sok mellékvágány miatt nem volt ideje kiforrni rendesen. Hatalmas potenciált vesztegetett el ezzel Wheeler. A tündér fajokból egy kicsit többet kaptunk a könyvben, ez kifejezetten jó pont, de még mindig nem eleget.

A történet vezetés legnagyobb problémája, hogy olyan lyukacsos volt, mint egy eredeti trappista sajt. Mintha útközben találták volna ki, hogy mik a világ szabályai, melyik szereplő milyen történetet kapjon. Ez egy össze-vissza kavargó, önmagával ellentmondásos, a saját szabályait is megszegő sztorit szült.

A sztori lezárása számomra egy nagy kérdőjel. Ha nem lesz folytatása a könyvnek, az egész nulla értelmet kap. Ha viszont mégis kap folytatást, akkor ötletem sincs, hogy mi fog történni, mert semmit sem magyarázott el/épített fel rendesen, így az epilógusban történtek sem mondanak sokat nekem. Valójában két mellékszereplő (Írisz, Lancelot) sztorija jobban érdekel az utolsó oldalak után, mint Nimue…

A karakterek:

Nimue képessége elméletileg valami OP skill, amit amúgy rohadtul nem magyaráznak el. Ehhez képest, vagy alig használja, de ha használja is, nem sok mindent csinál vele. Értem, hogy nem tudja kontrollálni, de ha a sztori saját szabályait követnénk, ennél sokat többet tudna a lány még akkor is, ha zöldfülű. 8 évesen, kard nélkül erősebb volt, mint most? Ez sajnos nem sokat változik a könyv során, ahogy maga a karakter sem. Amikor azt hinném, hogy okosabb, tökösebb, badassabb csaj lesz, egyet lép előre, kettőt hátra. A legtöbbször másokhoz igazodva cselekszik, saját felindulásából csak akkor, ha a kard befolyása alá kerül vagy érzelmi felindulásból. Vannak jó pillanatai, de nem lesz a kedvencem. Ha Nimue lenne az én reménységem, inkább megadnám magam. Ami viszont tetszett, hogy sokkal jobban volt bemutatva a könyvben, hogy a kard mennyire vérszomjassá teszi hordozóját, például Nimuet is. Nem bánnám, ha a sztori végére, feltéve, ha valaha kapunk lezárást, elvinnék a sötét oldal irányába, ahogy sok más feldolgozás. Érdekesebb szereplő lenne, mint most.

Ugyanebben a helyzetben vagyok igazából az összes szereplővel. A két legérdekesebb számomra Írisz és a Síró Szerzetes volt (a sorozatban is), főleg a kettejük versengése. Örültem volna, ha több háttérsztorit kapnak.

Merlint mondjuk bírtam, bár teljesen más története volt, mint eddig bármelyik feldolgozásban. Igazából sok pozitívuma nincs, de szórakoztatott. Mondjuk sokkal jobban tetszett volna, ha egy részeg zsenit csináltak volna belőle, mert így csak egy lecsúszott rocksztár. A vele kapcsolatos fordulatot szerintem mindenki látja/látta az űrből is…

Arthur volt a legidegesítőbb karakter számomra úgy, hogy alig volt szerepe. El kellene hinnem, hogy mekkora egy önzetlen, segítőkész Robin Hood (úgy érzem, az író keverte az eredet sztorikat), miközben egy hatalmas tapló is? Bitch please! Ráadásul semmit nem csinál a gyerek csak siránkozik. Jó, volt egy pillanat, amikor láttam benne a vezért, de azon kívül az első reakciója mindig mindenre a fuck this shit i’m out..

A kettejük románca annyira komolytalan, hogy az oviban, amikor Peti megpuszilt a kisházban és örök barátságot fogadott (nem lett belőle semmi) ehhez képest telenovella díjas lenne. Nem volt kémia, nem volt hűség, nem volt szeretet. Jobban jártunk volna, ha ellenségek lesznek.

Uthert azért emelném ki külön, mert egy jó, meglepő csavar (erre tényleg nem számítottam, nekem tetszett, mert felkavarja a dolgokat) főszereplője, és mert rohadt nagyot csalódtam a karakterében. Róla is egy tök új képet kaptunk az eddigiekhez képest, de nem jó értelemben. A valódi Uthert, akit a legendákból ismerünk, igazából a Paladinok vezérére cserélték, ez meg fene tudja kicsoda. A könyv végéig láttam a fordulatban és a karakterében potenciált, de egyetlen mondatával sikerült ezt megváltoztatnia.

Szerettem volna, ha ez a könyv egy igazi, varázslatos epic fantasy kalandot nyújt, egy szerethető, kemény csajjal a főszerepben, ha nem csak dobálja a legendában feltűnő neveket, de kezd is velük valamit. Szerettem volna körmöm rágva izgulni a karakterekért, a tündér népéért, jó harc jeleneteket látni, sok lore-t, háttérsztorit. Szerettem volna, ha legalább kiegészítik egymást a sorozattal. Sajnos, ezekből egyiket sem tudta hozni. Persze, voltak pörgős részek, de számomra egyik sem volt izgalmas, nem éreztem azt, hogy igen, ez a mindent eldöntő küzdelem, kivéve a végén lévő jelenetet.

Bár YA, rengeteg brutalitás van benne, kb. minden amit el tud képzelni az ember valamilyen módon megjelenik, vagy utalást kap. Ez nálam egy jó pont, hiszen a történet megköveteli, de gyenge idegzetűeknek nem ajánlom.

Egyébként végig olyan érzésem volt, mintha a sorozat regényváltozatát olvasnám, és valójában a sorozat sztorija lett volna átültetve regény formába és nem fordítva. Szinte az összes párbeszéd egyezett, a jelenetek ábrázolása, a hangulat leírások élettelenek voltak, csak úgy odahányták a lapra, mondván úgyis látjuk majd. Az írói stílus néhány fokkal volt csupán színesebb, mint egy film forgatókönyve.

Ami az illusztrációt illeti: ki a frászkarika gondolta jó ötletnek, hogy Frank Miller illusztrálja ezt a könyvet?? Beteg Batmant tud rajzolni, igen. Rozsomákja is tökjó. De látta már valaki a Wonder Womanjét vagy az Elektráját?? A Superman nőiesebb bármelyiknél. Ezekre az illusztrációkra jóindulattal csak annyit tudok mondani, hogy a mostanában népszerű BLM és transgender mozgalmakhoz tökéletes plakátok lennének. Van köztük egy két állati (pl. a medvés vagy a Zöld Lovag), de a legtöbbről azt sem tudnám megmondani, hogy mi van a képen, és hogy miért van mindenki múmiának bugyolálva. Főleg, amikor a kép nem illik a történtekhez.

A címadás viszont kifejezetten okos és kreatív, több dologra is utal a történetben. Csak remélni tudom, hogy a Netflix sorozatra nem tudjuk majd ráhúzni.

Összességében egy közepes olvasmány volt, a sorozat nem nagyon tér el a könyvtől, éppen ezért én szívesebben folytatnám a sorozatot, mint a könyvet. A színészek jobban át tudják adni az érzelmeket, mit Wheeler, és a képi megjelenítés is többet ad, mint a könyv leírásai. A leglényegesebb különbség: a sorozat máshol ér véget.

BTK – EXTRA

Legnagyobb különbségek a Sorozat és a Könyv között

Nem voltak túl nagy, a történetet teljesen megkavaró változások, de néhány szereplő élete kissé másként alakult a sorozatban.

 

A vége

A sorozat első évada hamarabb ér véget, mint a könyv. A könyvben lévő epilógust teljesen kihagyták, ezen kívül egyezik. A sorozat így egy drámai hatásszünettel ért véget, de az epilógus nélkül értelmetlennek tűnik, igy ezt a kört a könyv nyerte.

 

 

 

Morgan(a)

Az ő története szinte teljes egészében meg lett változtatva. A könyvben sokkal karizmatikusabb szereplő, sokkal jobban érezni Nimue és közte a szoros barátságot. Viszont, a sorozatban egy brutál jó irányba vitték a karaktert, ami az egyik legérdekesebb pont lett a történetben. Szóval itt a Netflixnek jár a pont.

Pym

Ő a könyvben nem sokáig szerepel. A sorozatban viszont hála neki, beláthatunk a Vörös Lándzsa viking seregének mindennapjaiba, és emiatt sokkal több mindent tudunk meg a vikingekről is, mint a könyvben. Számomra ők voltak a legérdekesebb része.

Írisz

Megint csak, a teljes háttérsztori változott. A könyvben a lány már egy paladin, míg a sorozatban egy apáca, aki mindent megtesz, hogy befogadják a paladinok. Emellett a sorozatban úgy tűnik, legbelül két énje harcol egymással: a tündér vérre szomjazó paladin palánta és az együttérző, ártatlan lány aki csak tartozni akar valahová. Ez a könyvben nem jön elő, sőt ő is egy ismert paladin és tulajdonképpen majdnem annyira jó, mint a síró szerzetes. Itt egy döntetlennél kiegyezek, mert mindkét megoldás nagyon tetszett.


NYEREMÉNYJÁTÉK

Játékunk során az Arthur mondakör kap főszerepet. Minden állomáson találtok egy ehhez kapcsolódó kérdést, nektek pedig nincs más dolgotok, mint a helyes választ beírni a rafflecopter doboz megfelelő sorába.

Figyelem! A postázás kizárólag magyarországi címre történik. A nyertesnek pedig 72 óra áll rendelkezésére válaszolni a megküldött értesítő levelünkre, ellenkező esetben újat sorsolunk.

Lancelot, Gawain vagy Galavant nem tartozott a kerekasztal lovagjai közé?

a Rafflecopter giveaway


Turné állomások

09/21 Kelly & Lupi olvas
09/23 Utószó
09/27 Spirit Bliss Sárga könyves út
09/29 Függővég
10/01 Readinspo
10/03 Olvasónapló
10/05 Deszy könyvajánlója
10/07 Dreamworld

 

  • Editor Rating
  • Írói stílus
  • Karakterek
  • Világfelépítés
  • Sztori
  • Tempó
  • Total score
  • User Rating
  • Írói stílus
  • Karakterek
  • Világfelépítés
  • Sztori
  • Tempó
  • Total score

Szólj hozzá

Az e-mail címed nem tesszük közzé. *

Legutóbbi hozzászólások